2. rész

3 0 0
                                    

"Nézz le rám, és egy őrültet fogsz látni! Nézz fel rám, és az uradat fogod látni! Nézz a szemembe, és meglátod önmagad!" - Charles Manson 

Hosszas csókolózásunk után a karjaimba vettem és a falnak szorítva faltam ajkait. Ajkain néhol egy sóhaj, néhol egy nyögés jött ki. 

~Jack kérlek..Ne idegesíts...tedd meg amit már régóta szerettél volna. - nyeltem nagyot, majd levettem a mellkasát takaró ruhadarabot. Végig simítottam mellkasán és egy kis csókot ejtettem kulcscsontjára amire halkan felnyögött. Ajkaim melleire vándoroltak és oda is apó csókokat ejtettem. A csodás pillanatot egy telefon csörrenés szakította meg, oda mentem a kabátomhoz és kivettem a telefont. Manson rendőr főkapitány volt az. Felvettem és halkan bele szóltam, mintha most keltett volna fel.

- Jó estét kapitány. Miben segíthetek?

~ Hello Jack. 

- Öhm, igen? Kapitány?

~ Nem egészen. Viszont, itt van a kapitány is. Bele szólna Mr. Manson?  - majd egy sikítás félét adott ki magából a kapitány.  ~Segítsen nekem Jack és én is segítek magának.

- Maga szemét... - öltöztem fel lassan és a laptopomhoz siettem. Megpróbáltam bemérni a hívást. -Mit tett a kapitánnyal?

~ Oh... nyugalom fiatal ember. Még él. Még. Tudja ki ez az ember?

- Persze, hogy tudom. Ellen Marcus Manson rendőr főkapitány. Maga pedig a híres sorozatgyilkos. Az Anonymous. 

~ Szép kis mesét talélt ki Mr. Manson. Elismerésem. - mondta a kapitánynak aki csak sírt. - Jack, ez az ember egy pedofil. Több, mint 50 embert erőszakolt meg. És nem csak kislányokat. 0-tól 15 éves korig mindenkit elrabolt és megerőszakolt. Befolyásos emberei vannak, akik lebeszélik az embereket, hogy ne zárják be őt.  És hogy ezt honnan tudom ennyire jól? Én voltam az egyik gyerek, akit megerőszakolt és aztán engem vágtak a hűvösre, mert meg akarta ölni. Ez az igazság osztás? Ennek az embernek..meg.kell..halnia.

- Ezt nem teheti! Azóta biztos megváltozott Mr. Manson! És amúgy is, mindenkinek jár egy második esély. Anonymous, kérem. Ezzel csak rosszabb helyzetbe hozza magát. 

~ Ketyeg az idő Jack Miller. És a kezem kezd lassan elfáradni. Élve akarja látni Mansont vagy a hűtő kamrában? 

- És mégis miben kéne segítenem? Főleg, ha nyilván megakarja öni Mansont?

~ Mivel ismerem magát, ezért gondolom már lekövette a telefonhívást és már tudja is hol vagyok és hogy hol tartom fogságban ezt a szemetet. Kap 1 órát, hogy ide érjen Ha nem lesz itt, a saját házában fogom felkötni ezt a dagadt faszfejet.  Világos voltam?

- Persze, csak kérem. Ne bántsa.

~ Magán áll a döntés. Ketyeg az ideje Jackie. Óra indul. Tikk-takk, tikk-takk.... -  majd letette a telefont.

~ Ki volt az Jackie? Mi történt Mr. Mansonnal?

- A gyilkos...bassza meg...Elrabolta.  majd felálltam a helyemről és a szék hátraesett. - Mindössze 1 órám van arra, hogy oda menjek ahol a gyilkos és a kapitány van. Sajnálom Kate, de mennem kell. Ha nem sietek, Manson miattam hal meg..

~ Megértem Jackie. Ne habozz, mentsd meg a rendőrt! - adott ajkaimra egy lány csókot, majd ki lökött az ajtón. ~ Csak vigyázz magadra, kérlek.

- Sose félts. - nevettem, majd kirohantam a házból és egyenesen az autóhoz mentem. Beszálltam és egyből a gázra léptem, hogy minél hamarabb oda érjek a kijelölt helyhez. Alighogy maradt időm, nagy nehezen kiértem egy elhagyatott házhoz. Gyorsan be akartam volna futni, de az ajtóhoz volt rögzítve egy zsineg. Bölcsebb döntés volt inkább lassan kinyitni az ajtót és átlépni azt. A ház teljesen sötét volt, ezért elővettem telefonom és világítottam vele. A falakon az volt írva: Tikk-takk. 

Egy gyilkos verseWhere stories live. Discover now