BTS

750 29 11
                                    

Éppen hogy csak hazaértem, máris felszaladtam a szobámba, és egy szabályos ugrást követően belecsapódtam az ágyamba. Pár másodperccel ezután egy hatalmasat dörgött az ég, az elmaradhatatlan villámok kíséretében.

- Látom fárasztó napod volt - pillantott rám Taehyung, majd visszafordult a gépéhez.

- Mi robbant fel? - nézett be Jin az ajtón.

- Csak berepült az ágyba - húzta le a fejhallgatóját az egyik füléről a szobatársam.

A gyér párbeszédet hangos csörömpölés szakította félbe. Olyan volt, mintha eltörtek volna 5 vázát, 11 tányért és összezúztak volna 1 kocsit és 2 kanapét.

- Namjoon! - hallatszott a földszintről Yoongi mérges hangja.

- Segítek! - száguldott el a folyosón Jimin, de megcsúszott és egy hangos puffanást követően végigcsúszott a parkettán. 

- Én is! - hallottam Hoseok vidám hangját, majd hason fekve suhant el az ajtóm előtt. Az ezeket követő hangokból arra következtettem, hogy egyenesen belecsapódott a másik szerencsétlenbe, és együtt gurultak le a lépcsőn.

- Mi van ma mindenkivel? - tettem fel a kérdést.

Nem kaptam választ.

Viszont Jin ijedten ugrott be az ágyam mellé, majd én is megcsodálhattam, miért.

Yoongi a két idiótát a pólójánál fogva húzta maga után, míg Namjoon fülét vette kezelésbe.

- A mai vihar miatt nem tudtam elvinni őket sétálni - engedte el őket morcos barátunk.

- Nem  vagyunk állatok - sétált el a már földön ülő Jin mellé Nam.

Hirtelen egy rendkívül fényes villám beragyogta, vele együtt egy hatalmas dörgés megrázta a szobát.

Jin egy, a már előbb megtörtént természeti jelenségtől is hangosabb sikítással egyidejűleg szorosan magához ölelte intelligens barátunk lábait.

- Még a kutyám se fél ennyire egy vihartól! - röhögött kárörvendően a csapat apukája.

- Ne. Ne. Ne, ne, ne, ne, NE, NE, NE, NE, NE! - ordítozott a játékba merülve Tae - HOL VAN ILYENKOR A SUPPORT?! 

- Te már függő vagy - jegyeztem meg. De attól igazam van, mert 10-ből 7 órát a gép előtt tölt.

- Jól van. Nyugi. Semmi baj - nyugtatta magát - Egy kis damage és egy kis attack speed és respawn után nyomok egy pentát.

- Ilyenkor mit érez? - állt fel a padlóról Hoseok.

Megint dörgött egyet az ég, most viszont pontosan egyszerre a villámával.

Jin ijedtében olyan lendülettel karolta (most már ismét) át Namjoon lábszárárt, hogy vele együtt terült el a földön. Amin persze mi hangosan röhögtünk.

- Nagyon közel van már a vihar - terelte a témát Nam.

- Van villámhárítónk, ugye? - kérdezte aggódóan a lábmániás Mr. Rangidős.

- Nem tudok róla - dől neki a falnak Yoongi.

- Nem lehet ez gond? - ült le az ágyam végébe Jimin.

- Ugyan már - kezdtem volna monológomat, miszerint "mennyi az esélye hogy pont ide csap be egy villám", de félbeszakított a sötétség.

Klassz. Áramszünet.

A halálos feketeség csendjét a már félig rekedt Jin sikolya törte meg.

- NEM TUDNÁD VÉGRE BEFOGNI?! - hallatszott Yoongi hangja.

Az áram visszajött, és a következő kép tárult a szemem elé:

Jin Namon fekszik, még a lábával is szorosan ölelve őt.

Jimin az én lábamba kapaszkodik.

Yoongi  a falnak dőlve ácsorog.

Hoseok magzatpózban kuporog a földön.

Tae a gép aksija miatt még mindig játszik, mintha semmi sem történt volna.

- Taehyung, szerintem ki kéne húzni a géped, mielőtt lecsapja a biztosítékot, vagy tönkremegy a következő áramszünetnél - indult meg felé Nam, miután félig-meddig lehámozta magáról Jint.

Ajaj.

Ha most kikapcsolja Tae játékát, akkor biztos, hogy őrjöngeni fog, és... legaláb a fél házat szétszedi.

- Ne csináld! - fogtam meg az másik kezét, amikor ki akarta húzni a kábelt.

- Nyugodj már le, nem lesz komolyabb baja, csak legfeljebb ma már nem játszik többet.

- Őrjöngeni fog te idióta! - fogta le a tevékenykedni készülő kezét Yoongi, de közben egy akkorát rúgott Hoseokba, hogy az a lába köré tekeredett.

Elég jól nézett ki az összkép:

Namjoon egyik lábszárát markolássza a még mindig sokkolt állapotban lévő Jin, míg rabja egyik kezével fogja a kábelt, amire csimpaszkodik Yoongi, akinek a lábát Hoseok veszi körül. Nam másik kezét én fogtam, míg az én lábamat Jimin szorította.

- MIT CSINÁLSZ?! - kiálltott Tae amikor észrevette a szituációt.

Éppen hogy megfogta Nam alkarját, hirtelen egy hatalmas dörgés hallattszott, egy hatalmas villanás, aztán eltűnt a szoba.
Vagy mi tűntünk el onnan.


Ez lenne az első kisebb bevezető, a másik még rövidebb lesz^^
Bocsánat az agymenésekért!
Ha kéritek a folytatást, kérlek jelezzétek!

4 VS 7 (Blackpink/BTS ft. League of Legends FF.)Место, где живут истории. Откройте их для себя