Tökéletes (✔️)

3. fejezet - Mindig a te bolond Pistid leszek (Jani POV) {🔞}

- Most pedig a fogalmakat kérném.

- Fogadom, hogy mindig melletted maradok, így szokták kezdeni, ugye? Azt hiszem ezt nekünk már felesleges mondani. Nem tudok nélküled élni, nélküled minden üres és fekete. Annyi mindenen mentünk át ezalatt 7 év alatt... egy élet is kevés lenne mindet részletezni. Köszönöm, hogy melletted önmagam lehetek, szóval fogadom, hogy sosem fogok megváltozni, mindig a te bolond Pistid leszek, akibe az elején beleszerettél. Cserébe csak azt kérem, hogy te se változz meg soha, maradj az én bolond Janim, így szeretlek.

A szemeim megtelnek könnyel, a torkomon akad minden szó, csak megszorítom a kezét. Én is szeretlek.

- János - néz rám az anyakönyvvezető.

- Pisti! Ez alatt a 7 évünk alatt munkatársak, barátok, partnerek, szeretők voltunk. Minden pillanata gyönyörű volt. Most házastársak leszünk. Férjek. Szeretném, ha semmi sem változna köztünk, mert úgy szeretlek, ahogy az elején megismertelek. Sokszor kibírhatatlan vagy, ezt jól tudod, de én soha nem akartalak megváltoztatni. Egy dolgot szeretnék most megváltoztatni rajtad. Az pedig nem más, mint a neved. Viseld az enyémet is, viseld büszkén, ahogy én is fogom a tiédet. Mert szeretlek. - Folyamatosan folynak a könnyeim, csak úgy nyelem őket, de nem tudom abbahagyni a vigyorgást se. Tulajdonképpen sírva nevetek.

Végig, ahogy a gyűrűket húzzuk fel, csókolózunk, kivonulunk patakokban ömlenek a könnyeim. A vacsora alatt elállnak, aztán felcsendül az akusztikus verziója True Love-nak és újra rákezdek. Felhúz az asztaltól, a nyakába borulok és egymásnak énekelve billegünk jobbra-balra. Kezei derekamon pihennek, én nyakába fonom karjaim és megint sírva nevetek. Végig, amíg szól a zene - ami mellesleg mintha rólunk íródott volna - próbálunk úgy csinálni, mint akik táncolnak. Akkor este nem sírok már többé, de a végére egész profi táncossá válok. Megtáncoltatok minden jelenlévő hölgyet, aztán Nessaj és Azmo is táncolnak velünk. Holott nem is akartuk ezt a seggriszálós felhajtást, azért elég jól szórakozunk. Fáradtan borulunk az ágyba hajnalban.

- Komzsik-Fábián - mondogatja Pisti, miközben fekszünk. Kezét arca elé emelve forgatja az ujján a gyűrűt.

- Máris megbántad, hogy ennyire forgatod? - érintem meg csuklóját. Odakapja a fejét.

- Nem, de még nem fogtam fel. Ennyi év után... ennyi minden után...

- Végre együtt vagyunk - fojtom belé a szót. - Kár a múlton rágódnod. Inkább gyere ide - rántom oda magamhoz egy csókra. Csak kis szerelmes puszinak indul, de elmélyíti és zihálva szakadunk el egymástól. Először magára húz, az ölébe ülök, de hamar megunja, hogy alulra kényszerül és egy mozdulattal átfordít. Azonnal nyakamra tapad, próbálom menteni szemüvegem, mielőtt elveszteném az eszem és újra összetörne. Hangosan puffan az éjjeli szekrényen, de semmi komoly baja nem esik, csak pár újabb karcolással gazdagodott valószínűleg.

Pisti türelmetlen, ez nem csak a hétköznapokra, streamekre igaz, szexuális téren is ilyen. Tépi rólam a ruhát, harap, mar, szív. Rabul ejti ajkaim, összeharapdálja és hiába eddig nem akartam ellenkezni, most már nem is tudok, megszédít.

Hasonló heves ritmusban húzom le róla pólóját, ahogy ő tette velem és fölékerekedek, csípőjére ülök. Még boxereink szorítanak, de nem akarok megmozdulni, mert most én akarok irányítani és tudom, hogy amint csak egy centivel is arrébb mozdulok, azonnal az ágyhoz vág. Így inkább csak kínzom tovább lassan csókolva száját, nyakát. Fülétől végig nyakának vonalán vezetem a nyelvem, teljes testében remeg alattam.

- Maradj így - suttogom a fülébe, amikor már biztos vagyok benne, hogy megbénítottam.

Lehúzom róla az alsót és a sajátomat is leveszem. Szokott helyén, az éjjeliszekrény fiókjában megtalálom a sikosítót, felviszek egy adagot férfiasságára és óvatosan rácsusszanok.