Jack szemszöge:
James lelőtte Emma apját ,aki össze esve terült el a medence hideg kövén.
Mire észhez tértem arra Emma teste zuhant le a mélybe.
Gyorsan utána ugrottam és megpróbáltam a felszínre emelni elgyengült,élettelen testét.
Kihúztam a medence szélére és a mentősök rohantak oda.Felrakták a hordágyra,malyd elvitték.
Gyorsan autóba ültem és a korházba siettem.
A váróban ott sírdogált az édesanyja,aki érkezésemre odaszaladt hozzám és szorosan átölelt.
-Jack!Nagyon szépen köszönöm,hogy kimentetted a lányomat.-sírta el magát .
-Jaj asszonyom nekem a lánya nagyon fontos...nagyon szeretem őt,mindent megtennék érte.
-Ennek örülök.De hogy érted azt hogy szereted?-nézett rám kérdő arckifelyezéssel.
-Tudja asszonyom én a tengerparti kávézóban ismertem meg a lányát.Már akkor elvarázsolt.Aztán sokat jártunk egytársaságba és egyre jobban megkedveltük egymást.De aztán kiderült,hogy én leszek az edzője és ez nagyon megrémisztette Emmát.De én nem adtam fel és elhívtam randizni.Mesélt nekem Jamesről és az árvaházról.Tudtam,hogy egy nagyon érzékeny és törékeny lány.Épp beszaladtam a virágcsokorért amit neki vettem,de mikor vissza mentem ő már nem volt ott.Egész éjjel kerestem,amikor rájöttem hogy James áll az eltünése hátterében.Minden erőmmel azon voltam,hogy megmentsem a karmai közül.Nem hagyhattam hogy elvegye tőlem azt,akit szeretek .Én beleszerettem a lányába és nem engedem el őt.
-Rendben van Jack,úgy látom tényleg szereted Emmát.Én nem állok a szerelmetek útjába,csak kérlek ne bántsd meg őt.A férjemmel,malyd beszéltek.
-Igérem, nem fogom.A férje hogy van?
-A vállát érte a lövés,most már jól van.Én Emmáért aggódom.-nézett rám szomoruan Margarett.
-Ne aggódjon minden rendben lesz.-vigasztaltam.
Egy kis idő múlva kijött az orvos és beengedett hozzá.
Bementem és leültem az ágya mellé.
-Emma kérlek nyitsd ki a szemed.Én azt hiszem,hogy beléd szerettem és mindennél fontosabb vagy nekem.Minden nap,minden órában te jársz a fejemben...az életem részévé válltál.Elvetted az eszemet.Szeretlek.-sóhajtottam letörten.
-Én is szeretlek Jack.-szólalt meg nehezen és egy kis mosolyt eresztett felém.
-Istenem végre felébredtél!Elsem hiszem.-néztem rá vidáman-Mindent hallottál?-kérdeztem.
-Igen,mindent.-mosolygott.
-Akkor tudsz mindent.Nem tehetek róla teljesen elcsavartad a fejem..már a kávézóban tudtam,hogy a sors összehoz minket.Akkor megkérdem...Emma leszel a barátnőm?-raktam fel azt a kérdést,amit már régen megakartam kérdezni tőle.
-Igen leszek.-mosolygot és megcsókolt.
Ebben a csókban minden érzelem benne volt.Csókunkat Emma szakította meg.
-Az apám!Hol az apám?-nézett rám ilyedten.
-Ne akódj jól van.A vállát érte a lövés...mindjárt bejön.-nyugtattam meg az én szerelmemet.
-Huh...már azt hittem elveszítem őt.-kezdett el sírni.
-Ne sírj baba,most már minden rendben lesz.A rendőrök elfogták azt a mocskot és éltfogytiglant kap.Mostmár nem kell félned.Én itt leszek neked és megvédelek.-öleltem magamhoz.
-Köszönöm Jack!Köszönöm,hogy itt vagy nekem és hogy vigyázol rám.Annyira szeretlek!-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel,amiket most könnyek áztattak.
-Én is nagyon szeretlek baba.-öleltem át.
-Ez tetszik.-szólalt meg egy kis idő múlva Emma.
-Mégis mi?- toltam el magamtól,hogy a szemeibe tudjak nézni.
-Hát,hogy babának hívsz.-mosolygott,malyd folytatta- Hmmm...én manónak foglak hívni!-döntötte el egy kis gondolkodás után.
-Ja baba nekem mindegy,hogy hogyan szólítasz,nekem csak az számít,hogy velem legyél.
-Jaj Jack annyira boldog vagyok,hogy így alakultak a dolgaink,de egyben félek,hogy a suliban kiderül...jaj és anyáékról nem is beszélve...hogy fogják ezt elfogadni?-esett kétségbe.
-Emma én már beszéltem anyukáddal és elmondtam neki mindent,őt nem zavarja,csak arra kért,hogy ne bántsalak meg és vigyázzak rád...a suliban pedig ügyelünk arra,hogy ne vegyenek észre semmit.Még csak 6 hónap van hátra.Azt meg megoldjuk...végzel a sulival és utána nem kell félnünk semmitől...semmi és senki nem állhat a szerelmünk utjába.
-Ez igaz,de apa nem olyan egyszerű eset...nem fog úgy reagálni mint anya.
-Baba megoldjuk.-simitottam meg puha arcát.
Még egy kicsit beszélgettünk Emmával,malyd bejöttek a szülei is,én meg búcsut vettem ujdonsült barátnőmtől ,mert nekem sajnos be kell mennem tanítani,mivel ma péntek van.
-Emma nekem mennem kell be az iskolába,mert 2-től edzés van.Majd hozz egy igazolást erre a napra.Gyógyulj meg!Viszlát!-indultam ki az ajtón.
-Uram!-szólított meg Emma édesalja.
-Igen?-fordultam meg.
-Nagyon szépen köszönjük,hogy megmentette a lányunkat.
-Igazán nincs mit Harun ur.
-De ha nem harakszik lenne egy kérdésem.
-Persze,mondja csak.
-Maga honnan tudta,hogy hol van a lányom és hogy segitségre szorul?
Nagyon meglepett ez a kérdés.
Nem tudtam mit válaszoljak,hiszen Harun nem tud rólunk...ezért kérdőn pillantottam Emmára és az édesanyjára.
-Nos hát...ööö...
-Apa Jack az edzőm és pont aznap este voltam futni amikor ő.Találkoztunk és azt mondta,hogy haza visz,csak elszalad és vesz egy vizet a sarki boltban én meg várjam meg a kocsinál.Aztán én eltüntem ezért akódott és megkereste Sarat és Casandrát.Ők furcsálták,hogy csak úgy eltüntem.Aztán én írtam egy sms-t hogy segitsenek és akkor Casandra elvezette Jacket James házához.-mentett ki ebből a kínos helyzetből Emma.
-Igen,így tudtam,hogy Emma bajban van.Mivel ő a diákom még melléje a kedvenc diákom,meg még csapat kapitány is nem hagyhattam cserben.
-Értem...mégegyszer nagyon szépen köszönjük.Már azt hittem,hogy a lányom és maga....tudja....mindegy is.Hogy is gondoltam ilyen butaságot.Ne haragudjon.-kért elnézést,én meg kiguvadt szemmel Emmára néztem.
Na jó még sem lesz könnyű elmondani,hogy igen én és Emma egypárt alkotunk.
-Nem hargszom,de nekem most már tényleg mennem kell.Viszlát.Gyógyulást.-kacsintottam rá Emmára,úgy hogy azt ne lássa senki.Emma szomorúan nézett rám.
Annyira rossz így látni őt.Legszivesebben mellette maradnék és megcsókolnám,de még nem lehet.
Kiléptem a korterem ajtaján és a parkolóba siettem.Már késésben vagyok,ezért az igazgató leharapja a fejemet.
