Tökéletes (✔️)

2. fejezet - Kérhetünk egy szívességet? (Nessaj POV) {🔞}

Már az ágyban fekszik, amikor végzek a zuhanyzással. Azonnal ledobja a telefonját és kitárja a karjait, ahogy meglát.

- Gyere ide! - hívogat.

- Várj, felöltözök.

- Úgyis levetkőztetlek. Ebben az ágyban még nem csináltuk - néz rám perverz fejjel.

- Nem szabad - mondom halkan. - Külön szobában kéne aludnunk is.

- Faszt nem! Na gyere ide - tárja ki megint a karját, de rá sem figyelve megyek a szekrényhez, hogy felöltözzek. Alsót és pólót veszek elő, de esélyem sincs semmire, mert hátulról megtámad, magához szorít és egy könnyed mozdulattal lelöki derekamról a nedves törölközőt. Úgy, olyan lágyan, óvatosan érint meg, mintha még sosem ért volna hozzám. Azonnal megkeményedek és már nem is akarok ellenkezni. Közben a nyakamat csókolgatja.

- Ahh! - nyögök fel a kelleténél hangosabban, ahogy lágyan simogatja férfiasságom.

Csókokkal borítja el nyakam és vállam, aztán ahogy megfordulok karjai közt államat, arcomat és számat is megtámadja.

Csak addig vállik el testünk a másikétól, amíg lehúzom róla pólóját. A szemüvege is leesik fejéről, de mit sem törődve kapcsolódunk össze újra. Óvatosan lökdös az ágyig, rálök és rámfekszik. Továbbra sem engedi el ajkaim, a teste az enyémnek feszül. Nyakam harapdálja, hátába kapaszkodom körmeimmel. A számba nyög. Kezem csak alsója szélénél áll meg, belekapaszkodom, szinte tépem róla.

Egyre lejjebb halad a csókokkal, amíg át nem halad hasamon és a farkammal néz szembe.

- Igen! Kérlek! - nyüszítem. Csak sokat sejtetően hümmög válaszként, a következő pillanatban pedig megérzem nyelve melegségét makkomon. A fejéhez kapok és beletúrok rövid hajába. Annyira szorítom, hogy jó néhány szál a kezemben marad.

Lassú táncot jár nyelvével körbe-körbe, amivel az őrületbe kerget. Teljes testemben remegek a gyönyörtől, húzom a haját, szorítom, nem tudom elengedni. Hiába akarom ereszteni tincseit egyszerűen képtelen vagyok, úgy markolom, mintha az életem múlna rajta, félek, hogyha most hagyom, elengedem, akkor szétesek, mert csak ez tart még egyben.

Sokáig kínoz ezzel a csigatempóval, de egy idő után megszokom, s nem is akarok többet, megenyhül haját szorító markom is, már nem tépem szálanként az őszülő bozontját, csak fején tartom kezemet, simogatom.

Amikor már igazán elhiszem, hogy sosem fog úgy rendesen leszopni, pont akkor merül mélyre és kapja be teljesen vesszőmet. A szemem is hátrafordul, annyira meglepődök és élvezem. Nyelve meleg és csúszós, érzem, ahogy lüktetek ajkai közt, megszédít az érzés, még jó, hogy fekszem, mert, ha esetleg állnom kéne, egészen biztos, hogy elájulnék.

- El fogok menni - sikítom nem túl férfiasan. Gyorsabb tempóra kapcsol, egyre mélyebbre megy, míg már tényleg teljes hosszam a szájában nincs. Érzem, hogy mindjárt felrobbanok.

Nevét sikoltva - azzal a csepp férfiasságommal leszámolva, amim volt - élvezek a szájába.

Pár pillanatig pihegek, aztán letámadom, vadul ajkai után kapok. Rohadtul leszarom, hogy most szó szerint tiszta geci a szája, úgy falom ajkait, mint az etióp éhezők a grillcsirkét. Fordul a helyzet és most én vagyok felül, szeretném visszaadni mindazt, amit kaptam, de megállít.

- Nem akarod? - ülök fel.

- De... csak...

- Akkor mi a baj? - kérdezem, miközben nyakát kényeztetem.