Én és a roxfort

A holló csókja

Két évvel később
2018.Dec.23.

Reggel van. Korán reggel. A hideg téli szellő beszökik a résnyire nyitott ablakon. Megtörlöm a szemeimet és álmosan kimászok az ágyból. Végignéztem a szinte üres szobán, hiszen csak én és Pet barátom maradtunk itt az ünnepekre. Elég szarul kezdődik ez a karácsony is.A többiek haza mentek ünnepelni, kivéve én. Mivel anyám meghalt, apám meg eldobott ezért nevelő szülőknél lakok. Akik inkább letagadnának, ezért pénzelnek hogy lakjak valami albérletben. És annál még a Roxfortban is jobb a karácsony. Most lettem negyed éves itt a roxforton és elég kellemes itt tanulni. Ez az én világom. Sokkal jobb mint a muglik között szenvedni. Miközben ilyeneken filóztam felöltöztem és lementem reggelizni. Reggelizés közben megpillantottam valakit.

-Szia Akane! - vadul integettem felé.
-Szia Jeff! - köszönt vissza lágy hangal.
Felkaptam a tálcám és odaültem mellé. Haja bele lógott az arcába, kezében a telefonját néztem. Közelebb mentem és rá tánaszkodtam az állammal a fejére.
-Mit csinálsz Baka?
Erre csak vörös lett és arréb ment. Nem értettem a fura viselkedésének okát. Bár a közelemben elég fura. Na mindeggy. Már épp ültem volna le hogy folytassam az evészetet amikor egy mély hang mordult a hátam mögül.
-Jeff!
Dumbledore volt az. Pontosabban csak a szelleme. Az ő szelleme is itt kisért a Roxfortban. A sok nekem kiosztott bünti alatt volt időm beszélgetni vele. Rengeteg dolgot tanított meg.
-Dumbledore professzor! - köszöntem vissza felé.
-Boldog karácsonyt Jeffrey!
-Magának is professzor.
Ezek után még el társalogtam egy kicsot a professzorral amikor megláttam ismét Akanét. Felém haladt egy kis dobozt szorpngatva a kezében. Vajon mi lehet? Amikor oda ért hozzám megált és lehajtotta vörös arcát.

-J-j-jeff... - dadogta hallkan.
-I-i-igen? - válaszoltam vicceskedve.
-Én...
-Te?
-Mit szorongatsz annyira a kezedben? - kérdeztem rá.
-J-ja ez...tessék! - nyújtotta felém a csomagot.
-Boldog karácsonyt... - mondta zavarba esve.
-Köszi szépen. Én is adok neked valamit. - kacsintottam felé egyet. - Gyere! - fogtam kézen a lányt.

Elszaladtunk a Mardekár klub helységébe. Aztán kivettem az ágyam alol egy köpenyt. A láthatatlanná tévő köpenyt. Magunkra borítottam és lassan elindultunk a elhagyatott lány wc hez. Kétszer megkerültük Fritchet és egyszer átszambáztunk Piton mellett. Mire oda értünk nagyot sóhajtva a padlóra ültünk. Én magam elé bámultam egy ideig. Aztán...

-Akane....
-Igen?! - szegezte felém a fejét?
-Szertsz?
-Hát...izé...persze...hisz bará...
-Nem úgy gondoltam...
-Mert...
-Nekem több vagy mint egy barát...
-Én szeretlek...
A lány teljesen vörös arcal bámult engem.
-Wau...
-Ez asztán a reakció. - kezdtem a nevetésbe.
Mosolyogva felkeltem a földröl. Akane megragadta a nyagkendőm, lerántott és megcsókolt.

*Na gyerekek, mára ennyi lettem volna. Sajnos ez egy kivsit rövidebb lett mint az előző, de rohadt fáradt vagyok. Azért remélem tetszik és hamarosan folytatom. ^^*