Be my lover

7. Fejezet

*JANI POV*

Ma reggel korán felkeltem, mert egész éjszaka rólam és Pistin gondolkoztam. Fél 8-kor ébren voltam. Pisti általában 8-kor szokott kelni, ezért még nem keltem fel. Kipakolom cuccaimat a lakásban és utána eszek valamit, mert üres gyomorral keltem fel. Főztem egy kávét, majd miközben megittam kiültem a teraszra.

*Fél órával később*

-Szia!- Jön ki mellém Pisti a teraszra.

-Szia, főztem kávét, itt van az asztalon.- mosolygok rá, majd mutatok az asztalon lévő kávéra.

-Köszi, jól fog most esni szétesik a fejem. Szarul aludtam. Te hogy aludtál?- kérdezi tőlem álmosan, miközben a szemét dörzsölgeti

-Nem annyira sokat, de jól...

-Akkor jó!- mondja, majd egy apró mosolyt küld felém.- Megiszom a kávém, aztán menjünk, mert nemsoká' Happy Hour.

*Egy Happy Hour-ral később*

-Jani...- mondja félénken, de szépen a nevemet.

-Igen Pisti?- kérdezek vissza határozottan, de annyira, hogy még én is meglepődtem rajta. Talán túlságosan is határozott vagyok vele szemben.

-Szeretnék mondani valamit...- mondja még mindig félénken. Már kezdek megijedni, hogy mi is történt, hogy ennyire félénken szólít meg, szól hozzám?

-Igen Pisti??- kérdezem hangomat felemelve. Nem volt vészes, de már nagyon furcsa, hogy mi is történik.

-Én..- Ő? Mi van vele? -Szeretlek...

-Pisti, én is szeretlek, mióta együtt dolgozunk szeretlek, mint barátot...- tudtam, hogy mire gondol. Vagyis gondolom. Szerintem nem úgy gondolta, mint ahogy én mondtam neki.- De nem csak barátként szeretlek...

-De én sem barátként szeretlek!- mondja, majd a kezét kezemre helyezi.

-Köszönöm, hogy elmondtad! Sosem lettem volna rá képes. De tény...

Nem engedi, hogy végig mondjam, mert az ajkait ajkamra helyezi, így ő vezet engem, ami nagyon jól esik.

-Sok volt a duma!- mondja, majd belemosolyog csókunkba. Igaz is, sokáig húztuk mind a ketten egymás nélkül.

A nyelvei bejutásért könyörögnek, amit meg is adok neki. Kezeim barna, göndör hajában vándorolnak jobbra-balra. Pisti kezei nyakamban pihennek és hátaimat simogatják.

Levegő hiányában válunk el. Homlokunkat egymásnak döntjük, majd kezeinket összekulcsoljuk.

-Szeretlek, Komzsik János!

-Én is szeretlek, Fábián István!- mondom majd egy puszit nyomok a homlokára és szorosan magamhoz ölelem...

---------------------------------------------------------
Sziasztok! Remélem tetszett, és ha szeretnétek folytatást jelezzétek nekem bármilyen formában!
Köszönöm ha elolvastad és rányomtál a kis csillagra alul!^^