-Szóval most már eleget ittál ahoz, hogy bátor légy? - kérdezte Jack.
Nem értettem, hogy most mért kérdez ilyent. Szerintem lenne fontosabb dolog is amit meg kellene beszélnünk.
-Pia nélkül is az vagyok. - mondtam morcosan.
-Akkor gyere ide. - bökött a mellette levő helyre.
-Minek?-értetlenkedtem.
-Azt mondtad bátor vagy.
Szó nélkül odasétáltam hozzá és leültem mellé, majd felé fordultam. Ő is ugyan igy tett.
-Na itt vagyok, mit akarsz? - szegeztem neki a kérdést, ő meg csak mosolygott.
Most meg minek mosolyog? Hogy tud belemosolyogni a szemembe a történtek után?
-Mi lenne az a dolog a világon, amit megtennél, ha bátor lennél? -nézett rám.
Csak nézett és a válaszomat várta.Meglepett a kérdése. Elgondolkodtam, hogy mit is mondhatnék, de egy értelmü volt a válasz. De ezt nem mondhatom ki.
-Nem tudom. - hazudtam.
-Látod nem is vagy bátor, ha nem is mered kimondani. - mondta.
-Mért? Neked mi lenne?
-Nem nem, ez nem igy müködik. Ha elmondod, akkor én is elmondom, sőt meg is teszem. - vigyorgott kajánul.
Na jó itt elég volt. Kész kimondom az igazat...
-Megcsókolnálak.-hajtottam le a fejem.
Bravó Emma, ügyes vagy.... Most szépen mindent elrontottál.
-Mi tart vissza? - tette fel a kérdést, amire legalább tudtam a választ.
-Hát tudod-motyogtam-ezt... ezt nem szabad, te az edzőm vagy és nem rég törted össze a szívem. De mindegy már... Most pedig te jösz.
-Én meg is teszem baba. - mosolyodott el.
Lassan felém hajolt, de mielőtt ajkaink össze értek volna, hajamba túrt ezzel még közelebb vonva magához. Testem nem ellenkezett, bármennyire is akartam nem ment.Nem tudtam ellenkezni... Egyszerüen érezni akartam a közelségét és csókja ízét.Ahogyan puha ajkai az enyéimhez érnek .
Lassan és édesen csókolt, ugy mint az első alkalomkor. Eközben a gyomromban életre keltek azok a bizonyos,, pillangók".
Óvatosan Jack nyakára csusztattam a kezem és közel húztam magamhoz. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat, s úgy éreztem hogy ő sem. Nem ellenkezett, sőt teljes testével felém fordult és kezét a derekamra csúsztatta, majd az ölébe húzott.
Az ajtó nyitódására rebbentünk szét.
Sara és egy idegen srác lépett be rajta.Sara furcsán nézett ránk, lehet hogy meglátott, mondjuk ő ugy is tud mindent de az a srác nem. Remélem nem sejt semmit, mert ha igen és beköp minket, akkor az egész karieremnek löttek, beleértve a Jack munkahelyét is.
-Ööö... Emma mi megyünk. Jösz te is? - kérdezte zavartan.
-Igen, megyek. - álltam fel és indultam meg barátnőm felé, de Jack megfogta a karomat és visszarántott.
-Én majd haza viszem. - nézett a szemembe.
-Öööm, nem kell én most ha... - nem tudtam befejezni, mert Jack közbe szólt.
-Sara menjetek, én haza viszem. - intett barátnőm fele.
-Rendben. - egyezett bele és már el is tünt.
Így megint kettesben maradtam azzal az emberrel, akit mindennél jobban szeretek,aki összetörte a szívem.
