Back To You- Vissza Hozzád

1. Fejezet

 Sosem voltam az a fajta ember aki rosszul érzi magát, ha távol van az otthonától. Remekül meg voltam egy egy tábor vagy nyaralás alkalmával teljesen egyedül. De mivel ezúttal nem nyaralni mentem, mondhatni, hogy új otthonra leltem. De 5 év után visszatérni Danwoodba mégis azt az érzést keltette bennem, hogy hazatértem és hogy mennyire hiányzott már ez az érzés. 12 éves voltam amikor a szüleim elváltak és anyával Oak Islandbe költöztünk. Maga a válás nem nagyon viselt meg hiszen sosem voltak jó kapcsolatban a szüleim, és a válás szinte áldás volt. Apa sem hiányzott annyira, hiszen az, hogy van egy lánya az nagyon ritkán jutott eszébe, viszont volt egy személy aki mindennél jobban hiányzott. A legjobb barátom Charlie. Szinte óvoda óta ismertük egymást és sülve-főve együtt voltunk, hiszen szomszédok voltunk Mindig segített tanulni én pedig minden fiús dologban benne voltam, hiszen nem sok barátja volt akivel focizhatott vagy verekedhetett volna. Engem pedig ezek a dolgok sokkal jobban vonzottak-és vonzanak a mai napig- mint egy Barbie-baba vagy a sminkelés. Aztán minden megváltozott amikor elköltöztünk. Eleinte naponta hívtuk egymást aztán hetente, végül kéthetente, aztán semmi. Minden évben egy "Boldog Karácsonyt" családi képeslap és egy szülinapi üdvözlőkártya és ennyi. Nem keresett. Ha hívtam akkor 2 mondat után valami mondvacsinált dologgal levoptatott vagy egyáltalán fel sem vette. Ezt meguntam és én sem hívtam többet, megtanultam nélküle élni. Szereztem új barátokat, köztük Ericát aki a legjobb barátnőm, de valahogy Charlie hiánya mindig is érződött rajtam. Sohasem értettem, hogy hogyan tudtam olyan jó kapcsolatot ápolni egy három évvel idősebb fiúval, de valahogy mégis sikerült. Sokszor szórakozott azzal, hogy tudja , hogy szerelmes vagyok belé. Persze nyilván bele voltam esve a tökéletes hajába meg a gyönyörű szemeibe . Hogyne.. Á, kit áltatok? Totál bele voltam esve. De nem sokáig. Idővel rájöttem, hogy sokkal jobban szeretem, mint barátot. Nem hiszem hogy manapság eszébe szoktam jutni, habár néha beszélek az anyukájával, hiszen anya legjobb barátnője. De mindegy, most nem Charlie a lényeg.

Egy időre visszaköltözünk Danwoodba. Nem volt tervben, hogy valaha is visszajövünk ide, hiszen mindig apa jött hozzánk ha találkozni akart velem- ami kb évente egyszer fordult elő-de most jó okunk volt rá. Meghalt a nagyapám. Nagyon fontos ember volt számomra, hiszen a szüleimen kívül ő volt az egyetlen olyan ember akit a családomnak hívtam.

Több órás autózás után megérkeztünk a ház elé. Mikor beléptem az egykori otthonom ajtaján, valahogy biztonságban éreztem magam és boldog voltam, hogy semmi sem változott. A falakon kopik a festés, az ajtó nyikorog, ki van szakadva a függöny a nappaliban. Ezek kis dolgok, de pont emiatt a részletek miatt hívom ezt a helyet még mindig az otthonomnak. Apa mosolyogva köszöntött, karjait ölelésre tárva , de én csak egy "Szia" után elkezdtem kiszedni a táskáimat a kocsiból. Édesanyámnak egy keser szájelhúzás jutott tőle és még csak meg sem próbált 3 méternél közelebb menni hozzá. A szemem sarkából megfigyeltem apámat. Semmit sem változott, mióta utoljára láttam, ami már lassan másfél éve volt. Talán csak a ráncok gyarapodtak egy kicsit a szeme körül. De valami más volt rajta. Talán egy picivel józanabbnak tűnt, mint eddigi életemben bármikor. És fogjuk rá, hogy egész jó passzban volt, ahhoz képest, hogy az apja halt meg.

Felcipeltem a cuccaimat a régi szobámba. Apa semmit sem mozdított el a helyéről, ami azt eredményezte, hogy egy iszonyatosan gyerekes r, kislányos szobában kell laknom, amíg itt vagyunk.

Anya javaslatára elmentem egy kicsit körülnézni a városban, habár nem szívesen hagytam a szüleimet kettesben egyedül. Ha belejönnek a veszekedésbe, ki tudja lehet, hogy nem csak a papát kell majd eltemetnünk. A városban szinte ugyancsak semmit sem változott, kivéve, hogy egy kis palacsintázó nyílt a fő utca sarkán. Bementem egy kávéra és nagyon tetszett a hely hangulata. Az a tipikus kis amerikai vendéglő , ahová a fiatalok beülnek suli után. Tökéletesen jól éreztem magam, ameddig 3 fiú nem vágódott le az asztalhoz. Ketten velem szemben, egy pedig mellettem foglalt helyet

-Nocsak! Csak nem új vagy?-kérdezte az egyik szemből. Nem válaszoltam, csak unottan ránéztem. Sötétbarna haj, barna szemek, kisfiús, de mégis szexi mosoly. Nem nézett ki rosszul, de a viselkedése rontott az összképen.

-Nézd csak Ben !-szólalt meg a mellette ülő. A név hallatán elkezdtem , gondolkodni, majd őt is alaposan megnéztem.Hasonló mosoly, mint a másiknak, csak hozzá picit rövidebb szőke haj és kék szem tartozott. És barátjánál kicsit izmosabb volt.

-Meglátott minket és elakadt a szava-na igen nála is romlott az összkép.

-Ez tetszett Adam-nevetett fel a másik, mire most már teljesen biztos voltam az előző gondolatmenetemben, miszerint ismerem őket. Ben Swenson és Adam Kane. Kiskoromban is mindig piszkáltak, de szerintem ez alkalommal nem a kötekedés vágya, hanem a férfiasságuk vezette őket. A motoros dzsekiből és Adam tetkóiból kiindulva "menő fiúk" lettek. A harmadik fiú kilétére nem sikerült rájönnöm, de nem akartam ránézni, nehogy azt higgye, hogy érdeklődést mutatok iránta. Ben és Adam még beszéltek hozzám pár szót, de amikor látták, hogy nem válaszolok, puffogva a pulthoz mentek. A harmadik viszont ott maradt és velem szemben helyezkedett el. Az előttem lévő kávéra szegeztem a tekintetem, várva hátha ő is elmegy, de nem tette

-Szóval most költöztetek?-kérdezte, mire rekedtes hangjára libabőr futott végig rajtam. Aztán ránéztem. Farmernadrág, egyszerű szürke póló és barátaihoz hasonlóan bőrdzseki. Meg kellett hagyni gyönyörű szemei vannak. Világosbarna haja tökéletesen beállítva meredt a feje tetején, Nem mondhatni, hogy ki volt gyúrva , de vállain látszott, hogy nem veti meg az edzőtermet. Kérdése után még mindig az arcomat pásztázta, azt remélve, hogy válaszolok , én pedig abban a reményben, hogy akkor békén hagy, válaszoltam neki

-Csak látogatóba jöttünk-mondtam halkan, majd telefonomat zsebre téve kifelé indultam. A haverjai még mindig a pultnál nevetgéltek, majd ő is csatlakozott hozzájuk. Fogalmam sincs hpgy ki ez a fiú.

Az ajtón kilépve megcsapott a hideg levegő, ezért összehúztam magamon a dzsekimet. Már az utca végén jártam ,amikor motorhangokat hallottam . Magamban imádkoztam, hogy nem ők legyenek azok, de tévedtem. Ben és Adam mellettem meghúzva a gázt hajtott el, míg a harmadik ismeretlen srác lelassított

-Este találkozunk Katie-mondta, majd gázt adva ő is befordult a másik utcára. Megtorpantam a járda közepén. Nem tudtam, hogy megijedjek vagy kíváncsi legyek-e, hogy honnan tudja a nevem és honnan veszi, hogy este találkozni fogunk.