Tinder /Larry/

3/3

Két hónappal később

Louis

Azóta is beszélek Cukipofival. Màr két hónapja hogy rám írt, ès a kezdeti döcögős beszélgetést felváltotta egy baráti csevej féleség, amit nem bánok.

Éppen a sarki kis kávézó felé tartok, ahol találkozom az egyik régi jóbarátommal, Zaynnel, akit már sulis korom óta ismerek. Eleinte nem bírtam, túlságosan egoista volt már akkor is, de aztán beszélgettünk és jóban lettünk. Neki még nem mondtam el, hogy mi volt Harryvel, csak arról tud hogy szakítottunk. Mivel nincs sok ideje, nem túl sokszor beszélünk már, de nem bánom, mert amikor meg találkozunk, legalább van miröl mesélni a másiknak.

Harryröl azóta nem tudok semmit. Nem keresett, én sem kerestem őt. Úgy látszik elfogadta a döntésemet, miszerint nekünk szakítani kell, és továbblépett. Hogy hiányzik-e? Nem tudom. Szerettem, Ő volt az egyetlen szerelmem, de megpróbálok rajta túllépni, ami nehezebb mint gondoltam. Ám most itt van a Tinderes srác, akivel két hónapja folyamatosan beszélek, és nem tudjuk még mindig egymás nevét, de van hogy hívni a másikat. Én Cukipofinak hívom őt, a tinderes neve alapján, Ő pedig Mosolykának engem.

Később már a kávézóban ülünk Zaynnel, míg ő a Jeges Latte-ját issza, addig én maradok a jól bevált hibiszkusz teámnál, ami jó hideg és hűsítő.
-És miújság, mivan veled Tommo?-kérdezi Zayn.
-Semmi különös, minden rendben. Ugye szakítottam Harryvel, majd megismerkedtem egy sráccal Tinderen, aki aranyos és jól megvagyunk.
-Találkoztatok már?
-Még nem...
-Mióta ismered?
-Két hónapja beszélünk minden nap.
-Azta. Mi a neve?-kérdezett rá.
-Öhm...
-Azt ne mondd hogy két hónapja beszélsz vele, de még a nevét sem tudod. Álnévvel van fent Tinderen?
-Igen és én is. Nem akarom hogy a munkatársaim valamilyen módon megtaláljanak.
-Értem... Egyébként mi történt Harryvel, miért mentetek szét?

Elmeséltem neki az egészet, hogy a cég csődbe ment, hogy nem talált munkát és emiatt elkezdett nagyon durván inni, majd hogy annyira elfajultak a dolgok, hogy aggresszív lett velem, én meg nem hagytam, inkàbb szakítottam vele.
-Aztarohadt. Ez elég kemény...De bàntott is?
-Egyszer. De nem volt súlyos, csak megpofozott. Aznap éjjel a kanapén aludt és másnap pedig bocsánatot kért. Azóta pedig nem történt hasonló...Meg azóta már nem is nagyon történhetett mert pár napra rá szakítottam vele...
-Hiányzik?
-Nem...Nem tudom....Igen. Egy kicsit, mert még nem szoktam meg, hogy nincs velem egy olyan valaki aki örömet okoz nekem, aki gyengéd velem, aki átölel esténként és álomba ringat, ha felkelek egy rossz álom miatt. Harry ott volt nekem, bármi is történt. És emiatt hálás is vagyok neki, de nagyon.

Zayn egy ideig nem szólt semmit, gondolom kereste a szavakat, majd nagyot sóhajtott és így szólt.

-Szerintem hülyeséget csináltatok mindketten. Ő túl makacs, hogy segítséget kérjen, te meg szereted, mégis kitetted a szűrét. Hiányzik, ezt tudod nagyon jól, de bebeszéled magadnak hogy túlléptél rajta és egy olyan sráccal beszélgetsz, akinek még a nevét sem tudod.

Először le akartam ordítani a fejét, hogy ne szóljon már bele az életembe, de rájöttem hogy 100%-ban igaza van és sajnos nem tudok mit kezdeni ezzel a ténnyel.
-Az oké, hogy nekem hiányzik. De neki én? Biztos hogy már túllépett rajtam, van már valakije és boldogan éli az életét.
-Louis basszus. Csak két hónapj telt el. Szerinted pont Harry az aki továbblép, 4 év együttlét után? Szeret téged. Még mindig, ebben biztos vagyok.
-De mégsem keres...
-Mert nem ér el vele semmit. Mikor hívott, nem vetted fel neki és nem válaszoltál az üzenetére sem, igaz?
-Igen...
-Akkor mit vártál? Hogy ezek után hívni fog? Elárulom, nem fog hívni mert azt hiszi reménytelen...
-Aahhj...Igazad van. De mit kéne tennem?
-Nem tudom Lou...inkább kérdezd meg tőle...-nézett a hátam mögé Zayn, majd amikor megfordultam, megláttam én is akit annyira nézett. Harryt.