BTS barátságok:Namjoon és Crystal II.évad

BTS barátságok:Namjoon és Crystal II.évad-5.szám

BTS barátságok:Yoongi és Crystal 5.szám

Yoongi:Tudtam, hogy ez a beszélgetés bekövetkezik, de inkább utóbb, mint előbb xDD Valaki mondott valami ehhez hasonlót nemrég, csak pont az ellentétét. Jah, persze Jiminie :DD Hihetetlen, hogy arra kell ébrednem, hogy Namjoon vallomást akar tenni, és Jimin hülyesége jut róla eszembe..

Namjoon nehezen kezd bele a mondanivalójába, de eszem ágában sincs segíteni Neki :D Neki fontos, nem nekem xDD Én szívesebben mennék vissza álomországba..

Namjoon:Hyung?

Yoongi:Hm? Na? Azt hittem már sose szólalsz meg :)

Namjoon:Mit gondolsz Cry-ról?

Mindenre felkészültem, de erre nem. Most mégis mit válaszoljak?:D

Yoongi:Szerintem rendbe van, miért?

Namjoon:Hát, csak mert azt hittük, hogy merénylő, aztán meg kiderült, hogy Ő a lány, akit eltitkoltam előletek, és most meg Nekünk dolgozik. Gondoltam..

Belegondolva mindabba, amit most Namjoon mondott. Én vagyok a hülye, hogy ezt válaszoltam :DD

Yoongi:Nézd, Namjoon! Bízom benned, és ha Te bízol a kisvörösben, akkor én is:) Meg persze az egész banda, hiszen egy csapat vagyunk :) Emiatt ne érezd rosszul magad, oké?:)-megveregetem a vállát, és azt hiszem, hogy megúszom ennyivel, de nem :D

Namjoon:Ezt köszönöm, de mégis. Mit gondolsz róla? Szerinted nincs benne valami fura?

Yoongi: Fura?:D -És ezt most Kim Namjoon kérdezi tőlem, akinek ha bármit a kezébe adok, az szétesik:DD

Namjoon:Igen, mert én valamiért nem tudok normális maradni a közelében, vagy ha róla van szó:D

Bevillan Namjoon mobilja, amit felváltva próbáltunk elvenni egymást tegnap este.

Yoongi: A mobilra gondolsz?

Namjoon:Igen! Arra is:D

Mint mondtam pocsék vagyok a lelki megnyugtatásban, de Namjoon könyörgő szemeit nézve, megpróbálom megerőltetni magam. Miért nincs itt egy Jimin se, mikor szükség lenne rá?:D

Yoongi:Figyu, ez természetes.

Namjoon szemei elkerekednek.

Namjoon:Igen??

Yoongi:Persze! 3 évig csak chaten beszéltetek egymással, az első találkozásotokra pedig úgy került sor, hogy mindketten merénylők elől menekültetek, majd előlünk, hogy ne jöjjenek rá, hogy együtt vagytok :D Néha egy barátság érdekesen indul, vagy furán, de ettől még barátság:))

Egymásra nézünk, és eszünkbe jut a múltbeli saját magunk. Mint mondtam az a fajta ember vagyok, aki kevés másikkal jön ki, vagy kevesen viselnek el. Kivéve a srácokat, és a barátomat a bandán belül, Namjoon-t. Úgy, hogy szerintem téma lezárva :D Megint elindulok a helyemre, de Namjoon megszólal újra.

Namjoon:Igazad van, Yoongi:) De, nem Cry-al van a baj, hanem velem..

Yoongi:Veled? :D Te csak önmagad vagy:)-mondom és megint vállon veregetem. Bár, ezúttal lehet ezt nem kellett volna :D

Namjoon:Persze, persze.. De, akkor miért érzem magam így amikor a közelében vagyok? Alig vártam, hogy lássam, hogy beszéljünk. Annyi mindent szeretnék Neki mondani, és egy hang se jön ki a torkomon :DD Még a saját nevemet is elfelejtem, mikor beszél hozzám. Ez tök gáz..

Hallgatom őt, de erre a betegségre sajna még nem találtak fel gyógyszert.

Yoongi:Namjoon?

Namjoon:Hm?