Új Kezdet

Lázasan

Jiu egész este az esőben, a lépcsőn aludt. Egy jó darabig vacogott, majd eldőlve a lépcsőnél aludt el hajnalban...már ha a félájulás annak számít.
Feje fájt, pillái nehezek voltak, mikor egy hangra ébredt. Valaki a konyhába motoszkált. Nagy nehezen felkelt, majd erőtlenül kopogott be újra.
-Légyszi...már-drukkolta vacogva, majd nyílt az ajtó és Jin karjaiba ájult átfagyva.

Jin mindig korán kel, hogy a reggelit megcsinálja. Ez ma sem volt másképp.
-Bundás kenyér, vagy sajt?-agyalt hangosan miközben belépett a konyhába.-Mindkettő lesz-nevetett fel halkan, majd elkezdte elő venni az edényt, amiben megcsinálhatja. A tojástörésben egy halk kopogás zavarta meg.
-Ki lehet ilyenkor?-gondolta magában, majd mit sem sejtve nyitott ajtót. Éppen hogy eltudta kapni Jiut, aki bőrig ázva, sárosan és hideg testtel, plussz forró fejjel bukott felé.-Mit keresett ez kint?-ijedt meg és felemelve azonnal bevitte a nappaliba és a radiátor mellett lévő kanapéra fektette. Hozott törölközőt és nagyából megszárogatta, majd ébresztgetni kezdte a lányt.
-Jiu-shi-pofozta meg finoman, mire a lány lassan kinyitotta pilláit. Szeme fakó volt és úgy tűnt bár mely pillanatban újra elalszik, így Jin felültette.-Azonnal menj letusolni.-mondta felállítva a lányt, aki komásan bólintott, majd elindult, de megrogyott a lába, így lassan előre dőlt.
-Vigyázz már-kapta el valaki más.-Jiu?-tartotta meg ezúttal Namjoon.-Jine. Mi történt?-kérdezte a csapatvezér az idősebbet.

-Így találtam rá. Segítek neki-mondta, azzal kivette Joon kezeiből a lányt és felvitte az emeletre.

Amit tudni kell Jinről, hogy egy darabig ápolóként dolgozott Hongbin keze alatt, így minden gond nélkül bízta rá Namjoon Jiut.

Jin meleg vizet engedett a kádba, majd segített Jiunak levenni a pulcsit és a nadrágot.
-Innen megy egyedül. Maradj ébren-csukta be az ajtót, majd leült a lány ágyára. Vajon miért maradt kint?-elmélkedett magában.

Jiu rettenetesen nehéznek érezte a testét. Lassan vette le vizes pólóját és lassan szállt be a kádba. Próbált minél gyorsabba meglenni, majd megtörölközve, felöltözve ment ki.

-Jin-motyogta, de az idősebb már ott is volt és el is kapta az újra elalvó lányt.
-Tiszta láz vagy-rakta be az ágyba Jiut és betakargatta.-Mindjárt itt vagyok-ment le a konyhába.
-Nam. Most Jiunak csinálok levest. Addig adj neki láz csillapítót és rakj hideg borogatást a fejére. Nincs jól.-hadarta le, majd neki is állt a megfázás elleni levesének.

Reggel szépen sorban ébredtek a többiek. Jimin elsőnek, majd Jungkook, Tae és Suga.
-Reggelt-jött le szinte egyszerre Tae és Yoongi.
-Jobbat-morogta Jin a konyhába.
-Mi a baj?-kérdezték egyszerre.
-Jiu...tiszta lázas. Reggel szarrá ázva esett be az ajtón. Melyik nem engedte be?-fordult azonnal feléjük.

-Én-kezdett bele Taeyhung-Szórakoztam vele, de mikor beakartam engedni kaptam egy sms-t Sugátol, aki azt mondta, hogy Ő akarja beengedni majd-hadarta el az E.T. lelkiismeret furdalása miatt.
-Min. Yoongi-mondta Jin nyugodtan. Túl nyugodtan.
-Elaludtam-hajtotta le fejét a rapper, majd vissza futott az emeltre egészen Jiu szobájáig, ahol a Leader épp most cserélte a borogatást.

Jiu szörnyen nézett ki. Sápadt volt és nehezen lélegzett. Arca viszont élénk piros és izzadt.

-Mit tettem?-motyogta maga elé a fiú ijedten, mire Joon rá nézett.

-Mesélj csak.-mondta.

-Elhagyta a kulcsát. Megtaláltam.-kezdte el-Szórakozni akartam, de beakartam engedni, csak...elaludtam-motyogta fej lehajtva.

-Te ennyire nem vagy magadnál?-emelte fel a hangját Nam, így ideges suttogássá vált hangja.-41 fokos láza van és 2 órája próbáljuk Jinnel ezt levinni. Eszednél vagy?!

Ritka, hogy a mindig nyugodt vezető ennyire ideges legyen és ezt Suga is jól tudta, így csak csendben meredt egy darabig a lányra, majd halkan megszólalt.

-Menj le Jinhez...addig maradok vele. Ígérem helyre hozom-mondta, majd letérdelt Jiu ágya mellé és kisimította a kósza tincseket az arcából.

-Vigyázz rá-ennyit mondott a leader, majd elment. Jól tudta mit jelent Yoongi számára a lány.

-Vigyázok-suttogta halkan, majd borogatást cserélt újra.-Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-simította meg a lány forró homlokát.
Hiányzik neki a lány...
Hiányzik a csókja, az érintése, a mosolya...a vissza szólásai.

A baleset előtti lány...

Egész nap fent volt és végig vigyázott a lányra. Sikerült levinni a lázát 38 fokra és egyszer megtudta itatni. Este is fent próbált maradni, de mivel ilyen sokat sosem volt fent egy huzamban, a lány kezét fogva, az ágy mellett térdelve aludt el.
Reggel arra ébredt, hogy haját kellemesen cirógatja valaki. Automatikusan doromboláshoz hasonló hangot hallatott, mire egy kedves nevetést csendült fel. Szemei azonnal kipattantak.
-Hogy vagy?-nézett a lányra.
-Jobban-válaszolta kissé rekedten.-Nem zsibbadt el a lábad?-kérdezte. Most valami más volt körülötte. A hangszíne, a levegő...
-Kicsit-próbált felállni Suga, de csak elborult a padlón.
-Mint pár évvel ezelőtt-mondta halkan felnevetve a lány, ami meglepte a fiút. Pár évvel ezelőtt?
-Ezt hogy érted?-kérdezte felülve Yoongi furcsállva.
-Eszembe jutott pár dolog. Az ismerős illat, ami a kisebb rohamom óta beleng, az eső. Álmodtam, amíg ti a lázammal vacakoltatok-ül fel lassan.-a szomszéd fiú voltál. Egy parkban találkoztunk először, mikor esett. Kiment a bokád és nem tudtál haza menni. És én segítettem. Ott voltam az ágyadnál, mert nem volt senki otthon. Reggelig ott maradtam vigyázni rád, de reggelre elzsibbadt a lábam-nevet fel kicsit hangosabban-Mint most neked. Felébredtél a kisebb esésmre és felsegítettél...majd a többi találkozás. A csók...balesetkor a szülinapod lett volna...de én-akadt el lehajtva a fejét és a takarót kezdte birizgálni. Annyi érzelem kavarog most benne. Észre sem vette ahogy arcán végig szánt egy könnycsepp és a takarót markolászó kézfejére hullik.
-Jiu-hebegte Yoongi, majd erőt véve magán mászott fel a lányhoz és szorosan megölelte. Tudta, hogy ez megnyugtatja a lányt és segít neki.-Még mindig szeretlek-suttogta szorosan fogva.

Jiunak ezer féle érzelem kavargott a lelkében, ám egy erősebb volt a többinél.
-Szerintem-mondta-Én is téged-ölelte vissza a fiút.