Másvilágok

Part 3

Még két hónap telt el gyakorlással, balettozással, kiscica hisztijeivel, és anya és apa beszélgetéseivel, hogy milyen jó lenne ha Vitjához hozzámennék... ezeknek a szülőknek teljesen elment az esze! Sokkal idősebb nálam! De ez őket cseppet sem zavarja. Nem úgy van, hogy a szülők nem akarják egy olyan férfihoz hozzáadni a tizenhat éves lányukat aki jó tíz évvel idősebb nála? Még Victor sem állítja le őket! Mintha élvezné a szenvedésemet. A fene egye meg a szadista fajtáját! 

A rövid programunk majdnem kész van, csak az utolsó simítások kellenek. A szabad programunkkal van egy kis gond. Yuri nem akkora az állóképessége ahhoz, hogy több percen át fogjon, dobjon, vagy nehezebb mozdulatokat végrehajtson. Ezért Victor egy különleges edzéstervet állított neki össze. Mikor én azt megláttam, majdnem hanyatt estem. Nagyon durva. Reggeltől estig van valamilyen edzése. Nagyon csodálom a kitartását, de ha ezt elmondom neki, akkor úgy kezelne, mint egy rajongóját.

- Gyerünk Yuri! Ez még csak a huszadik emelésed volt! - Mint mondtam, Victor szadista. 

Huszadjára emel fel engem Yuri, majd segít elrugaszkodnom a jégtől hogy egy négyszeres Toe Loopot csináljak, amit még a legjobb női műkorcsolyázok se tudnak mindig megcsinálni. Így még jobban megnehezítem szegény Cicának a dolgát. Mert ha én nem csinálom meg jól, akkor kezdjük előröl, az legelejétől, és abban benne van Yuri emelése is.

- Ez csak egy Tripla volt Darya! - ordít rám Victor. Rám néz Yuri és egy újabb gyilkos pillantást vet felém. Sikeresen most én szúrtam el. De azok a szemek. Kezdem azt hinni, hogy Levy hadnagytól tanulta, és hogy már találkoztak.  - Oké tíz perc szünet! Utána egy hibátlan előadást akarok látni! 

Kettőt tapsolt az új edzőnk, majd egy hatalmas vigyorral az arcán felénk közeledett. Gyorsan leültünk a padra és elkezdtünk inni, mielőtt valami furcsa tervvel állna elő.

- Nehogy valami iszonyat nagy baromságon gondolkozzál! - mondja Yuri egy "kicsit" mérgesen. 

Vitja csak bájosan elmosolyodott és oldalra döntötte a fejét.

- Úgy néztek ki, mint a partra vetett bálnák. - Mi? Ez ugye csak vicc? Olyan kedves és aranyos mollyal néz le ránk, hogy ezt a mondatot nem is lehetne ehhez az archoz társítani.

- Kösz a bókot, Vitja. - motyogom. Megrántja a vállát és egy sugárzó molyolyal válaszolja, hogy; semmiség. 

Így teltek az órák, a napok, a hetek, hogy kifulladásig gyakoroltunk, majd Yuri ment tovább a másik edzésére, amit Victor állított össze neki. Nekem meg ekkor balett óráim voltak, mondjuk nem annyi óraszámban, mint Yurinak...Rühellem a balettot. A kis mázlista...

********

Kerek nyolc hónapja vagyok itt, és egyre jobban érzem azt az érzést, amit a búcsúzáskor érzek. Szőrnyű. A szívem összefacsarodik, a szám kiszárad és a szememben könnyek gyűlnek. Bárhogy próbálom ezt leküzdeni, sehogy se megy. Ilyenkor rohanok ki a mosdóba sírni.

- Darya! Megint elrontottad! - ordított velem a kiscica. 

Persze, hogy elrontom. Nem is azon jár az agyam, amin kellene. 

Koncentrálj!

A zene elölről kezdi, mi Yurival szintén. 

- Jól van, srácok! - kettőt tapsol Victor, ami azt jelenti, hogy kitalált valami fantasztikus dolgot. Hurrá... -  Fordítsuk meg, és Darya legyen Yuri szerepében, Yuri meg Daryáéban. 

Fal fehér arccal nézünk rá, majd egymásra. Hogy mit is óhajt a platina herceg?  Hogy cseréljünk szerepet? Ennek hány kereke hiányzik a nyolcból? Hét?

- Ki van zárva! - ordítja Yuri majd távozni készült, addig amíg meg nem hallotta Vitja hangját.

- Talán félsz, hogy Darya hamarabb csinálja meg a felemelést, mint te? - Egyre jobban el akarok tűnni innen. A kiscica mindjárt robban, és ki máson, mint rajtam fogja ezt levezetni... Mondhatom, csodás...

Szőkeség vissza fordult és beállt a pózomba. Szóval megpróbálja...

- Darya ez neked is szólt! -Hogy lehet az, hogy még nem rohantam világgá? Hogy juthat ilyen baromság a fejébe? Miért nem tud normálisan gondolkodni? Sokkal, de sokkal jobb lenne mindenkinek.

Yuri pózát felveszem és elindul a dal. Pörgünk jobra, balra, fordulunk, ugrunk. De amikor azok a részek vannak, ahol a lányt kéne felemelni, elbukunk. Talán még húsz másodperc se telik el, mégis abba hagyjuk, mert nem vagyok olyan erős, magas, lendületes, és tapasztalt, mint Yuri. 

- Még, hogy félek, hogy az apuci kicsi lánya jobban megcsinálná az én részem. Kész röhej. Jobb lenne ha egyedül csinálnám tovább! Többre vinném. - Gúnnyal és megvetéssel a hangjában néz le rám, hiszen és összeestem miközben próbáltam Yuri részét csinálni, ő meg kecsesebben, mint én, csinálta nélkülem a nehéz részeket.

Mintha egy világ dőlt volna össze bennem. Nem vagyok jó. Semmiben. Yuri Plisetskyt is csak hátráltatom. Igaza van. Teljes mértékben. Jobb lenne, ha egyedül folytatná, mert én csak vissza húzom őt. Megint lehetne győztes, akire felnéznek epekedve és irigykedve, mert rájönnek, hogy sose lehetnek olyan jók, mint Yuri. És senki se lehet megfelelő társa egy olyan embernek, aki fényévvel ügyesebb, profibb nála. Lehetetlen. Miért is próbálkozok? Hogy a szememre vesse, hogy sose tudhatom majd utolérni? Hogy csakis azért van társamként, mert a szüleim és Victor ezt mondta neki? Mert nem volt más választása? 

Nem akarom ezt. Nem akarom, hogy lenézzen engem Yuri, Victor, anya, apa, mert nem voltam elég jó a Szőke cicának. Nem akartam, hogy sajnálattal nézzenek le rám, és azt mondják, hogy nem az én hibám. Majd legközelebb leszel jobb is. Ez a legrosszabb mind közül. Ki akarok futni a jégről, a jégkori pályáról, a városból, az országból, s a fájdalomból. 

Egész végig utált engem a Szőkeség, nem is hiába. Nem tudott tőlem fejlődni. Sőt, miattam, és a balfékesketéseim miatt, egy egész évet, egy szezont az életéből. Mindig ez történik. Valahol vagyok és másokat hátráltatok. Nem tudok senkinek se segíteni, és ezt mindenki tudja.

Halk karcolást lehet hallani, ahogy a kori a jeget szeli át. Megáll mellettem. Hogy ki, azt nem tudom, és nem is akarom. Nem akarom, hogy lássanak. Főleg így.

- Ott fogsz még ülni és saját magadat fogod sanyargatni, vagy felállsz és gyakorolsz? Mert ez nem vezet előre. - Yuri leguggol, és szemeibe bámulok, amik egy kis megbánással vannak teli.

Bólintok. Feltápászkodok, és Victor felé veszem az irányt egy pírzsebkendőért. Nem is vettem észre, hogy elkezdtem bőgni, annyira belemélyültem az önsanyargatásba. 

******** 

Az ágyban megint csak forgolódok. És mint mindig azon kattog az agyam, hogy miért történik ez velem? És miért csak velem? Hogy?

Két pohár meleg tej után se érzem azt, hogy aludnom kellene, ezért megiszom a harmadikat is. Csődtömegnek érzem magamat. Mindig mindent elkezdek, és semmit se tudok befejezni, ez a szar átok miatt. Vagy micsoda ez.

Hajnali egykor sikeresen is álom jött a szememre. Vagy valami olyasmi.

~~~~~~~~~~~~~~

Nos, itt egy új rész, és remélem tetszett. És még valaki olvassa ezt :D

Sokáig tartott, míg ezt megírtam és gome!!

Következő résztől érdekesebb lesz, kis csavar is lesz benne ;)

Kérdés: Ki tudja, hogy eddig hány animé-t "hoztam" be ebbe a könyve, hányra volt utalás és melyik animékre? :D 

A következő részig Sziasztok!

U.i. Valaki szeretne velem beszélgetni itt, vagy Discordon?