4 VS 7 (Blackpink/BTS ft. League of Legends FF.)

A Fény városa

- Hol vagyunk? - álltam fel, majd leporoltam magam.

- És hol vannak a többiek? - nézett körbe Tae. Egy nagy, bocsánat, egy ÓRIÁSI fehér tér kellős közepén álltunk, körülöttünk leginkább középkorinak mondható ruhába öltözött emberekkel.

- Elnézést - szólított le Taehyung egy éppen arra sétáló asszonyt - Elmondaná, kérem, hol vagyunk?

A nő végigmérte fekete farmerét és szürke pólóját, mire a következőt válaszolta:

- Demacia szívében, kedves. 

- Nem tudja véletlenül, merre van a Hajnal Erődje?

Mi van? Tae tudja hol vagyunk?

- Arra találják - mutatott egy irányba az asszony.

- K-köszönjük - hajolt meg Tae, majd megfogta a kezemet és elrángatott.

- Te meg mit csinálsz? - vontam kérdőre.

- Kookie... óriási a gond...

- Mi az? Nyögd már ki!

Válasz helyett felgyorsította lépteit. Nem tudom merre visz, de nagyon sietős a dolga.

Ahogy vezetett, útközben sokan megbámultak minket. Hogy most azt figyelték, hogy mennyire siet, vagy hogy milyen a ruhánk, esetleg csak szimplán melegnek néztek amiért két fiú kézen fogva sétál mit tudom én hova, nem tudom. De nagyon figyeltek, az egyszer biztos.

Egyszer csak az oszlopokat követve elértünk egy hatalmas, nem túlzok, HATALMAS fehér, kissé díszes épülethez. A bejáratnál két őr állt eléggé hegyesnek tűnő lándzsával felszerelkezve. Nem sokkal előttünk sétált egy lány, kosárral a kezében.

- Mit akar? - állították meg a fegyverüket egyenesen felé szegezve.

- Csak beszélni szeretnék III. Jarvan őfelségével - szólalt az meg szelíd hangon.

- Most nem zavarhatja Őt senki - tessékelték arrébb szegénykét.

A lány kicsit búslakodva, inkább csalódottan arrébb sétált. Most már mi is (én félve) odamentünk.

Szó nélkül megálltunk a két férfi előtt. Gyanakodva végigmértek minket, majd egyszerűen csak meghajoltak utat engedve nekünk. Mi van?

- Udvarmester, Fő Koronaőr...

MI VAN?! Ez már kiakasztó. Habár...

- Ő velünk van -mutattam az elég szép lányra, aki egy kis meglepődés után de csatlakozott hozzánk. Beléptünk a szintúgy fehér és hatalmas előcsarnokba, majd halkan sétáltunk tovább.

- Annyira... annyira hálás vagyok, amiért behoztak ide - hajolt meg a lány.

- Eddig oké, de hol lehet a könyvtár? - forgolódott idegesen Taehyung.

- A-arra - mutatott az egyik folyosóra a lány kicsit megszeppenve.

- Köszönjük - hajolt meg a barátom majd futásnak eredt.

Én is követtem a példáját, de még egy utolsót visszapillantottam a lányra: értetlenül bámult utánunk, mintha ezt tudnunk kellett volna. Egészen a teremig szaladtunk, ahol meg nem mondom hány száz szint van tele könyvekkel.

- Hol lehet... hol lehet... - kezdett el keresgélni a könyvek között.

- Mi lehet hol?

Kérdésemre oda se figyelve nézegette tovább a könyvek gerincét.