[ klance novellák ] ✔

Lance szenvedélye

Előre is szeretném leszögezni hogy nem életem fanfictionje. Remélem tetszeni fog.
Tulajdonképpen két fanfiction egyben.
Angst warning btw.

Mindenkinek feltűnt Lance rossz kedve.
Az egész csapat a honvágyra gyanakodott és mivel Lance hozzászólásai nélkül egy idő után a hangulat lapos volt, összegyűltek hogy kitaláljanak valamit ami felvidítja a paladint.
Hunk azt tanácsolta, hogy kapcsoljanak be valami zenét amit szeret. Azt mondta, szeret táncolni és tud is, a szenvedélyeként beszélt róla.
Keith azonnal kiröhögte az elképzelést, mire mindenki felé fordult ő meg kínos csöndbe burkolózott. Nem tudott táncolni, de azért kiröhögte Lance-t a dologért. Hisz még táncolni se látta.
Az első probléma a zene megoldásánál volt.
Hunk valami Gasolinat emlegetett, amit a kubai srác nagyon szeretett, egyéb ötlete viszont nem volt.
Végül megegyeztek hogy "elveszik" Lance telefonját, elvégre biztos töltött rá zenéket. Azonban ezt csak egy embernek kellett elintézni.
Egyértelműen mindenki Keithre nézett hogy szerezze meg.
- Miért én? - sóhajtott fel a fiú, unottan nézte a társaságot.
- Nem mi kémkedünk a herceged után... - mondta Pidge halkan nevetve, mire Hunk meglökte a vállát hogy viselkedjen.
Keith próbálta elterelni a témát, tudta hogy a vörös feje mindent elárul.
Tényleg bement a fiú szobájába, de az ok nyugtalanítóbb, mint a tény hogy Keith tényleg érzett valamit fiatalabb iránt.
- Mikorra tervezitek ezt?
- Van úgy egy órád a földi sötétedésig... - mondta Pidge valamelyik kütyüjét nyomkodva.
- Illetve a vacsoráig! - emelte fel Hunk a mutatóujját mosolyogva.
Mindenki bólintott egyet, majd a paladinok dolgukra mentek, csak Shiro maradt ott Keith után szólva.
- Eltereljem a figyelmét addig?
- Nem szükséges - rázta a fejét a fiú - Beszélnem kell vele egyébként is. Pár dologról...
Összeszorította az öklét.
Remélte hogy a fiú megfog bízni benne ennyire.
Amit a szobában keresett és meg is talált, nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Lance-nek segítség kell, nem egyszerű táncikálás.

Az ökle halkan és sokszor koppant az ajtón.
Nem tudta elképzelni a fiú éppen mit csinálhatott.
Aggódott hogy épp azt ami miatt beszélni akart vele.
- Mi a franc van ami miatt nem... - morgolódott az ajtót nyitó Lance, ám mikor meglátta Keithet óvatosan elmosolyodott - Persze hogy egy Mullet.
- Vágod magad? - nyögte ki a fő okot a fiú egy rövid idő után.
Lance egy pillanatig szomorúnak tűnt, majd azonnal felvette a maszkját.
- Az inkább rád jellemző, MCR rajongó - gúnyolódott mosolyogva Lance. - Vicces hogy ilyet kérdezel, miután amúgy a nevemet se jegyezted meg a Garrisonon.
- Aha, aztán te meg sem jegyezted mikor amúgy a karjaimban vittelek vissza hajóra és azelőtt volt az a "pillanatunk"! És flörtöltél továbbra is minden lánnyal aki él a Földön...illetve mindehol csak a Földön nem.
Lance arcán a "Föld" kijelentésre átsuhant valami.
- Mit számít neked az hogy flörtölök-e másokkal vagy sem... - a hangja keserű volt - Azt sem vennéd észre ha megkérném Allura kezét...
- Hogy...mi? - zavarodott össze Keith. Mi történik?
Egy percig csak néma csendben álltak egymással szemben.
- Na jó haver - mondta Lance összeszedve magát. Volt valami Keith szemében amiben elveszett. - Ilyen hülye kérdésekkel ne engem zaklass...
A fekete hajúban felment a pumpa.
Ahogy megfordult volna, Keith idegesen megragadta Lance kezeit feltartotta őket a srác feje felett, behúzta a szobába majd nekilökte a falnak.
- Mi a franc bajod van? - kiabált ingerülten a fiúra - Ne mondd nekem hogy semmi, hagyjalak békén! Láttam a kést. Quiznakul aggódunk érted vadbarom! Én unom már ezt az álcát amit állandóan látnom kell belőled! Kérlek Lance - hajtotta le a fejét a fiú. - Ne bántsd magad...
Lance köpni-nyelni nem tudott.
A legfélreérthetőbb pózban volt a fiúval, akiért amúgy belül majdnem megbolondult. Eközben a leggyengébb pontjáiról kellett volna beszélnie.
Egyáltalán miért érdekelt bárkit is hogy ő hogy van? Főleg ezt a srácot.
Keith azonban folytatta.
- Túl szép vagy ahhoz hogy bántsd magad...
Lance arcán egyre több könnycsepp folyt végig.
Most először ő nem tudott mit reagálni egy helyzetre.
Mikor Keith is realizálta, hogy mennyire erőszakos volt, vörös fejjel elengedte a barna hajú karjait, amik ezután a tulajdonosukhoz húzták őt, még mielőtt magyarázkodni kezdett volna és hátrálni, majd...elfutni. Igen, talán ez volt a terve. Nem így sült el.
Lance ereszkedni kezdett a földre, Keith pedig ereszkedett vele, a derekát átfogva.
Amikor a fiú a teljesen lecsúszott a lábaival, Keith vállába temette az arcát. Sokáig csak sírt.
Keith Lance hajába túrt, a nem éppen az őt tartó kezével.
- Nem csak a családom hiánya, tudod? - szólalt meg egy ponton rekedt hangon a barna hajú - Ezen a helyen nincs rám szükség. Egy szükségtelen okból hagytam ott mindenkit akit szerettem. Egy senki vagyok, mostmár a McClain család nélkül. Nincs szükség rám...
Keith szemei tágra nyíltak.
- Hogy gondolhatsz ilyenekre?
Lance kivált az ölelésből.
- Könnyen - válaszolt halkan és keserűen - Csak nem kell hazudnom magamnak.
Keith megragadta Lance állát kényszerítve ezzel a fiút arra hogy a szemébe nézzen.
- Lance - a hangja meglepően nyugodt és szeretetteli volt - Mindenkinek megvan ebben a csapatban a szerepe. Nagy szerepek vannak. Ugyanolyan nagy mindenkié. Egymás nélkül a Voltron mit sem ér. Ha ez az egész sorsszerű, ok volt arra hogy most itt legyünk. A családod büszke lesz rád ha visszatérsz.
- Nem értheted - nyögte Lance - Te mindig tökéletes harctudással és túlélőképességgel voltál megáldva Kogane. Az első legjobb az osztályban... erős vagy. Te nem bőgnél így a helyemben, mert van mire büszkének lenned.
A piros paladin lefagyott. Egy darabig rágódott azon hogy megnyíljon de aztán rájött hogy muszáj lesz. Nagyon nehezen bízott meg mindenkiben, de Lance-l hiába rivalizáltak, valójában nagyon is közel álltak. Ami azt illeti, egymásra bízták az életüket, mint a többi taggal, szóval vesztenivalója nem igen volt.
- Van? - horkant fel Keith - A késgyűjteményemen kívül? Lance, nekem rajtatok kívül tényleg senkim nincs. Sosem volt családom. Anyám elhagyott mielőtt emlékezhettem volna rá...árvaházakban tengődtem. Az egész Voltron előtt csak Shiro figyelt rám. Ő az egyetlen aki nem hagyott cserben...
Lance a következő pillanatban megfogta Keith arcát.
- Sírsz...
- A lényeg - lökte el Lance kezét mert rájött még egy sírás roham amit muszáj volt lenyelnie - Hogy én sem vagyok tökéletes. Talán első voltam a Garrisonon, de talán azért mert azok a kések és a motorom volt a legjobb barátom. A csapatunk azért van, hogy kiegészítsük egymás hiányait. Te is kiegészítesz minket...ahj, ez nekem nem megy - húzta fel a szemöldökét, mire Lance kicsit felnevetett.
- Értem mit akarsz...köszönöm Keith...mostmár minden jobb... - megint megfogta az arcát - Hogy itt vagy.
Keith elmosolyodott az arcát Lance kezébe fúrva.
- Ke-Keith? - dadogott a fiú. A fiú tincsei simogatták a kezének sérült részét a pulcsin keresztül.
Ahogy a fiú a kezéből felnézett, a szíve kihagyott egy ütemet. Elfelejtette vele a sebek érzékenységét a látvány.
Egyre közelebbb hajoltak egymáshoz, az egész akkor szakadt meg, mikor Shiro bekopogott hogy vacsora van.
Lance flörtölősre vette a figurát.
- Én épp itt bent költöm el a vacsorám...
- Lance! - szólt rá Keith erőteljesen.
Mikor kimentek, látták ahogy Shiro csak pislogás nélkül mered maga elé.
Lance szabadabb lett.
Egy idő után egy-két rosszabb poént is elsütött, ami máskor a csapat idegeire ment volna, most viszont megváltásnak tűnt.
Aztán a vacsora végén hirtelen megszólalt egy Shakira szám.
- Ez komoly? - kezdett el röhögni Keith és Pidge.
- Shakira igenis jó! - mondta egyszerre Hunk és Lance, majd konstatálták hogy egymásra találtak e téren.
- Mikor Hunknak adtam a telefont nem erre gondoltam - mondta Keith Pidge fülébe suttogva.
Pidge elkezdte neki ecsetelni azt hogy Shakira mennyire lányos és hogy hallgathatnának valami hallgathatót, de Keith ekkor már nem igazán figyelt oda.
Azon agyalt, hogy Lance honnan tudta a szoba előtt hogy imádja a My Chemical Romance-t. Biztos csak egy rögtönzött poén volt...
Pidge csak tapsolt egyet.
- Hallottuk szeretsz táncolni.
Nekünk nincs telefonunkon zene, szóval a tied maradt. Sajnos... mindenesetre, éld ki magad, a pasidnak már dobog a szíve, idáig hallom...
- Pidge! - szólt rá egyszerre Keith és Shiro, és az utóbbi személy miatt mindenki jó nagyokat pislogott.
- Bocs, az ösztöneim. Lance, ha megbántod Keith-et, nem számít mennyire bírlak, összetöröm a lábaidat.
- Igyekszem sógor - hajolt meg Lance Shiro előtt és mindenki hangos röhögésben tört ki.
- Lance! - fonta össze a karjait idegesen Keith maga előtt aztán a jobbal morogva eltakarta az arcát.
- Ideje táncolni, mindjárt vége a számnaak - szólt Hunk témát váltva, majd megforgatta Pidget.
- Hogy merted... - kezdte szidni Pidge Hunkot a tettéért, de aztán megállt mikor meglátta táncolni Lancet.
Mindenkinek leesett az álla.
- Tudsz még valamit amiről mi nem tudunk? - akadt ki Hunk.
- Ömm, kötni. De ez lényegtelen... - legyintett.
Amíg mindenki más azon volt kiakadva, hogy Lance kötni is tud (Coran és Allura oda meg vissza voltak és azonnal ruhát akartak varratni vele), Keith csak bámulta a fiú mozdulatait.
Nem tudott hazudni, irdatlanul izgató és vonzó volt.
Lance szépen lassan észrevette a fiút, ahogy Shiro társaságában állt.
- Shiro, kérd fel Allura-t! Biztos örülne a társaságnak...ami nem dönti fel - szólt oda Shiro-nak látva hogy szegény hercegnőt mindjárt feldönti Coran. Meg hát kicsit kettesben akart táncolni azzal a morcos alacsony sráccal akinek csorgott a nyála ahogy nézte őt.
Új szám kezdődött, Marwa Loudtól a Bad Boy.
- Ne viccelj már, ezek táncos szá... - kezdte volna Pidge a szokásos csesztetést, de mikor látta hogy Lance épp vadászik és prédája már a csapdában van, úgy döntött befogja és "táncol".
Keith hirtelen pánikolni kezdett magában ahogy Lance közeledett felé. Nem értett a zenéhez, a tánchoz pláne nem. Lance pedig istenként csinálta.
- Lance? - nézett a fiú zavartan az említettre, majd az összekulcsolt ujjaikra.
- Mullet, csak csináld ahogy visz az ár, ne feszüld túl - súgott a fülébe.
- Utállak McClain - szerencsétlenkedett a fiú.
- Dehogy utálsz - hajolt Lance egyre közelebb, és Keith belül szó szerint követelte magának a csókot, de nem akarta mindenki előtt az elsőt.
Ezért csak megfordult egyet és a zenére dülöngélt.
- Majd tanítalak még - vigyorgott a fiatalabb.
- Álmodozz csak, nekem ez nem megy!

Sokáig táncoltak.
Állandóan párt és társaságot cseréltek, mindenki táncolt mindenkivel.
Lance szeretve érezte magát.
- Köszönöm srácok hogy így gondoltatok rám... - ahogy ezt kimondta szipogni kezdett.
- Alapvető, Loverboy - veregette hátba Pidge, Hunk pedig szorosan megölelte.
- Várjatok - ráncolta össze a homlokát Lance - Hogy sikerült a telefonomat elvinn... - mikor leesett neki, dühösen Keith-re nézett, aki elmosolyott. Mindenki csak nézte őket, tudták hogy történt valami.
Egy idő után viszont Allura és Shiro takarodót fújt és egy csoportos ölelés után mindenki ment aludni...kivéve Lance és Keith akik leültek egy nagyobb ablak elé és onnan nézték a nagy űrt és a csillagokat, amik körülöttük fénylettek.
Lance Keith vállának dőlt, aki csak átkarolta oldalról.
Egy darabig nem szóltak egymáshoz.
Azonban egy ponton Keithnek meg kellett szólalnia.
- Hol vannak?
- Mik? - Lance pontosan tudta, hogy mik, mégis húzni akarta a dolgot.
- Ne nézz hülyének. Melyik karodon?
- A balon - mondta a fiú halkan.
Keith óvatosan felkezdte húzni a kardigán ujját, és mikor a vágások körvonalát észrevette, elborzadt.
- Miért tetted ez?
- Hagyjuk ezt rendben? - mosolygott a fiú fáradtan - Ez a múlt...asszem...
- Oké. 5 napja láttam a vérfoltos kést. Azóta ugye nem...?
- Keith!
- Rendben, felfogtam...- óvatosan az ajkait a sebek oldalához érintette - Ugye nem fáj?
- Keith. Nézz fel...
A fiú értetlenül nézett fel, majd mikor meglátta mire készült Lance, megadóan lehunyta a szemeit.
Hamár ennyi dolog sikerült borzasztóan, legalább ez a nap jól végződött, a kapcsolatuk és az első csókjuk meg jól kezdődött...