Ferenczy Gimi

Legjobb barátok

Vilo: 

Konkrétan felborultam. Pont úgy, mint az a hadihajó amiről törin beszéltünk valamikor.  Az ember azt hinné, hogy ha valaki már több mint 7 éve gördeszkázik és a legjobb barátja több mint 7 éven keresztül minden év elején így köszönti, igazán lehetne egy kis állóképessége és megszokhatná már ezt a furcsa szokását. De nem. Mert erre a lányra képtelenség felkészülni. Na de hogy is történt..

Tehát Bazsival leszálltunk a buszról, meg volt az a tipikus "reunited" hangulat, hogy két régi jó barát újra összeáll. Az ezt követő pillanatban Rasi szaladt nekem, de mint említettem úgy, mint egy tornádó. Szegény Bazsi telója a földre került az ütközet következtében, de nem túlzok ha azt mondom én is. Tehát ott feküdtem a nyakamon Rasival és azon gondolkodtam, hogy mutathatnám be őket egymásnak úgy, hogy kedves barátomnak ne legyen félreérthető. De sejtettem, hogy ezek után bizony nehéz lesz. 

- Úgy hiányoztál! Mi tartott ennyi ideig? Megbeszéltük, hogy félkor...- kezdett volna bele a mondandójába de ekkor észrevette Bazsit, aki kicsit sem leplezett kíváncsisággal az arcán méregetett bennünket. Igen, még mindig a földön elterülve helyezkedtünk el. 

-Oh bocsánat nem vettelek észre.- szabadkozott Rasi Bazsinak, majd felsegített engem a földről.-Ugye nincs baja a telefonodnak?-érdeklődött és bár próbált nyugodt maradni, látszott rajta, hogy a szíve a torkában dobogott. Elég jól ismerem már, így tudtam épp azon gondolkozik miképpen teheti jóvá az előbbi kirohanását. Valószínűleg már megbánta mint minden évben miután rám ugrik örömében, de emiatt nem hibáztathatom őt. Csak én vagyok neki és ezt soha nem fél kimutatni. Ráadásul én sem tudok rá haragudni. Megint elkezdte tördelni az ujjait mint mindig amikor fél vagy izgul. Rendszerint ilyenkor átölelem a vállát és megnyugszik. Akkor is így tettem mire ő rám nézett és megmutatta azt az elbűvölő mosolyát.

- Á semmiség. Rosszabbat is túl élt már ez a kis szerkentyű.- hárított Bazsi. Kicsit mintha el is pirult volna.

- Nézd Rasi ebédszünetben elmagyarázom a késésem okát, de mint láthatod lenne itt valaki akit be szeretnék mutatni. Bazsi ez a szemtelen lány itt a legjobb barátom kb. azóta mióta ti elköltöztetek. Rasi, ez a sármos fickó itt nem más mint az én legeslegjobb tolvajt alakító pajtim oviból. Nem mellesleg osztálytársunk idéntől. Amúgy csinos vagy ma is.-hadartam egy szuszra, ám szegények még fel sem fogták a hallottakat, már magammal is ráncigáltam őket be a suliba mielőtt még többen megállnak megbámulni minket.

A szemem még épphogy csak hozzászokott a kinti napsütés utani homályhoz, a márványpadló és oszlopok miatt kellemesen hűvös is volt a suli előterében, amikor megláttam azt a lányt akit lehetőleg egész évre el terveztem kerülni. Ő pedig nem más mint Fanni. Rasi és Bazsi lázas ismerkedésbe kezdtek én pedig próbáltam kiszúrni egy olyan oszlopot ami mögött Fanta lehetőleg nem vesz észre. De már késő volt...

"Tudom elég sokat késtem. De most itt vagyok és igyekszem hetente 1-2 résszel jönni. Nézzétek el a hibákat, mivel még mindig új nekem ez az egész. Próbálom élvezhetővé tenni nektek de ugyanakkor az üzenetet is átadni! Kellemes olvasást a következő részig. Puszi💕!"