Hazatérés (puf)

MÁSODIK RÉSZ

Csónakos nem tudott táncolni. 
De cseppet sem bánta, úgy volt vele, hogy három csodálatos tehetséggel él együtt, egy családban, mérhetetlenül büszke volt mindegyikőjükre: a férjére, Cselére, és az ikrekre: Pankára és Gergőre egyaránt.  
Csele nem akart táncolni többé.
Azt mondta, annak vége, azt a korszakot lezárta, soha többet nem fog mások előtt táncolni, tökéletesen megelégszik azzal, hogy tanítja a gyerekeket. 
Az ikrek olyan kilencévesformák, mikor először bepötyögik a nevét a youtube-ra, az pedig százharmincnégy találatot ad ki Csele nevével, versenyeket és előadásokat, amikben Csele táncol, de még hogyan táncol, balett, kortárs, hip-hop, musicalekben szerepel a Broadwayn, és a két gyereket teljesen lenyűgözi a látvány. Míg Gergő a látványos akrobatikus elemekért lelkendezik hangosan, addig Pankának a torkára forr a szó. 
- Itt nagyon fájt valami, igaz? - bök a képernyőre, mikor megtalálja a hangját. - Látszik, ahogy zokog a szíved belül. 
Csele meghökkenve hallja a kislány kijelentését, honnan tud ez a gyerek ilyeneket, de hát csak kilenc éves, csak kilenc, annyira kicsi...
- Honvágy. -feleli végül egyszerűen. - Még csak húsz éves voltam. Nagyon vágytam haza. 
Panka komolyan bólint, kis kezeit összekulcsolja az ölében. 
- Elmeséled ezt csak a testet használva. - mondja áhítatos csodálattal, és Csele a lányka mellé ereszkedik, meg is reccsen a térde, szerencsétlen tropára ment térde.
- A táncnak ez a lényege, Annácskám. Mindent el tudsz mondani, ami fáj, vagy ami boldoggá tesz. Amit nem lehet kimondani: azt el lehet táncolni. Azt el kell táncolni. Ha senki más nem érti rajtad kívül: akkor is el kell. 
- Ilyen jó leszek, mint te. - dönti el a kislány akkor ott a video előtt. - Megígérem magamnak. Mindent meg fogok tanulni tőled. És megtanulok táncul beszélni. - felnéz Cselére, finom kis arca ragyog az ünnepélyességtől. -Akármennyi időbe is kerül. 

Csele meghívást kap egy színháztól, táncoljon az egyik hatalmas sikernek ígérkező darabjukban, a koreográfus Amerikából jött, és történetesen együtt járt a művészeti iskolába Cselével odakint, de a férfi hallani sem akar róla, és gondolkodás nélkül utasítja vissza az ajánlatot. 
Éjszaka Csónakos tartja őt a karjában, így alszanak el minden este, de Csele nem tud aludni, és Csónakos érzi, ahogy remeg az idegességtől. Lassú, szelid mozdulatokkal cirógatja meztelen vállát, aztán megkérdezi:
- De miért...? 
- Nem táncolok többé. - mondja Csele szenvedélyesen. - Már nem menne. Már nem vagyok tökéletes. Nem tehetem meg többet. Én már csak... a gyerekeket... Már kifutottam az időből. - elfullad a hangja, és Csónakos erősebben szorítja magához. 
- Nyugodj meg, cssss, semmi baj, ne zaklasd fel magad. Te egy csoda vagy, Balázs, tudod? És hatalmas tehetség. A gyerekek pedig imádnak. Az enyéim is.
- A mieink. - mosolyodik el végre Csele, és felemeli a fejét egy csókért. 
Pár perccel később, mikor Csónakos ajka bebarangolja a testét, és hevesebben kezdi szedni a levegőt, teljesen megnyugszik.
Ilyenkor érzi a tökéletességet. 

Panka elszántan gyakorol, és versenyekre jár, a légies, tündérszép kislányból félszeg, csúnyácska kiskamasz válik, az a fajta, akinek túl gyorsan nőttek meg a végtagjai a testéhez képest, de Panka egy pillanatra sem adja fel, és Csele rendszeresen gyakorol vele, külön kis szakkör keretében az iskolában, ahol Pankán kívül még négyen vannak különböző évfolyamokból összeverődve: Lili, a legjobb barátnő, Luca, aki kettővel alájuk jár, egy operaházi szólista lánykája, meg a két fiú: a nagyszájú, mókamester Dávid, és a leírhatatlanul tehetséges Kristóf, már mindketten gimisek, de visszajárnak Csele kis különóráira.
És telik múlik az idő, Panka tizenkettő, tizennégy, majd tizenhatéves lesz, és szinte egyik napról a másikra bomlik ki rajta a ragyogó szépség, pontosan akkor, amikor eljön az első szerelem, és ez az első szerelem Ő. A Kristóf. 

Csónakos persze puskát akar ragadni, és lelőni a fiút, de Csele mosolyogva nyugtatja, hogy semmi oka rá, keresve sem találhatott volna jobb fiút a lány mellé, és Panka napról napra szebb lesz, és a táncban is szárnyakat kap, sorra nyeri a versenyeket, és egyszerűen tündökölni kezd, úgyhogy még Csónakos is megenyhül, a konyhapultnak támaszkodva nézi, ahogy a lánya az előszobatükörben igazgatja a haját randira menet, és bőgni tudna, hogy repül az idő, ez a gyönyörű lány az ő gyereke, az ő kisbabája, visszaemlékszik a kezdetekre, mikor itt volt a két ordító ikerrel, és tök csóró volt, és rettegett, hogy hogyan tovább, hogy bírni fogja -e, hogy fel tudja-e nevelni őket, hogy nem ront-e el mindent az ő alkalmatlanságával, de tessék, itt van, felnőtt, szépséges Nő, és tehetséges, és randira megy, ez valami olyan hihetetlen dolog onnan nézve, ahonnan ez az egész elindult, hogy tényleg érzi a könnycseppet, ami a szeme sarkába gyűlik, mert ezt nem lehet kibírni ép ésszel. Mekkora varázsló az az idő. 
- Ne maradjatok sokáig! - szól a lánya után, de alig találja meg a hangját, maga is meglepődik, kásás a visszafojtott meghatottságtól. Panka mosolyog, azzal a mosollyal, ami nem csak a száj mosolya, de a szemeké, a homloké, az egész arcé, és visszaszalad, hogy az apja nyakába ugorjon, és összecsókolgassa az arcát. 
- Jaj apuci, nem kell aggódnod, csak gyakorolni fogunk! - bizonyítékként megemeli a sporttáskáját, amiben a gyakorlóruhája van. -Kristóf koreográfiát csinál a Színműs barátainak egy vizsgafilmjéhez! Amúgy a Gergő is ott lesz, már előre is ment.  
- Na hát az jó dolog, nem? - Csónakos abszolút nem ért az ilyen művészeti dolgokhoz, pedig a fia is nagyon rákattant erre a filmezés dologra mostanában. - A telefonod legyen kéznél, rendben? És tudod a szabályt, ha tízre nem jössz haza...
- ...akkor utánam jössz. - fejezi be a lány nevetve, majd megrázza világszép haját. - ne aggódj édesapa, Kristóf mindig hazahoz időben. Ő amúgyis egy... egy.... 
Csónakos felvonja a szemöldökét. 
- Egy mi...?
- Gentleman. - sóhajtja áhítattal a lány.