Back To You- Vissza Hozzád

3. Fejezet

Szapora szívveréssel próbáltam normalizálni a légzésem, miközben lassan haladtam lefelé a lépcsőn. Éppen, hogy leértem valaki  hihetetlen sebeséggel csapódott a nyakamba. Avery volt az. Charlie húga. Én csak két hónappal vagyok idősebb nála , de ennek ellenére sosem töltöttünk sok időt együtt
-Úristen! El sem hiszem, hogy itt vagy-mondta vidáman, miután elengedett. Ránéztem és el kellett ismernem, hogy nagyon hasonlít a báttyára. Ugyanazok a szemek , ugyanolyan színű haj és még a mosoly is stimmel egy kicsit.
-Még én sem-viszonoztam a mosolyát. Anya beljebbtessékelte őket, éppen a kabátjaikat akasztották fel , amikor egy motor fékezését hallottuk a kapuból.
-Na végre!-sóhajtott fel Angie-Charlie is megjött-nézett rám. Hirtelen összeszűkült a gyomrom és izzadni kezdett a tenyerem. Fogalmam sem volt, hogy vajon Charlie mennyit változhatott , vagy hogy egyáltalán mi a véleménye arról ,hogy visszajöttem. Miután kopogott, anyu iszonyatos sebességgel rohant ajtót nyitni.
-Fiam, hogy te mennyit nőttél-na már rosszul kezdődik, gondoltam, pedig még csak ezután fordultak a dolgok igazán rosszra. Anyám mosolyogva fordult be az ebédlőbe, nyomában Charlieval. A fejem konkrétan a fehér fallal megegyező árnyalatú lett.
-Hidd el, még én sem-mondtam, de esélyem sem volt mást mondani, hiszen édesanyja is azonnal a karjaiba vont. Azonnal kezdődtek a szokásos mondatok, amikor régen találkoztam valakivel. De nagyot nőttél! Hogy megy az iskola? Van barátod? Sorban próbáltam megválaszolni a kérdéseket, de hirtelen egy motorhang hallatszott a ház elől. Anyám rekordsebességgel indult meg ajtótnyitni én pedig teljesen lefagytam. A gyomrom görcsberándult és a szívem a torkomban dobogott. Fogalmam sem volt, hogy Charlie mennyit változott az évek alatt, arról meg pláne nem volt ötletem , hogy mi a véleménye arról, hogy visszajöttem.
-Fiam, hogy te mekkorát nőttél!-hallottuk az ajtó felől, majd pár másodperc múlva anyám lépett be a nappaliba, mögötte Charlieval. A fejem pedig a fehér fallal megegyező árnyalatot vett fel.
-Öntök üdítőt-szólaltam meg és befordultam a konyhába. Remegő kézzel vettem ki a poharakat  és mélyeket lélegezve próbáltam felfogni a történteket. Még halkan hallottam, ahogy a többiek üdvözlik Charliet, majd pedig csak a csend honolt odakint. Gondolom bementek az étkezőbe . Nagyot sóhajtva túrtam a hajamba. Ezt nem hiszem el! Akkor ezért mondta , hogy majd este találkozunk. Charlie a fiú a kávézóból. Nem tudom min lepődjek meg jobban ...azon, hogy nem ismertem fel vagy , hogy azért nem ismertem fel, mert sokkal jobban néz ki , mint azelőtt. A hűtő felé fordulva akartam innivalóhoz jutni, de valami, vagyis inkább valaki megakadályozott benne.
-Mondtam, hogy este találkozunk , Katie-ugyanaz a huncut vigyor, mint kiskorában.
-Szia Charlie!-gratulálok Kateline...Jobbat nem tudtál kitalálni?
-Meg kéne sértődjek amiért nem ismertél fel délelőtt-nyitotta ki a hűtőajtót, ami egyáltalán nem tudott meglepni, hiszen szinte itt lakott. Vagy talán még lakik is. Fogalmam sincs, hogy szokott -e apához járkálni.
-Ha rendesen köszöntetek volna, akkor talán még rád is néztem volna, de enélkül esélytelen volt-karba tett kézzel néztem a narancslevet üvegből ivó fiút
-Akkor nem lettem volna , most ekkora meglepetés-rántotta meg a vállát, majd ,mintha mi se történt volna az ebédlőbe indult. Egy gyors fejrázás után , tálcákkal felpakolva indultam ki . Akkor induljon a pokol...