Bűnös

7

Hátradöntötte fejét az ágytámlájának és bámulta a plafont, jobbjában fogva a barna borítós búcsú ajándékot. Rendkívüli sebességgel futottak át agyában a gondolatok, minden közös emlékéről Gukieval; tudni illik, régen ez volt a gúnyneve Kooknak, melyet Taehyung előszeretettel aggatott rá, már az első találkozásukkor, mert túl feminim volt, túlságosan babaarcú, és túl ártatlan, de azóta ez a név már sebhely a szívén, ha néha napján eszébe jutott is pozitívnak hatott, olyan, aranyos hangzása volt. Ha kényszerítenék rá, sem tudná megmondani, hogy miért bántotta ily módon a fiatalabbat, mert ép ésszel felfogható indoka nem volt, csupán vicces volt ezzel a többiek körében, népszerű lett, mert undorítóan viselkedett azzal, aki őt szerette. Hazudna, ha azt mondaná élvezte, mert sokszor sírta álomba magát éjjel a szavak miatt, amiket a másikhoz vágott úgy, hogy a múltjáról fogalma sem volt, egészen addig, míg meg nem kapta a könyvet, de akkor már mindegy volt, már nem voltak kapcsolatban, amikor mindent megtudott a fiatalabbról.