Ferenczy Gimi

Fanta

 Fanta: 

Rögtön kiszúrtam, pedig az előtér olyan zsúfolt volt, mint egy megtelt kiállítás ahol Picasso maga beszél műveiről. Vagy a szokásos hétfő reggeli suliújság megbeszélések az irodában. Pont ott, ahol most Olivérnek és nekem is lennünk kellene.

Olivér!-kiáltottam túl az előtéren keresztül. Legalábbis próbálkoztam, ugyanis a tömeg csak nem akart szűnni. Konkrétan az egész 9. évfolyam bámulta a hirdetőtáblát, azon töprengve, mi az eredménye az előtte álló egyenletnek. Még egy csomó ilyen kérdés van a táblára felírva, mert ha kitalálják az eredményt, kijön az osztálytermük száma. Néhány tanácstalan 9.-esnek odasúgtam a megoldást. Na persze nem az egyenletét, hanem a b osztály irodalommal kapcsolatos kérdését. Nem vagyok valami nagy matek zseni, de a humán tantárgyakban otthon vagyok.

Elindultam tehát Olivér irányába, aki még mindig a márványoszlop mögött állt. Remélem a látványom eszébe juttatott valamit. Mire átverekedtem magam a tömegen már a jelző csengő is jelezte, ideje lenne megcélozni az osztálytermeket. De most muszáj volt megtudnom, hogy Oli miért....

Megkerültem az oszlopot és Olivér ott guggolt az alján. 

-Te meg mit csinálsz?

-ÖÖ..izé tudod én...otthon elmaradt, szóval most pótolom a reggeli tornám-mondta, pontosabban zihálta mert közben elkezdett guggolásokat csinálni.

- Olivér! Ajj elfelejtetted. Ma reggel suliújság megbeszélés van...pontosabban volt-helyesbítettem miközben ránéztem kedvenc DaVinci-s karórámra. Küldtem is egy smst neked reggel. Ráadásul én se mentem mert téged kerestelek.

-Ó!Óóó... Hát csak ennyit?-mondta miközben kifújta azt a nagy adag levegőt amit valószínűleg idáig bent tartott. -Ne haragudj! Elfelejtettem feltenni töltőre a telóm este és itt a suliban terveztem feltölteni, plusz lekéstem a buszom. -felelte megbánó arccal.

-Miért is nem lep meg? Semmi baj, máskor skype-on is zaklatlak majd. De mi az, hogy csak ennyi? Másra számítottál?-kérdeztem gyanakodva.

-Nem, csak én azt hittem azért kergetsz mert még mindig mérges vagy amiért tavaly tönkretettem azt a festményedet amit behoztál TIFI-re. Figyelj véletlenül estem rá és sajnálom és...

- Olivér és már nem is emlékszem arra, és már mondtam, hogy megbocsátottam. Emiatt ne izgasd magad. Amúgy sem sikerült túl jól az a kép. A pali a hídon meg úgy nézett ki mint Pátkai- próbáltam megnevettetni. Sikerült is.

-Király. - mondta egy laza mosoly keretében. -A megbeszélés miatt pedig te ne aggódj majd lebeszélem Barna bával irodalmon. Ne izgulj annyit, még csak most kezdődik az év!- próbált ekkor ő nyugtatni, mivel tudja, hogy nem az a nyugodt fajta lány vagyok aki legyint mindenre mégis mindig mindene rendben van. Épp csak elkezdtünk beszélgetni amikor hirtelen meghallottuk az ofőnk hangját, Pátkaiét. 

-Bíró Olivér! Talán bejöhetne végre az osztályterembe és a többieknek is elmesélhetné késésének okát. Ahogy Ön is Fanni. Magától többet várok.- intett felénk miközben hevesen gesztikulált pálcájával, majd meg sem várva a választ, belibegett a terembe.

Ekkor vettem csak észre, hogy Rasi és még valaki a szemközti oszlop mögött állnak és kuncognak. Milyen ismerős az a fiú, de vajon honnan? Lényegtelen, valószínűleg majd Rasi bemutatja. El is indultak felénk.

-Halihó! Nem lehet szó nélkül hagyni az előbbi jelenséget, szóval én elindulnék a terembe nehogy megint ránk ripakodjon aztán leshetjük a fizika kegyelem 2-t. Egyébként láttátok azt a rengeteg újoncot? Legalább sok képet lehet róluk lőni az újságba!- hadarta olyan gyorsan, hogy mindenki közelebb hajolt hozzá, hogy érthesse amit mond. Ezt bizonyára észre vette mert egyszer csak elhallgatott és nekem esett..

-Annyira örülök, hogy látlak! Tudom tegnap találkoztunk gyüliben de..na érted ez már suli.

Egy mosollyal nyugtatáztam Rasi kitörését. Már megszoktuk, hogy ilyen aktív mindig. Aztán az új fiúra szegeztem szemeim. Honnan ismerhetem? Biztosan túl feltűnően bámulhattam mert Viló a kezébe vette az irányítást.

-Majd elfelejtettem..hehe.-hebegte ahogy visszagondolt az előbbi elfelejtett dologra és rám kacsintott.-Tehát akkor drága Fanta íme kis körünk új tagja...

Be se fejezte a mondatot, mert bár az arcmemóriám pocsék, rajöttem ki ő.- Balázs.

"Nemsokára folytatás. A következőkben az utolsó szereplő szemszögéből még jön egy rész (Eliza), aztán a cselekményt úgymond a mesélő fogja továbbvinni. Külön köszönet minden bátorító szóért. Igazán jól esik. Puszi"