Én és a roxfort

A váratlan bagoly

A nevem Jeff Wilson. Barátoknak csak Jeff. Egy normális 14 éves srác vagyok, egy kis bökkenővel. Már két éve a Roxfort varázsló és boszorkányképző iskolában tanulok. Szeretem azt a helyet, és sok emlék és kaland köt oda. Az a én világom. Na de kicsit tekerlyünk vissza az időben ennek az elejére.

2016.Aug.31.

Szomorú nap volt ez minden Londoni diáknak. Főleg a North Road-gyerekeknek. Ebben az utcában lakott az öt jó barát. Sophie Rogers, Sally Cooper, Johnatan Holland, a fogadott hugom Tiffany Sharon Stark, és persze én Jeffery Dylan Wilson. Nem igazán szeretem a középső nevem ezért általába Jeff-nek hívnak. Ez a nap volt a nyáriszünet utolsó napja, ezért eldöntöttük hogy ezt a napot is együtt töltjük el. Épp a konyhában voltam és reggelizni készűltem délután 2-kor. Ráment ettem miközben Tiffy az ablaknál telefonozott. Egyszercsak felém szolt.

-Öhhhh, Jeff...
-Igen?
-Mit keres egy bagoly itt fényes nappal?
-Szerintem csak képzelőtsz.
-De ez ide tart.

Ekkor le szált egy gyönyörű fehér hóbagoly az ablakba. A csőrében egy piros pecsétes levéllel kopogtatott az ablakon. Ezt egy kicsit furcsának tartottuk, de jobbnak láttam ha kinyitom az ablakot. Megsimogattam a baglyot ami a kezembe rakta a levelet. Amint elvettem el is ment. Ahogy jobban megnéztem nem is egy levél volt, hanem kettő. Nekem és Tiffynek is érkezett. Kinyitottam és el keztem felolvasni.

"Tisztelt Wilson úr!
Ö

römmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort varázsló és boszorkányképző szakiskolába. Mellékelten elküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelések listáját. A tanítás Szeptember 1.-én kezdődik, legkésőbb Augusztus 31.-e éjfélig küldjön baglyot."

El állt a lélegzetem. Amég én lefagyva bámúltam magam elé addig Tiffy ugrált örömében. Egyszer csak megált és felém fordult.

-31.-e?....az nem ma van?
-De...
-Dylan mikor nézted utoljára a postát?
-Öhhhhh..Régen.

Oda rohant a postaládához amiből ömlött ki a sok levél.Mind a roxfordból. Amilyen gyorsan csak tudtuk megírtuk a válasz leveleinket és a bagoly csőrébe tömtük. Kiderítettük hogy mind az ötünket felvettek a Roxfortba. Megbeszéltük hogy másnap reggel korán felkelünk és kimegyünk a pályaudvarra hogy elérjük a vonatot.

Másnap reggel.

Amikor felkeltem már pályaudvaron voltam és egy bőrönd szállító kosáron feküdtem. Felugrodtam és körbenéztem.

-Mi? Hol vagyok? Hogy kerültem ide?
-Nyugi Jeff. - Nyugtatott Sophie.
-Csak sehogy nem akartál felkelni, ezért így hoztunk ide.
-Még szerencse hogy bepakoltunk tegnap. -Említette Sally.
-Skacok ott a vonatunk. - Jelentette ki a mély hangú Jhon.

Szépen fel szálltunk a vonatra és felpakoltunk a cuccainkat. Kinéztünk egy boxt amit be is foglaltunk. Amég a többiek azon vitatkoztak hogy milyen házba kerülnek, én addig elmentem körbenézni. Csak sétálgattam a boxok között, egy kettőbe benéztem. Megpillantottam pár ismerős arcot, voltak akik szintén az iskolámba jártak. Nem is feltételeztem róluk hogy varázslók vagy boszorkányok. Már épp vissza mentem volna a boxomba amikor megpillantottam egy lányt. Épp zenét hallgatott és bámúlt ki az ablakon. Nem ült vele senki. Kinyitottam a box ajtaját és beköszöntem.

-Szia! - köszöntem félénken.
-Szia! - köszönt vissza boldogan.
-Leülhetek ide?
-Persze! Foglalj helyet!
-Tetszik a stílusod. - céloztam a kinézetére és öltözködésére.
-K-köszi. - vöröslött a lány.
-Jajj. De udvariatlan vagyok. A nevem Jeff. Téged hogy hívnak? - Nyújtottam felé a kezem.
-Akane.
-Szép neved van.

Ez után még beszélgettünk egészen addig amég be nem rontott a boxba Sally.

-Jeff, hála az égnek. Át kutattam érted az egész vonatot.
-Neked is szia. - forgattam a szemem.
Ránézett Akanéra és azt mondta.
-Szia! A nevem Sally Cooper ennek a baromnak egy szomszédja és most el kell vinnem. Majd később ismerkedünk. - és azzal a mozdulattal már húzott is magával.

Lassan megérkeztünk Roxfortba. Leszálltunk a vonatról és egy csomóba tömörűltünk. Sugdolózni kezdett mindenki egészen addig amég egy mély öreg hang félbe nem szakított mindenkit.
-Első évesek! Az első évesek kövessenek! - világított felénk a lámpásával.

Mindenki elkezte követni. Beszálltunk a csónakokba és elkezdtünk evezni. A köd mögül előbújt a Roxfort hideg és öreg falai.

Végig mindenki a felénk tornyusuló épületet bámúlta. Beevesztünk az épületbe és kiszáltunk. Elvezettek a folyosóra ahol volt pár szellem amiktől csak Tiffy félt. Én egész végig csak Akanét figyeltem. Nem tudtam levenni rólla a szemem. Lépések zajára figyeltünk fel, minden sustorgás abbamaradt. Egy magas fekete hajú 20éveiben lévő ember lépett a terembe. Perselus Piton. Nem igazán tünt színpatikus embernek. De a hugomnak igen. Elvezetett minket a nagyterembe ami ténleg hatalmas volt. A plafonon a csillagos ég ragyogott le ránk, és lebegő gyertyák fénye világitotta be a termet. Egy hosszú orrú idős nő lépett ki a bizottsági asztal elé. McGalagony professzor volt egy hosszú papírral a kezében.

-Akinek a nevét mondom feljön ide, leül és a süveg besorolja a házába.
-Sally Cooper!

Sally köpni nyelni nem tudott. Félénken felsétált és leült.
-Hmm. Neked aztán van eszed. Csak egy kicsit csiszolni kell súgta a süveg. - Sally majdnem felugrott ilyedtében.
-Már tudom mi a neked való hely.
-Hollóhát! - kiáltotta kalap.
A többi gyerek megtapsolta, és leült a Hollóhát asztalához.
Elmondott pár nevet amég ki nem mondta Sophie nevét. Úgy ment fel a székig mint ha hóhérhoz menne.
-Hmm. Van neked eszed de inkább visszahúzódsz.
-Nem akarok Hollóhátas lenni. - suttogta Sophie.
-Hát akkor...
-HUGRABUGG!
Sophie boldogan lebalagott az ő aztalához.
-Johnatan Holland!
Boldogan ment fel Johnny a székig.
-Hmmm. Elég izgatott vagy. Már tudom hova raklak öcskös.
-Hugrabugg!
Lepacsizott Sophieval és leült mellé. Még mondott pár nevet és egy kicsit megállt. Nyelt egyet.
-Jeffery Dylan Wilson!
Tiffy kuncogott.
-Kuss.
Felsétáltam mint a többiek és a fejemre tették a kalapot.
-Van erőd az látszik. Ravasz is vagy, és bátor. Sötét a múltad és a jövőd is az lesz. Hova tegyelek?
5 percig gondolkodott a kalap amég megszólalt.
-MARDEKÁR! Az a te helyed.
Lementem a Mardekár asztalához ahol tök kedves emberek fogadtak engem. Sorra került Tiffy is, aki a Griffendélbe került. Ezután elmentünk a klubbhelységekbe ahol a többiek beszélgettek. Én gyorsan lefoglaltam a párkány melletti ágyat és álomba merültem.

*Sziasztok! Egyenlőre ez a sztory ennyi lenne. Remélem tetszik, és ha igen akkor jelezétek. ^^*