Én és a roxfort

Miért sírsz?...

2018.Jan.4.

Minden azon a relytéjes napon kezdődött. Már korán reggel felkeltem. A nyilaló fájdalom miatt a melkhasomban nem tudtam aludni. Ezt bemagyaráztam azzal hogy a dohányzás miatt fáj. De ez távolról sem volt olyan. Amint felkeltem kimentem a klubbhelységbe hogy elolvassam a reggeli prófétát. Felkaptam az újságot, és beültem egy fotelba olvasni azt. Olvasgattam egy ideig amég meg nem akadt a szemem egy szón. "Aszkaban".  Felidézett egy dolgot ami rosszúl érint. Az Aszkabanban tartják aki majdnem megölt. Bellatrix Lestranget. Bár. Ez már mind a múlté. Hisz ő meghalt, ahogy a tudjuk kit is legyőzték. Össze szedtem magam, és vettem egy nagy levegőt. "Ez hülyeség" mondtam magamnak és felkeltem a fotelból. Leszaladtam a tobbiekhez az udvarra. 

-Sziasztok! - Köszöntem Sallynek, és Tiffynek.

-Szia bátyus! - Válaszolt Tiff.

-Sophie hol van?

-Elment quidditcht korepre. - Mondta Sally mikőzben itta a tejáját.

-Ő?Quddotcht??

-Ja, legalább nem megint ti nyeritek a kupát. - Osztott ki Tiff.

-Hát okéééé....

-Ja ténleg!Mr. Potter azt mondta van egy kiszabott munkálya számodra.

-Jéééé.Most nem Piton pakoltat velem üvegcsés dobozokat? - Kezdtünk a röhögésbe.

Folytattuk a beszélgetést addig amég el nem mendtek Sallyék az szakkörükre. Én még egy kicsit ott maradtam, és elszivtam egy cigit. MIre épp végeztem fel néztem és Harryt láttam közeledni.

 -Mr.Wilson! - Szólitott le.

-Igen Potter professzor?

-Csak hívj Harrynek.

-Miért hívott, Harry? - Kérdeztem tudakozóan.

-Meg kell beszélnünk valami fontosat. - Nézett rám komolyan.

-Szuper titkos szóval senkinek egy szót se.

-Szóval. A hugodról van szó.

-Tiffany Starkról? - Értetlenkedtem.

-Pontosan. Nagy veszélyben van.

-Ugye azt te is tudod hogy hatalmas erővel rendelkezel és már gyerek korodban is szemet vetett rád, Voldemort.

-Tudom... - Hajtottam le a fejem.

-Az a nő.... - Megint szúrt a mellkhasom.

-Na igen. De mivel Bellatrix nem bírt meg szerezni ezért a halálfalók a hugod erejét akarják.

-De ő a nevelt hugom. 

-De ők ezt nem tudják Jeff. Meg akarják szerezni a hugodat. 

-Figyelj ide Jeff. Én és a többi tanár megvédünk titeket. De ezt tudnod kellett hogy megvédd a hugodat.

-Csak vigyázz rá érted? Na ha megbocsátasz mennem kell. Ne haggyátok el az iskolát. - Azzal elindult a belyárat felé.

Még mindig csak lefagyva bámúltam magam elé. A dühtöl majdnem felrobbantam. Nem vihetik a hugom. És ezt nem bízhatom Harryékre. Ez az én felelősségem. Amint észbe kaptam el kezdtem szaladni a szobám felé. Felszaladtam a lépcsőn, be a szobámba és felkaptam a kabátom, a medálom amit Akane adott karácsonyra, és ködszert. Felkaptam a táskám és mielőtt elszaladtam volna utamra, megkerestem hugit. Berontottam az ójárára amit Piton tartott.

-Mr.Wilson...Hogy meri megzavarni az órámat?! - Szegezte felém a szavakat Piton.

-Boccs Gekkó de ez fontos. Elkérem egy kicsit. - Kaptam el Tiffyt a tallárjánál, és kivittem a teremből.

-Mi ennyire fontos? - Idegeskedett Tiff.

-Ezt muszály megtennem.

-De mit?

-Mr.Wilsoon!! - Nyitotta ki az ajtót Piton.

-Ha vissza értem mindent elmagyarázok. - Egy pálca suhinntással belöktem Pitont és rácsuktam az ajtót.

-Ezért komoly büntit kapha.... - Megöleltem.

-Vigyázz magadra hugi... - Lassan elengettem.

-Jeff....Te miért sírsz?

-Remélem még találkozunk... - Azzal elrohantam.

*Na sziasztok skacok! Mára ennyi lettem volna, és remélem tetszik a sztorym.^^
Igérem, lesz folytatás mert jön az ihlet ezerrel. Amint lehet folytatom.*