Our Tragedy (Drarry)

One

Két hete már annak, hogy Harry elkezdte negyedik évét a Roxfortban. A hosszú és unalmas nyári szünet után (amibe persze a kviddics világkupa döntő nem tartozott bele, még a rossz események ellenére sem), már vágyott vissza az öreg kastély falai közé. Persze hogy vágyott, hisz ugyan ki akarná a nyarat a Privet Driveon tölteni? Senki. És Harry nagyon is megköszönte az iskolának, hogy évei nagy részét már nem kellett ott elszenvednie, de persze ezt nem csak a hatalmas kastélynak köszönheti, hanem csodás barátainak, Dumbledorenak, Hagridnak, és igazából majdnem mindenki másnak a Dursley családon kívül. Egyszóval minden felettébb jó volt jelen pillanatban a griffendéles fiú életében. Egy valami viszont mégis aggasztotta, ezek pedig a rémálmai voltak, amik minden reggel (néha még hajnalban is) ébresztő óraként funkcionáltak, és ez mai nap sem történt másképp.

Harry ijedtében egy pillanat alatt kinyitotta a szemét, majd első dolga az volt, hogy az ágya melletti éjjeliszekrényről levegye szemüvegét és felhúzza azt, gondolván ha látása kitisztul, gondolatai is. Félig sikerrel járt, bár úgy érezte légzését még így sem sikerült stabilizálnia. És most hogy tisztán látott és elegendő levegőhöz jutott, szeme elé tárult a griffendéles hálószoba, közepén Ronnal, aki kérdő pillantásokkal nézett barátjára.

-Rosszat álmodtál?- kérdezte a vörös együtt érző tekintettel, mire Harry bólintott.

- Én is. Álmomban Percy tartott előadást az üstfenekek vastagságáról. Már azt hittem hogy sose kelek fel.- sopánkodott Ron, majd fintorogva elkezdte magára aggatni a tavaly karácsonyra kapott barna pulóverét.- De amúgy minden oké?

-Aha.- hazudta barátjának, nem akarta terhelni gondolataival.- Hol vannak a többiek?- nézett körbe Harry az üres szobán.

-Ők már elindultak reggelizni.

-Már megint késésbe vagyunk?- ráncolta homlokát a szemüveges.- Ezt nem hiszem el!- és ezzel gyors készülődésbe kezdett.

***

Harry barátaival a Nagyteremben ült a griffendéles asztalnál és beszélgettek a nemsokára kezdődő trimágus tusáról. Mivel nem nevezhettek a versenyre, ezért csak találgattak, hogy vajon ki lesz a Roxfortot képviselő bajnok, de ez is épp elég izgalommal járt.

-Én Angelinának szurkolok!- jelentette be Hermione nagy büszkén. Mivel a griffendéles hajtó nem rég töltötte be tizenhetedik életévét, így ő is szeretett volna nevezni.

-Hát inkább ő, mint az a bájgúnár Cedric.- bökött Seamus a Hugrabugosok asztalának vége felé, ahol az említett személy foglalt helyet.

-Csak ne a Mardekárból legyen!- fintorgott Ron Malfoyra nézve, aki csak  megvető pillantásokkal nézett vissza a vörös hajúra majd visszafordult Crakhoz és Monstrohoz.

-Harry te mit mondasz?- nézett rá a griffendéles lány, mire a fiú mély gondolkodásba kezdett. Igazából annyira nem ismer mindenkit a Roxfortban hogy biztosra mondjon egy nevet. Legalábbis azok közül, akik ténylegesen nevezhetnek is.

-Jobban belegondolva, Cedric igen esélyes.- jött ki száján az első eszébe jutott név, mire Seamus csak fújtatott egyet.- Amúgy mi lesz az első óránk?

-Nektek dupla jóslástan Trewalney professzorral,- Harry mintha érzett volna a lány hangjában egy kevéske megvetést az említett személy iránt.- utána viszont Hagriddal lesz óránk és a Mardekárosokkal.- fejezte be Hermione.

-Azután meg bájitaltan Pitonnal. És a Mardekárosokkal.- sötétedett el Ron arca a gondolattól.

-Nagyszerű!- sóhajtott Harry, majd nehezen megindultak a jóslástanra a vörössel.