Be my lover

2. Fejezet

*PISTI POV*

Kurvára fog hiányozni Jani. Igaz már hiányzik, pedig még csak 5 perce hagyta el a stúdiót. Annyira örülnék, ha most visszajönne. Eddig még sosem volt ilyen, de most sem tudom mi van velem. Talán beleszerettem? Nem, Pisti nem szerettél bele a legjobb barátodba, téged otthon vár Liza. Mit szólna hozzá, hogyha egyszer csak hazaállítanál Janival és azt mondanád neki, hogy „Nézd, összejöttünk, mert téged már nem szeretlek!". Nem hiszem, hogy ugrálna az örömtől, sőt biztos vagyok benne, hogy nem ő lenne a legboldogabb a világon, hogy megcsaltam őt Janival. De én miért is gondolkozom ezen?! Nem szabad Pisti! Nem! Nem és Nem! De! Kell egy kis szabadság neked Pisti! Lizával folyton csak veszekszünk, és ebből már kezd elegem lenni. Azt akarja, hogy hagyjam ott a videózást... és Janit. Nem fogom az egész életemet magam mögött hagyni, csak azért, mert Liza azt akarja...

Amióta elment csak rajta jár az eszem. Miért szólítottam meg utána, és öleltem meg? Miért hiányzik ennyire kibaszottul? Miért nem akarom felhívni és beszélni? Azért Pisti, mert nem mered bevallani neki az érzéseidet. Nem mersz odahajolni hozzá, hogy megcsókold. Nem csinálhatod mindig azt, amit akarsz. Otthon vár a barátnőd. Nem csalhatod meg valakivel. De mi van, ha már a barátnőmet nem szeretem és megérné megcsalni Janival! Pisti Baszki! Ne gondolkodj már ezeken a dolgokon!

Egy kis idő elteltével elindítom a Rainbow Six Siege-t, majd minden gondolatomat kizárva elkezdek mindenkit szétlőni.

Mikor már minden gondolatomat kizártam és belemerültem a játékba (ami most nagyon jól ment), elkezdett csörögni a telefonom.

-Ki a faszom hív már megint? Nem tudok egy órát se nyugodtan eltölteni a nélkül, hogy nem zavarna senki.- Mikor megpillantom Liza nevét.

-Pisti! Hol vagy? Valami fontosat szeretnék mondani neked.- mondja kicsikét idegesen. Mindig Istinek hívott, furcsa, hogy most Pistinek hív.

-A stúdióban vagyok, éppen játszok. Menjek haza?

-Igen, kérlek.- Mondja, majd leteszi a telefont.

Kíváncsian nézek a gépre, majd kilépek a játékből és kikapcsolom a gépeket. Kilépek a stúdióból, bemegyek a hálószobába, majd a szekrény felé veszem az irányt. Átveszem egy farmernadrágot, majd felveszem fekete egyszínű bokazoknimat és rá a Nike sportcipőmet. Elindulok a bejárathoz, majd azt kinyitom, kilépek rajta és kulcsra zárom. Miután kiléptem előveszem a kocsikulcsot, kinyitom vele a Corsat és beülök, majd irány haza. Kíváncsi vagyok, hogy megint mit fog a fejemre rázúdítani Liza. Kicsit már elegem van abból, hogy mikor találkozunk, akkor is mindig végig veszekedjük azt az időt.

Nem sok idő elteltével el is érkeztem a már jól ismert panelházhoz, ami mellé le is parkolok. Kilépek a kocsiból, bezárom, majd elindulok a 4. emeletre.

-Szia Liza, megjöttem!- szólok a lakásba kicsit hangosabban.

-Szia Pisti, gyere kérlek üljünk le az asztalhoz és beszéljünk valamiről!- hív az asztalhoz ami a konyha közepén helyezkedik el.- Na szóval... Nekem van valakim.- Lehet, hogy most meg kéne lepődnöm, de nem teszem. Ez a néhány hónap amit veszekedéssel töltöttünk, egyikünknek se volt jó.

-Értem.- mondom szépen, nyugodt hangom.

-Nem vagy ideges? Vagy szomorú?- kérdezi tőlem kicsit nyugodtabb hangon.

-Nem, nekem nincs senkim, de nem tudom, hogy meddig tudtam volna veled lenni...

-Másba vagy szerelmes, igaz? Nem haragszom, sőt kicsit örülök. Az én hibám volt a sok veszekedés, nekem voltak mindig rossz napjaim és én voltam mindig nyűgös.- mondta majd, egy halvány, de szomorú mosoly kerül arcára.

-De nem tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok-e, csak annyit tudok, hogy úgy nem tudnék veled lenni, hogy nem téged szeretlek...

-Kit szeretsz Pisti? Ki az, akinek szívedet adtad?- kérdezi meglepően nyugodt és kedves hangon és a végén még egy mosolyt küld felém.

-Azt hiszem, Jani...

---------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett, és ha szeretnétek folytatást jelezzétek nekem bármilyen formában!
Köszönöm ha elolvastad és rányomtál a kis csillagra alul!^^