Az életem gimisen

Hello darkness my old friend

Szeptember 3., Hétfő

-Rohadj meg!-nyomtam ki az ébresztőt, ami már ezerrel üvöltött a telefonomból. Az elmúlt egy hét eseménytelenül telt, igaz anyám meg a barátaim mindig el akartak rángatni valahova, ám az unszolást azzal hárítottam, hogy egész nyáron társaságban voltam, ennyi elég is nekem. Ez igaz is arra a kerek egy hétre amit a Balatonnál töltöttünk, még Kanadában is képes voltam antiszockodni, ami szerintem figyelemre méltó. Kómásan vánszorogtam ki a fürdőszobába, közben az oktatásirendszert és a suli igazgatóját szidtam. A nagy morgolódásom közepette észre sem vettem a fürdőszoba küszöbét, így kis híján kitörtem a nyakamat, amikor megbotlottam. Szerencsémre volt annyi lélekjelenlétem, hogy meg tudtam kapaszkodni a kilincsben.
-Hogy a jó édes anyukádat- szidtam a küszöböt, majd magamra zártam az ajtót. Egy alapos arcmosás után már nem néztem ki annyira ramatyul, a fésülködés pedig egyenesen javított a kinézetemen. Gyorsan visszarohantam a szobámba, hogy lelkileg felkészüljek az előttem álló feladatra. Bizonytalanul nézegettem az ágyamon heverő fekete szoknyát. A gimiben elég modern felfogást osztottak a tanárok, lehetett festve a hajunk, sminkelhettünk, de a különleges alkalmakkor megkövetelték az alkalomhoz illő ruházatot, ami esetemben a fekete szoknyát és a fehér matrózblúzt jelentette. A felsővel nem volt semmi bajom, sőt, kifejezetten jó ötletnek tartottam, de az, hogy szoknyába kényszerítenek minket nagyon nem tetszett. Puffogva rángattam magamra a ruhákat, és nekiláttam bepakolni a táskámba. A könyveimet anyáék még egy hete elhozták a suliból, így egy szatyorban porosodtak a szobám sarkában. Szörnyű helyzetünk persze az osztály többi tagját is megérintette, így nemtetszésüket nyilvánították ki a csoportban.

MÁkostészta: Hát elérkezett
LEVIzellek: Hello darkness my old friend...
Gubó:xd
LEVIzellek: Hogy van tovább?
Gréticket: Mi?
Én: Idk
Gubó: Csak ennyit tudok én is
MÁkostészta: Akkor ma kiderül az új osztálytárs
BélFlóra: Ja
LEVIzellek: Tényleg, el is felejtettem
Én: Pedig tegnap éjfélig a marslakós szálon lovagoltál
BélFlóra: Ja, már azt hittem leütöm
Noémi💋💖: Minek kell ezt a hulye bluzt felvenni?
Hanga: Szabály
Noémi💋💖: Eleh szar szabaly
Gréticket: Ékezet luxus?
Noémi💋💖: Beszoltal?
Gubó: Juj cicaharc🐈🤼‍♀️
Gréticket: ...

Gyorsan felkaptam a táskám, és már rohantam is le az emeltről.

-Szia kincsem- köszöntött anya.

-Reggelt- haraptam bele egy megszikadt pirítósba.

-Miért nem tudsz időben elkészülni?- tette fel a költői kérdést.

-Beszélgettem- vontam meg a vállam.

-Néha elszakadhatnál a telefonodtól- csóválta meg a fejét, majd gondterhelten az órájára pillantott.-Ha nem indulok most el, el fogok késni a rendelőből.

-Akkor menj- tettem a mosogatóba a tányérom.

-Ha az olyan egyszerű lenne. Még el kell dobnom Lilit a suliba- mondta és egy nagyot sóhajtott.

-Viszont nekem mennem kell vagy el fogok késni. Szia- nyomtam egy puszit az arcára, felkaptam a táskám és az előszobába siettem. Belebújtam az ünneplő cipőmbe, kinyitottam az ajtót, amikor is megcsapott az őszi levegő. Mélyet szippantottam a "tiszta" levegőből-ami nagyon hasonlított arra a bűzre, amikor véletlenül felgyújtottam a pirítóst és füstben állt az egész konyha-, majd bevágtam magam után az ajtót. Gyorsan kinyitottam a kertkaput és elindultam a buszmegálló felé. A telefonomra pillantva megszaporáztam a lépteimet, így pont elértem a megállóban pöfékelő buszt. Bérletemet felmutatva beljebb furakodtam a járaton, és szomorúan konstatáltam, hogy biztos nem fogok leülni. Heringek módjára préselődtünk össze a reggeli járaton, a hagyma és izzadság szag fojtogató elegye felkavarta a gyomromat. Az orromat befogva próbáltam kapaszkodni a hozzám legközelebb eső rúdba. A következő megállóba mégtöbben szálltak fel, a mozgásterem pedig egyre csak korlátozódott. Hihetetlen, de jobb kedvem lett amikor megláttam az iskolát és végre leszállhattam a pokoltanyáról. Megnyomtam a leszállás jelzőt és türelmetlenül vártam, hogy kinyíljon az ajtó.
Hatalmas mosollyal léptem be a suli ajtaján és illedelmesen köszöntem a portásnak. Felrohantam a másodikra és valósággal beestem a termünkbe.