Had szeresselek

Nem kell tovább várnod. 2.rész

Jázmin szemszöge: Horváth Jázmin vagyok 15 éves és itt állok az általános iskolám előtt ahova sose megyek már vissza tanulni. Van ugyan bennem egy kis félelem a gimis élettől, de érzem hogy jó lesz. Lassan elindultam haza szépen sétálva és közbe azon gondolkozok hogy vajon milyenek lesznek az osztály társaim. Már alig várom hogy megismerjem őket. Ezen gondolkodva sétálgattam tovább mikor házunk elé értem, piros rózsák voltak a kapunál. Imádom az illatukat, miközben szívtam be a kellemes illatot megláttam hogy egy katica szált a rózsánkra. Megőrülök az állatokért és még az ilyen kis ízeltlábúakat is nagyon szeretem. Leguggoltam, hogy megcsodáljam de egyszerre csak elszállt. Még utána néztem, aztán felálltam és bementem. Tudom kissé fura vagyok de szerintem minden szép vagy érdekes dolgot érdemes megfigyelni bármennyire is pici.

Mikor beléptem, lerúgtam cipőim és a szobámba vettem az irányt, de anyukám megállított.

-Ho-Hó csak lassan a testel.- Mondta egy kicsit szigort is bele rejtve a hangjába.

-Mi az anya?- Kérdeztem meghökkenten, mert általában nem ilyen izgatott.

- Úgy készülj hogy holnap reggel 8-ra megyünk egy barátnőmhöz, és elvileg a lánya egy osztályba fog veled járni.- Mondta boldogan.

-Mi? Komolyan? Osztály társ ????- Majd ki csattantam az örömtől. 

-Igen úgy hogy jó lenne eldönteni mibe szeretnél menni.

-Máris anya- Amint ezt kimondtam szaladtam a szobámba.

Mihelyst felértem ránéztem az órára. 18:46 perc -jó Próbáljunk meg 19:30-ra mindennel végezni.- Mondtam magamnak határozottan. Viszonylag kevés idő alatt kiválasztottam a ruháim.Már szinte minden készen állt, ezért befeküdtem az ágyamba olvasni kicsit. Hála isten a könyv nagyon jó és pillantok alatt 20:55- lett. Mikor rá néztem az órára elindultam lefelé vacsizni és 21:34-re már ágyban voltam. 

A nyár első napja: Reggel 06:12 perckor kipattant a szemem. Ami nálam csodának számított mert imádok sokáig aludni, de most egy sokkal fontosabb dolgom volt. El kellet készülnöm tökéletesen, mert hát lehet túlspilázom de most talán a jövőbeli legjobb barátomat ismerhetem meg ami fontos. Így hát amikor felkeltem rögtön a fürdőbe vettem az irányt. Fogat mostam, majd lezuhanyoztam.  Nem telt bele sok idő de már a ruhás szekrényem előtt álltam meztelenül. Gyorsan felhúztam egy sima piros bugyit, és egy lila melltartót.  Akkor következett csak a neheze. 

Na most olyat kell választanunk a ami több mint tökéletes mert ezeket ő is látni foglya, vagy.............lehet talán az alsóneműm is látja. Gondolkoztam és elnevettem magam. 

 De nem volt idő erre úgyhogy elkezdtem ruhát válogatni. Viszont azon kaptam magam hogy melltartóban és bugyiban az ágyon fekszem és róla ábrándozom. 

Basszus.....Ennyire csak nem különleges az a lány...........Jó mondjuk már láttam róla képet..........Áhh ez olyan volt mint valami zaklató...........De az csak nem zaklatás ha ránéztem a Facebook-jára és hát szerintem nagyon szép lány...............................nee ezeket gondolatokat most hagyjuk abba, általánosba is lányért voltál oda..................de mi van ha ős is ilyen?..........nem ilyen. 

Ekkor megint észbe kaptam és ránéztem az órára. Basszus 6:46. 

Szinte fény sebességgel kapkodtam magamra a ruháim. Egy piros felső amin egy dinnye volt aki azt mondja jeeee. Szeretem ezt a pólót. Felvettem kedvenc üveg szíves nyakláncom, alulra egy sima farmer shortot húztam. 

Mikor kimentem a szobámból ismét akkor anyát láttam a nappaliban. 

-Jó reggelt.- Öleltem meg-

- Mikor indulunk?- kérdeztem vidáman.

Rá nézett az órájára és azt mondta. 

-7:12 szerintem lassan ideje. 

Kimentem felvettem a cipőm, egy fekete tornacipő imádom mert nagyon kényelmes és jól néz ki. Ezután elindultunk a lányhoz. 

Az út viszonylag lassan telt ezért a telefonomba bújtam és próbáltam elképzelni vajon milyen ruhába lesz Laura. Bezzeg mikor már az ő képeit néztem rögtön úgy telt az idő mintha madzagon húznák. Pik-pak oda értünk és kopogtattunk. A szívem torkomba dobogott és végül kitárulkozott az ajtó. Lau anyukája állta benne. 

-Sziasztok már vártunk titeket.-mosolygott  ránk. 

-Szia Anita- Köszönt először az anyukám.

-jó napot- mondtam de a szemem már Laurát keresi, viszont sehol sem találja.

-Gyertek be a reggeli az asztalon, foglaljatok helyet. -engedelmeskedve bementem és leültem, e kicsit elment a kedvem az evéstől, csak Laurát akartam látni élet nagyságban. Viszont egyszer csak Anita fel kiabált mintha a gondoltaimba olvasna.

-LAURA ITT VANNAK A VENDÉGEK, ÖRÜLNÉK HA LEJÖNNÉL.  

Válasz nem érkezett csak egy ajtó nyitódást lehetett hallani és akkor megláttam. Nem vitte túlzásba az öltözködést még is a lélegzetem el állt mikor megláttam. Egy sötét farmer  és egy fekete póló minta nélkül. Viszont rám se nézett csak jött és látszott rajta hogy fejben nagyon nem itt van. Mikor leült csak nézte az ételt ami előtte volt. Anyukáink csak beszélgettek és én meg csak legeltettem a szemem, gyönyörű vékony testén, fehéres bőrén. Majd egyszer csak megszólalt. 

-Hol az én angyalom?-mondta és egy könnycsepp legördült az arcán. Aztán letörölte és mondott még valamit de nem tudtam figyelni mert csak az az egy mondat víz hangzott bennem, amennyi fájdalommal, elkeseredettséggel mondta. Ekkor nem tudtam  megállni a kezére tettem a sajátom és annyit mondtam - Nem kell tovább várnod, itt vagyok.- mire csak még több könny tört belőle elő és a szüleinknek intettem hogy nincs baj. Majd arrébb mentünk asztaltól egy folyosóra és átöletem. Szépen lassan abba hagyta a sírást és csak ott állt karjaimban. Egymás szemébe néztünk és egy papír lap ha talán befért volna az ajkaink közé.............ekkor elhatároztam hogy megcsókolom és lassan elkezdtem közelebb hajolni......

Most úgy érzem magam mint amikor pont a legizgibb jelenetnél szúrnak be egy reklámot, csak most én raktam be azt a reklámot. Mekkora szemét vagyok, de olyan jó érzés. XD Ha bármi ötlet, vagy csak valami ide lehet kommentelni de ha szégyellős vagy akkor privátba is írhatsz na csáo kövi rész jövő héten esedékes.