Back To You- Vissza Hozzád

2. Fejezet

Hazaérve ahogy beléptem a házba kellemes illat fogadott, amiből arra következtettem, hogy anya bármennyire is utálja apát, mégse hagyja éhen halni.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam, de meg sem várva valaki válaszát , felmentem a szobámba. Bevetődtem az ágyamba és elkezdtem gondolkozni azon, hogy mivel tudnám elűzni az unalmamat. Végül amellett döntöttem, hogy kicsit rendbe teszem a szobám, ami először jó ötletnek tűnt, de amikor már két kukászsák szemét állt a szoba közepén, akkor már nem egészen tetszett az ötlet. Mondjuk miután kiválasztottam a megfelelő zenét és körülbelül három órát végig táncoltam, szinte elrepült az idő. Éppen egy új ágyneműt húztam fel, amikor édesanyám lépett be- szokás szerint kopogás nélkül- a szobámba

-Este vendégeink lesznek-jelentette ki, majd azonnal ki is ment a szobából , mielőtt én bármit is reagálhattam volna. Semmi kedvem nem volt a vendégekhez. Előre látom, ahogy megpróbálják elhitetni mindenkivel, hogy a válás ellenére jóban vannak, de közben szemmel ölik egymást. Sóhajtva léptem az ablakomhoz de a szemem rögtön felcsillant a kert láttán. Gyors léptekkel szaladtam le a lépcsőn, majd miest kiértem, levetettem magam a régi hintaágyba. Régen órákig képes voltam itt ülni és a felhőket, néha napján a csillagokat bámulni. Ide jöttem ki, hogy ha a szüleim veszekedtek, tehát szinte minden délutánt itt töltöttem. És nem egyszer sírtam itt, amiért piszkáltak a suliban. De ennek ellenére életem néhány legszebb emléke is itt ért. Többnyire Charlieval. Például az első "csókom". Nem nevezném annak, inkább egy gyerekes, óvodás puszinak, de mégis különleges volt. Tisztán emlékszem mindenre arról az estéről. Apa és anya szokás szerint kiabáltak egymással. Ugyanitt ültem a hintában és a könnyek potyogtak le az arcomon. Éreztem, hogy valami meg fog változni és nagyon féltem ettől. Percek múlva Charlie-akkor még szőke- kobakja bukkant fel a kerítés mögül. Szó nélkül mászott át és zárt a karjaiba. Hátamat simogatva próbált nyugtatni, kevés sikerrel. Egy puszit akart nyomni a homlokomra, de én pont felnéztem, és bumm. A szája már az enyémen volt.. Én ekkor 12 ő pedig 15 volt. Gyerekek voltunk még. A "csók" után szétrebbentünk és csak ültünk ott, egy szót sem szólva, de Charlie még mindig fogta a kezem. Aztán megjelent anya, Charliet haza zavarta engem pedig befelé . Aztán az este rémálomba fordult. Anya közölte, hogy azonnal pakoljak, mert reggel indulunk. Nem tudtam, hogy hova akar menni, de tudtam, hogy el kell búcsúznom Charlietól.

A nap éppen csak kezdett feljönni, amikor anya az utolsó táskát dobta bele az autóba. Apa csak állt az ajtóban, nem jött ki, de én sem mentem oda hozzá, amit azóta kicsit bánok. Már éppen szálltam volna be a kocsiba, amikor Charlie könnyes tekintete jelent meg előttem

-Elmentek?- kérdezte, mire bólintottam, ő pedig csak szorosan megölelt, de úgy öleltük egymást mintha ez lenne az utolsó, hogy látjuk egymást. Magamba szívtam az illatát, mivel én tudtam , hogy most látom utoljára. Anya a dudára feküdve jelezte, hogy ideje indulni. Zokogva kapcsoltam be az övem, majd utoljára Charliera néztem. Sosem fogom elfelejteni, ahogy akkor nézett rám. Ahogy egyre távolodtunk, éreztem, hogy el fogom veszíteni, akármennyire nem is akarom , hogy ez történjen.

Nagy visszaemlékezésemből édesanyám hangja ébresztett fel, én pedig csak a akkor vettem észre, hogy a szemeim könnyesek. Anya figyelmeztetett, hogy öltözzek át, mert húsz perc múlva itt vannak a vendégek. Nullával egyenlő életkedvvel kezdtem el valami elfogadható ruhát keresni. Végül egy sima farmerre és egy fekete, csipkés felsőre esett a választásom. A hajamat fésülgettem a tükör előtt amikor egy ismerős női hangot hallottam odalentről. Mrs. Walker. Charlie édesanyja. A Francba, hogy én erre egyáltalán nem gondoltam...Charlie-ék jönnek vacsorára.