Másvilágok

Part 1

Mióta az eszemet tudom, mindig egy másik világban ébredek fel, egy év után. Nem tudom előre milyen lesz, vagy, hogy hol fogok ébredni. Lehet egy sivatagban, lehet egy várban, de az is lehetséges, hogy egy ló hátán lovagolok. Ahova érkezek, mindig van egy történetem, olyan, mintha egész életemben ott éltem volna, ami persze nem igaz.  Most vagyok a tizenhatodik világban. Elméletileg 16 éves vagyok, bár ez se biztos. Nálam semmi se biztos. 

Most egy olyan világban élem a mindennapjaimat, ahol mágia nincs, harc sincs, van okos telefon és TV. voltam már ezelőtt ilyen világban, olyan négy éve, de ez más. Itt leginkább a korcsolyára összpontosítanak. 

A sztorim, amit ki tudtam szűrni, hogy van egy szerető anyukám és apukám, mindketten nagy jégkorcsolya imádók. "Anyukám" Grand Prix nyertes, és 35 éves. Apukám anya edzője és még sok emberé, köztük az enyém is, mivel én is nagy jegkoris vagyok. Cuki sztori ugye? Családban mindenki korcsolyázik. Oh, hogy el ne felejtsem, van egy öcsém is, nagy tehetség. Olyan ugrásokat hajt végre, hogy csak nézni lehet. 

Ez az első hónapom itt, Januárt írjuk. 

- Kislányom, gyere ide! - apa a pálya széléről magához hív.

Oda csúszok hozzá egy mosoly kíséretében. Tényleg, itt Darya Grigorenko vagyok.

- Emlékszel, hogy a múltkori junior Grand Prix nyerésed után azt beszéltük, hogy a páros Grand prixen fogsz indulni? - Hát hogyna emlékeznék.... Az Decemberben volt... Január elsejétől vannak emlékeim... - Na, beszéltem Yakov Feltsmannal, mert van egy veled egyidős tanítványa. És megbeszéltük, hogy vele fogsz párosan táncolni. Holnapra ide is ér, ha minden jól sikerül. - Elhúzza a száját és megvakarja a tarkóját.  Ha minden jól megy, akkor itt lesz holnap. Szóval nem egyszerű eset ez a srác. Mindegy, úgyis csak tizenegy hónapot kell kibírnom vele, utána egy idegen helyen fogok ébredni. Mint mindig.

- Rendben. - bólintok és vissza megyek a jégre ugrások gyakorolni.

Furcsa mód, emlékszek azokra az évekre, amiket megéltem, és ott voltam. De amikor nem "voltam" ott, azok nem rémlenek, de az előttem lévő időben megszerzett tapasztalat, azok ott "vannak" bennem, és azokat se felejtem el, vagyis a mozgások, koordinációt és a fegyverforgatásokat. 

Vegyük például egy mágikus világot. Ott mindenkinek volt valamilyen mágiája, és azok az emberek céhekbe verődtek. Amikor ott voltam az x790 volt. Az itteni idő szerint az 1800 évnek felel meg. Vagy valami olyasminek. Valamilyen oknál fogva egy céhbe lettem "születve", ahol térmanipulációs mágiát használtam egy Sabertooth nevű céhben, ahol sok érdekes és félelmetes alakokkal találkoztam. Sting, Rogue, Minerva és még sokan másokkal. Onnan szerzett harci tudásomat most is tudom használni, de a mágiát már egy cseppet sem.

Visszatérve erre a világra, ugrok egy tripla Axelt, majd jobb lábamra érkezve veszem a következő lendületemet még egy ugráshoz.

Ez folyat még egy órán át, majd hazafelé vettük az irányt az öcsémmel és apukánkkal. 

******

Másnap a jégkorcsolya pálya ajtaja nyüzsgőt a riporterekkel, kamerásokkal és rajongókkal.

Szuper, biztos megérkezett a "társam".

Átfurakodva a tömegen be tudtunk lépni az épületbe. Én rögtön a korimra váltottam, míg anya és apa az ott dolgozókkal beszélt, hogy senkit se engedjenek be, amíg ki nem megyünk.

A pályán ott állt a "Jégpálya Cica Hercege". Épp bemelegít, pár körrel, majd pár kissebb ugrással. A pálya szélén egy platina szőke férfi állt és tanácsokkal látta el a szőke cica herceget.

- Ha megjönnek, udvariasan köszönsz, majd beszélsz velük. Nem lenne szerencsés, ha az elején összevesznél a partnereddel. - komoly arccal figyelte a nála fiatalabb fiút. 

- Persze. - mondta nem törődöm stílusával Szőkeség.

- Vitja! - Mikor apa belép, rögtön meglátja a visszavonult Victor Nikiforovot, és boldogan köszöntik egymást.

-Slawa! 

Milyen nagy haverok. 

Egymás szavába vágva mesélnek, és a következő produkciót kezdik tervezgetni.

Oda megyek Viktorhoz és köszönök neki.

- Szia Viktor! - Rám néz, majd hatalmas mosoly telepszik az arcára.

- Daryaaa! - megfogja az arcomat, majd két puszit ad az arcomra. - Amikor láttalak olyan pici voltál! 

- Amikor láttad Vitját, akkor lehettél 6 éves. És imádtad Viktort, azt mondtad, hogy a felesége szeretnél lenni. - mondja anya mosolyogva, én meg elvörösödök mint egy paradicsom. 

Pedig nem is én mondtam ezt, akkor miért pirulok el? 

- Elkezdted tervezni az esküvőnket, már ki is választottad magadnak a ruhát, a virágokat és még a helyszínt is. Olyan imádni-való voltál. De mivel csak hat éves voltál, megígértem, hogy később elveszlek. - Ez ugye csak egy vicc? Hogy lehet ilyen felhőtlen, kedves és aranyos is ez az ember? Én biztos nem így reagáltam volna a múltban, se a jelenben. Istenem...

- Már törvényesen is házasodhat, Darya. - mondta apa büszke vigyorral az arcán. - Olyan boldogok lennénk ha te lennél a férje Vitja.... - Megáll az eszem...

- Itt vagyok! Tch... - Köszönöm Szőkeség, hogy elterelted erről a témáról őket. - Akkor elkezdjük a próbát? - csípőre tett kézzel álla pálya közepén, és teljesen úgy néz ki, ahogy írni szokták; Egy herceg.

- Persze, persze! - Akkor menjetek pár kört egymás mellett, és próbáljatok ugyan akkor a másik lábatokra állni, így kezdjük, hogy összhangba kerüljetek. - Mondja Platina szívtipró. 

Engedelmeskedve neki, felmentem a pályára és elkezdtünk körbe-körbe menni.

****>>>>>***>>>****

Sziasztok!

Ez lenne az első rész, megtalálható benne két anime is. Az egyik eléggé feltűnő, Viktor, Yuri... :D

Remélem tetszett azoknak akik olvasták! 

PUSZI: Capricorn