Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

5.rész

Egyből eltoltam magamtól.

-Antoine te részeg vagy! Szerintem azt se tudod, hogy fiú vagy lány nemű vagy.-néztem rá mérgesen.

-Nyugi cica, inkább gyere fel a szobámba és...-befogtam a száját, mivel számítottam rá, hogy mit fog mondani.

-Jó menjünk fel. Rád amúgyis rád fér az alvás.-mondtam.

-Hát ha felmegyünk, akkor nem alszunk cicus.-ekkor Antoine belemarkolt a fenekembe.

-Ha még egyszer megfogod a fenekem, én esküszöm eltöröm a kezed!-lökdöstem meg egy kicsit, hogy induljon el fel. Ám Antoine nem így gondolta ezt, mert felkapott menyasszony pózba és így indult el a lépcső felé.-Te mit csinálsz? Tegyél már le!-néztem rá mérgesen.

-Nyugi cicus.-vigyorgott kajánul. Felvitt és a szobája felé vette az irányt.-Na jó cicám most leteszlek egy kicsit, de el ne szaladj.-tette le a támadó. Nem akartam elszaladni, mivel úgyis utánam jönne a szobámba, de én nem szeretném felébreszteni Míát és azt is szeretném, ha Grizi elaludna. Antoine kinyitotta az ajtót és beúzott azon, majd becsapta azt.

-Szóval mostmár hajlandó vagy lefeküdni?-kérdeztem.

-Persze, de csak veled.-kacsintott rám.

-Ha odafekszek melléd akkor elalszol?-forgattam szemet.

-Cicuskám én nem így gondoltam, hogy lefekszünk.-lökött az ágyra.

-Ha egy ujjal is hozzám nyúlsz megverlek!-húzódtam az ágy végébe. Grizi hozzám mászott, majd maga alá tepert és újra megcsókolt. Keze oldalamon járt fel s alá. Ám én tenyeremmel eltoltam arcát. Lefogta kezem és újra ajkaimra tapadt. Ám ekkor agyam kattogni kezdett és, mint a filmekben a kis ördöd "odaült" a vállamra.

-Gyerünk Amanda! Feküdj le vele! Nem lesz semmi bajod!-vigyorgott az ördög ruhába bújtatott én és, mint a filmekben megjelent egy kis angyal is.

-Ne tedd meg! Ő Griezmann emlékezz arra, hogy milyen köcsög!-mondta.

De szívem és agyam is az  ördögre hallgatott és be kell valljam életem legjobb éjszakáját töltöttem Antoinnal. Reggel fájó fejjel ébredtem. Körbe néztem a szobába, ahol szanaszét hevertek az éjjel eldobált ruháink. A mellettem alvó Griezmannra néztem, aki halkan szuszogott. Testét derekáig a szállodai takaró takarta. Lassan kimásztam az ágyból és fehérneműm keresésére indultam.

-Hm...el tudnám viselni ezt a látványt.-hallottam meg Antoine reggeli rekedtes hangját. Háttal fordultam neki, de még így is túl sokat mutattam.-Így még jobb!-jelentette ki.

-Fogd be a szádat!-bújtam bel alsóneműmbe, majd felvettem a melltartóm. Becsatoltam és felkaptam a pólóm. Belebújtam a nadrágomba és elindultam az ajtó felé.

-Most hová mész?-kérdezte Griezmann.

-Míához. Gondolom már felébredt.-léptem ki az ajtón. Próbáltam nem nagy feltűnést kelteni, de "szerencsémre" a szomszéd szobából pont akkor lépett ki Hugo.-Oh...szia.-köszöntem.

-Te mit kerestél Antoinenal?-kérdezte gyanakvóan.

-Hát...csak...megnéztem, hogy jól van-e, mert éjjel elég sokat ivott.-adtam hamis választ.

-Ja, értem. Ez aranyos.-mosolygott rám. Elindult jobrra a folyosó végén lévő lépcsőkhöz, míg én balra a szobám felé.-Amanda!-szólt vissza Hugo. Hátra fordultam a kapus felé.

-Mi az?-kérdezte.

-Kifordítva van a pólód.-kacsintott rám, mire arcom elvörösödött.