Augusztus 24., Péntek
-Budapest visszatértem!-kiáltottam amint beléptem a repülőtér kettes termináljába. Sikeresen felverve ezzel az alvó utasokat, majd elsuttogva egy ,,Bocsi"-t, elindultam a kijárat felé. Amint kiléptem megcsapott a hazai levegő. Körbenézve megláttam a bátyámat, Zolit ahogy apa fekete kocsijához támaszkodott. Nagyon belemerült a telefonjába, így meglepetésként érte, hogy valaki a hátára ugrik.
-Mi a franc? Eszednél vagy?- rivallt rám.
-Neked is szia Zoli- mondtam röhögve, miközben lemásztam a hátáról.
-Tényleg rohadt vicces- duzzogott, mint egy ovis.
-Naaaa- vihogtam továbbra is.- Ki hozott neked kaját egyenesen Kanadából?
-Gondolom te- forgatta a szemét, de nem tudta elfojtani a mosolyát.
-Ahogy mondod. Juharszirup- húztam elő a hátizsákomból az említett borzadályt.
-Kösz. Finom?-kérdezte a kezében forgatva a műanyag üveget.
-Nem. Ezért kapod te- adtam meg a logikus választ. Eleve ő ment volna Kanadába, csak közbe jött egy nagyon fontos programja-a haverjaival mentek a Balatonra egy utolsó bulira az utolsó közös évük előtt-ekkor kerültem a képbe én, a második legidősebb testvér, akit a szüleink gond nélkül lepasszoltak a külföldi rokonokhoz. Igazán szerető család vagyunk. Ezért én mentem külföldre a nagynénémhez, Zoli meg Siófokra lazulni. Mindenestre rohadt jól éreztem magam Vancouverben, s míg én majdnem fehéren tértem haza a rendkívüli nyaralásból, addig bátyuska szépen lebarnult. Talán egy kicsit túlzottan is.
-Mi az, a déli part helyett szoláriumba mentetek?- kérdeztem csipkelődve.
-Kanadában elhagytad a humorérzéked?- vágott vissza csípőből.
-Ugyan- legyintettem lesajnálóan, majd észrevettem valamit, amit nem hagyhattam szó nélkül.
-Neked lett tetkód?- kérdeztem meglepetten és elkaptam a karját hogy jobban szemügyre vegyem a mesterművet. Egy apró, mégis kidolgozott kígyó díszelgett a bal felkarján.-Azta.
-Ugye milyen klasz?- mutatta büszkén.-Siófokon csináltattam.
-Anyáék tudják?-kérdeztem hirtelen, mert pontosan tisztában voltam vele, hogy mennyire ellenzik az ilyesmit. Emlékszem nekem még azt sem engedték, hogy csillám tetkóm legyen. Mondjuk ez alsóban volt, de akkor is.
-Hülye vagy? Amint hazaértem anya tetőtől-talpig átvizsgált, eredetileg a kullancsok miatt, de amikor kiszúrta ezt picit dühös lett- nevetett.
-Képzelem- ráztam a fejem nevetve.
-Na de most már húzzunk haza, mert kezd kurva meleg lenni- mondta Zoli, majd kivette a kezemből a sporttáskám és a bőröndöm, és nemes egyszerűséggel bevágta a hátsóülésre. Gyorsan beszálltam az anyósülésre, majd becsatoltam a biztonsági övet.
-Amúgy mi van veled?- kérdeztem amikor már ő is beszállt és elindultunk.
-Hogy érted?
-Ekkora hülye még te sem lehetsz- morogtam.-Hogy vagy?
-Ja. Jól.
-Bővebben?
-Elég jól- válaszolta szórakozottan.
-Esetleg más szavakkal-próbáltam puhatolózni kicsit.
-Prímán.
-Hölgyeim és uraim. Itt látható az a személy aki megölte az értelmes beszélgetést- böktem a bátyám felé, mire felröhögött.-Tapsot neki.
VOUS LISEZ
Az életem gimisen
Roman pour Adolescents,,-Most mit vagy úgy oda, ez csak egy randi-mondtam felháborodva, és mélyen a fiú szemébe néztem. Állta a pillantásom, életünkben először, egyikünk sem kapta el a tekintetét. Felsóhajtott, majd nekem hátat fordítva elindult a játszótér kapuja felé...