A nevem Jeff Wilson. Barátoknak csak Jeff. Egy normális 14 éves srác vagyok, egy kis bökkenővel. Már két éve a Roxfort varázsló és boszorkányképző iskolában tanulok. Szeretem azt a helyet, és sok emlék és kaland köt oda. Az a én világom. Na de kicsit tekerlyünk vissza az időben ennek az elejére.
2016.Aug.31.
Szomorú nap volt ez minden Londoni diáknak. Főleg a North Road-gyerekeknek. Ebben az utcában lakott az öt jó barát. Sophie Rogers, Sally Cooper, Johnatan Holland, a fogadott hugom Tiffany Sharon Stark, és persze én Jeffery Dylan Wilson. Nem igazán szeretem a középső nevem ezért általába Jeff-nek hívnak. Ez a nap volt a nyáriszünet utolsó napja, ezért eldöntöttük hogy ezt a napot is együtt töltjük el. Épp a konyhában voltam és reggelizni készűltem délután 2-kor. Ráment ettem miközben Tiffy az ablaknál telefonozott. Egyszercsak felém szolt.-Öhhhh, Jeff...
-Igen?
-Mit keres egy bagoly itt fényes nappal?
-Szerintem csak képzelőtsz.
-De ez ide tart.Ekkor le szált egy gyönyörű fehér hóbagoly az ablakba. A csőrében egy piros pecsétes levéllel kopogtatott az ablakon. Ezt egy kicsit furcsának tartottuk, de jobbnak láttam ha kinyitom az ablakot. Megsimogattam a baglyot ami a kezembe rakta a levelet. Amint elvettem el is ment. Ahogy jobban megnéztem nem is egy levél volt, hanem kettő. Nekem és Tiffynek is érkezett. Kinyitottam és el keztem felolvasni.
"Tisztelt Wilson úr!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort varázsló és boszorkányképző szakiskolába. Mellékelten elküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelések listáját. A tanítás Szeptember 1.-én kezdődik, legkésőbb Augusztus 31.-e éjfélig küldjön baglyot."
El állt a lélegzetem. Amég én lefagyva bámúltam magam elé addig Tiffy ugrált örömében. Egyszer csak megált és felém fordult.
-31.-e?....az nem ma van?
-De...
-Dylan mikor nézted utoljára a postát?
-Öhhhhh..Régen.Oda rohant a postaládához amiből ömlött ki a sok levél.Mind a roxfordból. Amilyen gyorsan csak tudtuk megírtuk a válasz leveleinket és a bagoly csőrébe tömtük. Kiderítettük hogy mind az ötünket felvettek a Roxfortba. Megbeszéltük hogy másnap reggel korán felkelünk és kimegyünk a pályaudvarra hogy elérjük a vonatot.
Másnap reggel.
Amikor felkeltem már pályaudvaron voltam és egy bőrönd szállító kosáron feküdtem. Felugrodtam és körbenéztem.
-Mi? Hol vagyok? Hogy kerültem ide?
-Nyugi Jeff. - Nyugtatott Sophie.
-Csak sehogy nem akartál felkelni, ezért így hoztunk ide.
-Még szerencse hogy bepakoltunk tegnap. -Említette Sally.
-Skacok ott a vonatunk. - Jelentette ki a mély hangú Jhon.Szépen fel szálltunk a vonatra és felpakoltunk a cuccainkat. Kinéztünk egy boxt amit be is foglaltunk. Amég a többiek azon vitatkoztak hogy milyen házba kerülnek, én addig elmentem körbenézni. Csak sétálgattam a boxok között, egy kettőbe benéztem. Megpillantottam pár ismerős arcot, voltak akik szintén az iskolámba jártak. Nem is feltételeztem róluk hogy varázslók vagy boszorkányok. Már épp vissza mentem volna a boxomba amikor megpillantottam egy lányt. Épp zenét hallgatott és bámúlt ki az ablakon. Nem ült vele senki. Kinyitottam a box ajtaját és beköszöntem.
-Szia! - köszöntem félénken.
-Szia! - köszönt vissza boldogan.
-Leülhetek ide?
-Persze! Foglalj helyet!
-Tetszik a stílusod. - céloztam a kinézetére és öltözködésére.
-K-köszi. - vöröslött a lány.
-Jajj. De udvariatlan vagyok. A nevem Jeff. Téged hogy hívnak? - Nyújtottam felé a kezem.
-Akane.
-Szép neved van.Ez után még beszélgettünk egészen addig amég be nem rontott a boxba Sally.
-Jeff, hála az égnek. Át kutattam érted az egész vonatot.
-Neked is szia. - forgattam a szemem.
Ránézett Akanéra és azt mondta.
-Szia! A nevem Sally Cooper ennek a baromnak egy szomszédja és most el kell vinnem. Majd később ismerkedünk. - és azzal a mozdulattal már húzott is magával.Lassan megérkeztünk Roxfortba. Leszálltunk a vonatról és egy csomóba tömörűltünk. Sugdolózni kezdett mindenki egészen addig amég egy mély öreg hang félbe nem szakított mindenkit.
-Első évesek! Az első évesek kövessenek! - világított felénk a lámpásával.Mindenki elkezte követni. Beszálltunk a csónakokba és elkezdtünk evezni. A köd mögül előbújt a Roxfort hideg és öreg falai.
Végig mindenki a felénk tornyusuló épületet bámúlta. Beevesztünk az épületbe és kiszáltunk. Elvezettek a folyosóra ahol volt pár szellem amiktől csak Tiffy félt. Én egész végig csak Akanét figyeltem. Nem tudtam levenni rólla a szemem. Lépések zajára figyeltünk fel, minden sustorgás abbamaradt. Egy magas fekete hajú 20éveiben lévő ember lépett a terembe. Perselus Piton. Nem igazán tünt színpatikus embernek. De a hugomnak igen. Elvezetett minket a nagyterembe ami ténleg hatalmas volt. A plafonon a csillagos ég ragyogott le ránk, és lebegő gyertyák fénye világitotta be a termet. Egy hosszú orrú idős nő lépett ki a bizottsági asztal elé. McGalagony professzor volt egy hosszú papírral a kezében.
-Akinek a nevét mondom feljön ide, leül és a süveg besorolja a házába.
-Sally Cooper!Sally köpni nyelni nem tudott. Félénken felsétált és leült.
-Hmm. Neked aztán van eszed. Csak egy kicsit csiszolni kell súgta a süveg. - Sally majdnem felugrott ilyedtében.
-Már tudom mi a neked való hely.
-Hollóhát! - kiáltotta kalap.
A többi gyerek megtapsolta, és leült a Hollóhát asztalához.
Elmondott pár nevet amég ki nem mondta Sophie nevét. Úgy ment fel a székig mint ha hóhérhoz menne.
-Hmm. Van neked eszed de inkább visszahúzódsz.
-Nem akarok Hollóhátas lenni. - suttogta Sophie.
-Hát akkor...
-HUGRABUGG!
Sophie boldogan lebalagott az ő aztalához.
-Johnatan Holland!
Boldogan ment fel Johnny a székig.
-Hmmm. Elég izgatott vagy. Már tudom hova raklak öcskös.
-Hugrabugg!
Lepacsizott Sophieval és leült mellé. Még mondott pár nevet és egy kicsit megállt. Nyelt egyet.
-Jeffery Dylan Wilson!
Tiffy kuncogott.
-Kuss.
Felsétáltam mint a többiek és a fejemre tették a kalapot.
-Van erőd az látszik. Ravasz is vagy, és bátor. Sötét a múltad és a jövőd is az lesz. Hova tegyelek?
5 percig gondolkodott a kalap amég megszólalt.
-MARDEKÁR! Az a te helyed.
Lementem a Mardekár asztalához ahol tök kedves emberek fogadtak engem. Sorra került Tiffy is, aki a Griffendélbe került. Ezután elmentünk a klubbhelységekbe ahol a többiek beszélgettek. Én gyorsan lefoglaltam a párkány melletti ágyat és álomba merültem.*Sziasztok! Egyenlőre ez a sztory ennyi lenne. Remélem tetszik, és ha igen akkor jelezétek. ^^*
YOU ARE READING
Én és a roxfort
Fanfiction5 barát, akik már régóta vágyadoztak arra hogy a Roxfort varázsló és boszorkányképző szakiskolában folytassák tanulmányaikat. Éppen élték mindennapjaik amikor egy váratlan levelet kaptak. A sztory rólunk, és az iskolában történő kalandjainkról szól.