Our Tragedy (Drarry)

Six

Hideg volt. Harry érezte, ahogy egész teste pillanatok alatt átfagy. Lenézett a földre. Lábai csupaszok voltak, és a jéghideg hóban szaladtak. Már nagyon fázott, de még mindig futott. Maga elé meredve szalad előre a semmibe, majd egyszer csak megbotlott remegő lábában, és földre kerül. Felemeli fejét a vastag hótakaróból és megpillant egy levelet maga előtt. A borítékon ez állt: Draco Malfoy. Harry kapkodva kibontja a levelet. A levél alján megpillantja saját nevét, de a szöveg homályos. Nem tudja elolvasni. Kezével megtapogatja a fejét, amin ott pihen a szemüvege. De ha rajta van miért nem tudja elolvasni? Egyre jobban próbálkozik, de a szöveg ugyan úgy homályos marad. A távolban felcsendül egy ismerős hang. Ron az. Harry nevét hajtogatja, de nem látja sehol sem a fiút. Tovább keresi keresi és csak keresi...

-Harry! Keljél már fel!- rázta meg erőteljesen barátját a vörös, aki ijedtében felugrott az ágyról.- Nagyon megijesztettél! Hirtelen csak úgy elkezdtél rángatózni és nem kaptál levegőt. Minden rendben?- kérdezte félve.

-Azt hiszem.- jött a bizonytalan válasz. A szemüveges végig nézett a szobában ahol nem volt senki.- Megint késésben vagyunk?

-Hát ja, szóval igyekezz! Minden rendben?- a feketehajú bólintott egyet és pár perc alatt felöltözött, majd tükörképére egy pillantást se vetve lement barátjával a Nagy terembe, ahol Hermione idegesen várt rájuk.

-Nem hiszem el, hogy nektek mindig az utolsó pillanatban kell megérkeznetek.- rivallt rájuk a boszorkány. A sebhelyes mit sem törődve vele helyet foglalt mellette, majd egy tál zabkását kezdett el fogyasztani. A mellette ülők vígan beszélgettek mindenféle általános dolgokról, de Harry ebből egy szót sem hallott meg nyüzsgő gondolataitól. Legutóbbi álmán járt az esze, amiben Malfoyról álmodott. Olyan érzése volt, mint ha a levél minden kérdésére választ adhatna. Akaratlanul is a szőke arcára tévedt tekintete, aki két gorillájával próbál megértetni valamit. Egészen addig magyarázott nekik, amíg észre nem veszi a smaragdzöld szempárt. A szemüveges már vagy percek óta figyelhette a fiút, és ez Hermionénak is szemet szúrt.

-Ne aggódj Harry!- simogatta meg barátja karját, aki ennek hatására szellemileg is visszatért a társaságba.- Egyszerűen csak hagyd figyelmen kívül amit mond. Már csak az hiányzik neked, hogy jövőhéten is büntetőmunkára menj.

-Aha.- reagált a fiú enyhe fáziskéséssel.

-Ha nekem kéne büntetőmunkára mennem ezzel a görénnyel, még előtte megfojtanám magam. Vagy Őt.- nézett undorodva a mardekárosok asztala felé Ron.

A szemüveges viszont egy kicsit várta már az estét, mivel csak úgy tud beszélni a szőkével, ha az egyedül van, és saját barátai sincsenek a közelben. Éppen ezért nem tudott beszélni vele az előző heti kirándulás óta.

-Tényleg, mikor mész McGalagonyhoz megkérdezni a feladatot?- érdeklődött a lány.

-Már nem kell mivel tegnap megkeresett és közölte. Csak néhány használaton kívüli termet kell kitakarítanunk Sir Cadogan folyosójának végén.

-Ez még nem is olyan rossz.- közölte a boszorkány.- De most már induljunk mert Bimba mérges lesz ha sokat késünk.- azzal mind a hárman megindultak az üvegházakhoz, ahová beérve elfoglalták szokásos helyüket. Habár a sebhelyes gondolatai legmélyén járt, mégis azonnal meghallotta amikor valaki a mardekárost emlegeti.

-Malfoy... utána nagyon sírt... az a fiú egy szörnyeteg, még ha Pansyről is van szó.- jött be a terembe Lavender Brown Parvati kíséretében. Harry mit sem törődve a formalitásokon egyenesen rátért a lényegre.