Bűnös

19

„Könyvet nem égetünk!”- aranyszabály, mégis égő gyufaszálat dob a nyitott könyv lapjaira és hagyja, hogy az élénken, s erősen birtokló tűz hatalmába kerítse, s felfalja a lapokat.

Utálta magát, utálta a könyvet és legfőképpen Kookot, azért, mert nem hagyta, hogy vezekeljen, mert egyszerűen nem Taehyungban kereste a hibát, hanem magában, holott ő tökéletes volt, számára tökéletes. Az ágy szélén ülve figyelte, ahogy a lapokról szép lassan a függönyre terjed a tűz, s falánk módon akarja az egész szobát bekebelezni.

-Szeretlek, Gukie.- halványan elmosolyodott, majd elfeküdt az ágyán, a keletkező erős és mérgező gázoktól már nagyon kába volt, tompán hallotta pusztán szüleinek dörömbölését, a tűzoltók szirénáit és minden kinti zajt.

Taehyung nem akart onnét felkelni, ő csak el akart aludni, hogy találkozhasson a szerelmével, mert be kell látni, piszkosul szereti őt, mindig is szerette, ezért piszkálta, akár egy óvodás.
S nem érdekelte többé a torkát maró füst, a hatalmas meleg, az izzón csapdosó lángok; álomra hajtotta fejét.