Diabolik Lovers- Történetünk 6 vámpírral

Esti gyűlés

* Deny szemszöge*

-Felejts el mindent- suttogta a fülembe. Mikor a keze már a nadrágomat akarta lehúzni berontottak. 

- Öreg! Nem tudsz kopogni?- dühöngött Raito, karba tett kézzel. Subaru csak idegesen ennyit mondott.

- Jeff the killer! - Raito szeme kikerekedett és kirohantak a szobából. Én meg egyedül maradtam. Pár másodpercig ültem és néztem az ajtót. Elgondolkodtam és felugrottam. Rohantam a folyosón amikor meghallottam a fiúk hangját az egyik ajtó mögül. Nekinyomtam a fülem és hallgatóztam.

-Inkább gyere be!-kiáltott ki Reiji. Égett a pofám rendesen... Bementem és leültem a szőnyegre. A fejem ritka vörös lehetett mivel Ayato nem hagyta szó nélkül.

- Dik a szegedi paprika!- felnevetett.

- Inkább keltsd fel a másikat is!- Reiji szokásához híven kedves volt.

Ayato felkeltette Yuiayrit és bevonszolta a szobába. Áh igen az az értelem dús fej.

- Remélem kurva fontos. Vagy biztos lehetsz benne hogy összeverlek a gecibe- emelte fel a mutató ujját Ayatora, majd lehuppant mellém.

- Eléggé- Reiji komolyabbnak tűnt mint amilyennek eddig láttam. - Jeff the killer felénk tart.

- Ne szopassál hogy egy gyerek miatt keltetté fel- meredt rá Yuiayri Ayatora.

- Ő nem csak egy gyerek. Egy elmebeteg. Senki nem tud vele harcba szállni. Szerencsére még nem találkoztam vele. De aki igen az se járt jól. Gyilkol és eltűnik. És meg akarja szerezni...-  Shu megrázta a fejét. Szerintem arra célzott hogy elég ennyi infó nekünk.

- Mit akar?- néztem kédően Reijire.  Hallgatott mit a sír.

- A karkötőt!- Raito rám meredt.- De ne ess pánikba!

- Szedjétek le! Szedjétek le!- tépkedtem le karkötőt. Raito oda jött és lecsatolta rólam, majd felrakta magának. A többiek felhúzták magukat.

- Nem teheted!- Ayato elakarta venni a karkötőt, de Shu nem hagyta. Mindegyik fiú bekapcsolódott. 

- Elég!- üvöltöttem rájuk. Az egyik fiúnak sikerült leszednie a fiú csuklójáról a karkötőt. Kivettem Raito kezéból. - Tudom mi legyen vele. Felrakom a kinti farkas lábára! Nem találja meg- a fiúk bólogattak. Elindultam az udvar felé. Ki akartam nyitni az udvarra néző ajtót.

-Várj!- szólt utánam Ayato. - Elfutok a farkashoz és felrakom rá!- kikapta a kezemből és elfutott. Hát jó...Elindultam a lépcsőn.

- Jött le a lépcsőn Ayato. Éppen a házamban járhatott mivel  Tofefee csokimat zabálta. Rajta volt a dobozán a nevem a kisöcsém miatt.

- Köcsög!- hirtelen ledermedtem.- Te nem a farkast keresed?- meredtem rád. 

- Milyen farkas? - tele volt a szája. Kihallgatott minket...

" Ledobta a maszkot magáról. 

- Ez a munka egyre könnyebb lesz!- vigyorgott majd a karkötőre nézett"