Diabolik Lovers- Történetünk 6 vámpírral

Árulás

*Yuiayri szemszöge*

Ellöktem a kezét.

- Ezek után még elakarsz szökni?- kérdeztem dühösen.

- Igen. Yuiayri elraboltak minket. 6 pasi. Valami nem stimmel velük és nem várom meg míg megőrülnek és megerőszakolnak.

-  Az erdő veszélyes. Ha megint megpróbáljuk lehet, hogy a fiúk nem jönnek utánunk. És ha nem jönnek, de megtámadnak minket akkor mi lesz?

- Szóval nem jössz? Hát jó. Várd meg mi sül ki ebből a dologból. De én nem fogok miattuk szenvedni. Lehet, hogy évekig fogva tartanak majd és kínoznak. A farkasok legalább hamar végeznek velem- kirohant én meg álltam és meredtem előre. Most mit tegyek?

*Deny szemszöge*

Lerohantam a lépcsőn. Körülnéztem, hogy jön-e valaki és elfutottam az ajtóhoz. Amikor kinyitottam Raito állt velem szembe.

- Csak ki akartam szellőztetni a fejem.

- Szerencse, hogy a barátnőd félt téged. Már rég a farkasok szájába futnál- állt felem szembe karba tett kézzel. Ő nem árulna el engem. Vagy mégis? Megfogta a karomat és egy karkötőt rakott rám. - Ha ki akarsz menni az ajtón, ez jelezni fog. Ne próbáld levenni, mert nem tudod. Az veheti le aki fel is rakta. Biztos erre volt szükséged szívem?- felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Elárult engem a legjobb barátnőm. Hogy jutok ki innen? Hallom hogy kopognak az ajtón.

- Menj el!- kiabáltam ki. 

- Le kell jönnöd ebédelni- hallottam Reiji hangját.

- Azt mondtam menj el!- ordítottam sírva. Hallottam az egyre távolodó lépéseket. 

*Yuiayri szemszöge*

- Elárultam- ültem az ebédem fölött.

- Megmentetted- tette a vállamra a kezét Shu.- Ha nem teszed farkaslakoma lenne belőle.

- Majd megnyugszik. Lányból van. Dühöng pár órát aztán ennyi- Ayato felfogása a dologról nem volt túl komoly.

- Te nem ismered- néztem rá könnyes szemmel. 

- Ne aggódj. Kaja után elmenjünk sétálni? - Ayatora néztem majd egy kicsit bólintottam. Nem árt egy kis séta.