Másvilágok

Part 2

- Most ugorjatok egyszerre egy Tripla....  Yuri várd meg amíg végig mondom! - megint hamarabb ugrott. Amikor azt hittem, hogy csak egy kicsit lesz nehéz esett... nem gondoltam, hogy ennyire! Alig hallgat Viktorra vagy apura, sőt apura egyáltalán, Vitjára meg... Olyan ritkán, hogy hamarabb találunk egy 1000 rubent. Kezelhetetlen. 

- Miért, tudom, hogy egy axelt akartál mondani... - mondja a szemtelen kölyke... megfordul és tesz egy kört a pályán. 

- Oké, mindegy. - Nagyot sóhajt Viktor majd beletúr a rövid hajába. - Háromra, egymás mellett, ugorjatok egy Tripla Axelt. 

Yuri mellé csúsztam, majd mellé álltam.

- Csak egy kicsit hallgass rájuk, megkönnyítenéd mindkettőnk dolgát. - mondom halkan és kedvesen.

- Tch, nekem te ne parancsolgass! - elindult. Én meg gyorsan mellé mentem.

- Egy, kettő, három! - kiáltja Viktor, majd egyszerre ugrunk el Yurival. Megcsináljuk a forgást és talpra érkezünk. Vagyis hibátlanul megcsináltuk. Éljen! - Ügyesek voltatok! Most megmutatom milyen zenére fogtok táncolni!

Vitja pötyögött valamit a telefonján majd egy lassú, dallam csendült fel. Majd betársult hozzá egy lágy és erőteljes férfi hang. Ez egy jazz ballada! Kisit melankolikus és nyugodt. Teljesen ellentéte A vad kiscica természetének. Yuri elborzadva hallgatja végig a dalt. 

- Louis Armstrongtól a What a wonderful Worldre fogtok táncolni. Meg fog lepődni az egész közönség. Érzelmeket kell belevinni Yuri. Menni fog? Vagy nem vagy képes ennyire? - Huncutul elmosolyodik Nikiforov.

- Még szép, hogy megtudom csinálni! Inkább kérdezd a menyasszonyodat! - Fintorogva felém néz. Milyen menyasszony? Senki menyasszonya nem vagyok! Idióta Macska!

- Megtudod csinálni, Darya? - mosolyogva felém néz, én meg a mosolyától elpirulok. 

- Még szép! Csak a kiscicán múlik, hogy együtt tud-e működni velem. - rá nézek. Gyilkos pillantásokkal illet engem. De cuki, meg akarna ölni.

Annyira hasonlít az egyik volt ismerősömre... ő is ugyan ilyen vad volt, és csak egy ember tudott vele "normálisan" beszélni. Csak neki volt egy kis ereje, és sokkal félelmetesebb volt a pillantása a kiscicáénál. És ő tényleg bántott volna, ha voltam volna olyan hülye, hogy provokálom. Kíváncsi vagyok mi lehet Bakugou-val. Még mindig csak Kirishimával tud rendes viselkedni, vagy már Dekuval is? Vagy valakivel? Az biztos ha valakinek kinyitja a szívét, attól nem tágít.

De most előttem egy mérges kiscica van, aki nem tud nekem ártani. 

- Kiscica? - kérdezte a Szőkeség.

- Ez tényleg illik rád Yuri! - mondta Vitja nevetve. 

-Tch, - megfordult és a pálya szélére ment támaszkodni.

- Megmutatom, mit gondoltam koreográfiának. - Vitja ráált a jégre és máris elbűvölt engem. 

Nem csoda, hogy eddig mindig ő nyerte a Grand Prixeket. Olyan a kiállása, a kisugárzása és a mosolya is. Elindult a zene és elkezdett rá lassan táncolni. Néha a kezeit mozgatta jobbra-balra, néha felemelte, és olyan pozíciókba is rakta amik hülyén néztek volna ki, ha nem Viktor csinálná. Bár valószínűleg azok a mozdulatok akarnak lenni, amikor a felemel, vagy dobál.

- A tiédet kicsit később mutatom meg, a legfontosabb, hogy Yuri szerepe meglegyen biztosan, mert arra lehet építeni. ha az nincs meg, akkor az egész bukni fog. - Komoly arccal rám nézett majd, Yurira. Olyan komoly arca volt Levy hadnagynak, mindig. 

- Értettem. - bólintottam.

- Addig elmész Natashahoz balettozni. - mondja anya. Szomorúan sóhajtok egyet, majd elindulok kifelé. 

Sose gondoltam, hogy balettozni is fogok. Valahogy ezt nem kedvelem. De most itt vagyok, ezt kell tennem. A Hosszú barna hajamat összekötöm és elköszönök tőlük. Remélem Yuri jól fog viselkedni, és nem fog hisztizni.

********

Este van és csak forgolódok a hiper-szuper kényelmes ágyamban. Visszaemlékezve, egy csomószor nem tudtam elaludni, főleg amikor kisebb voltam. Féltem, hogy ahogy lecsukom a szememet, egy idegen helyen leszek, új emberek között, idegen kultúrával és szokásokkal. Félelmetes volt. Rengetegszer sírtam magam álomba. Mostanában ez egyre kevesebbszer fordul elő, hogy álomba sírom magamat. 

Nyolc évesen fordult elő majdnem minden este. Hiszen ott volt Bishamon-sama, akit imádtam és úgy vigyázott rám, mintha a gyermeke lennék. Abban a világban valami "kincs" voltam. Egy távcsővé változtam ha kimondta azt, hogy Hinata. Bishamon-sama egy isten volt. Az egyik legjobb, legerősebb és legkedvesebb. De persze ott voltak a többiek is, akik ugyan úgy, kincseek voltak, mint én és úgy bántak velem, mintha a testvérük lennék. Nagyon jó érzés jár még most is át, amikor rájuk gondolok.

De voltam a múltbéli japánban, ahol szellemek jártak, és keltek, teljesen normális volt, hogy ők is ott voltak. Akkor lehettem 6 éves. Mondjuk akkor is sokat sírtam, és az ottani szüleim nem tudtak mit kezdeni velem. Betudták annak, hogy féltem a szellemektől, mondjuk részben igazuk volt. Melyik gyerek ne félne egy ronda, trutyis, félelmetes szőrnytől? 

Minden évben új élet, új család, új világ. Mit meg nem adnék azért, hogy egyszer abba világba mennék, ahol az én helyem van. Vagy még egyszer abba világba ébrednék ahol már voltam. Lehetnének barátaim, igaz családom, szerelmem. Nem kérek pénzt, hatalmat, vagy ilyen dolgokat. Én csak érzéseket akarok kapni, s adni. 

Remélem ez egyszer meg fog történni. 

**<<<<****<<<<****<<<<<*

Nagyon sok ihlet volt bennem, ezért ma még megírtam még egy részt. Remélem ez így is marad a végéig ^-^"

Remélem tetszett és rájöttetek melyik animék voltak most "beleszőve".

PUSZI: Capricorn