×23 nappal később×
Mióta lefeküdtem Antoineval eltelt, majdnem egy hónap. Életem egyik leghosszabb augusztusán vagyok túl. Griezmannal a viszonyunk változatlan, bár ha vitázunk egyből azt hozza fel, hogy lefeküdtem vele. Míát nem láttam a VB győzelem óta, ami rossz hír, mert nagyon megszerettem a kislányt, bár az apja egy tapló. Az elmúlt huszonhárom napban az Atleticós srácok megnyerték a Szueprkupát és megkezdődött a szezon is, amiben annyira nem remekeltünk. Na, de vissza a jelenbe!
Éppen a papírjaim között kutattam, mikor az ajtó felől kopogás hallatszott.
-Gyere!-kiabáltam ki. Az ajtó lassan kinyílt és meglátthattam a személyt, aki keresett.-Mit akarsz?-kérdeztem a Franciától.
-Tudnál segíteni nekem valamiben?-kérdezte.
-Miben?-érdeklődtem.
-Tudod holnap lenne egy kis dolgom, de a bébicsősz nem ér rá és szeretném, ha te vigyáznál Míára.-magyarázta.
-Mi van ha programom van?-kérdeztem, de persze semmi féle programom nem volt.
-Tudom, hogy nincsen!-jött beljebb a focista és becsukta maga mögött az ajtót. Az asztalomhoz sétált és felhúzott a székről, mire kemény mellkasának csapódtam.
-Te mit csinálsz?-toltam el magamtól.
-Hát már meg sem csókolhatlak?-kérdezte.
-Nem! Nem vagyok a barátnőd, hogy csókolgass!-jelentettem ki.
-Akkor légy az.-nézett le rám.
-Biztos, hogy nem!-nevettem fel gúnyosan.
-Bezzeg, mikor...-nem tudta folytatni, mert befogtam a száját.
-Meg ne szólalj!-szedtem le derekamról a kezeit, amik egyre lejjebb kalandoztak volna.-Az csak egy hiba volt! Részegek voltunk és csak úgy megtörtént!-jelentettem ki.-Minden, ami azon az éjszakán történt egy hiba volt!-mondtam.
-Szóval én is, csak egy hiba vagyok?-engedett el Griezmann.-Tudod mit? Nem kell vigyázz Míára! Sőt, többet látni sem akarlak!-ment az ajtóhoz.
-Antoine ne mondd ezt!-sétáltam hozzá.
-De, ha számodra csak egy hiba vagyok, akkor mit akarsz még?-nézett rám válla fellett.
-Te nem vagy az!-öleltem volna meg.
-Hozzám ne érj!-mondta a focista.-Nekem is csak egy hiba voltál, bár az nagyobb hiba volt, hogy belédszerettem!-jelentette ki, majd kinyitotta az ajtót és egyszerűen ott hagyott.
YOU ARE READING
Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔
Fanfiction-Utállak!-jelentettem ki. -Nem is! Te nagyon is szeretsz engem.-nevetett gúnyosan. -Melyik pizsamádban álmodtad ezt?-nevettem fel. -Hm...lehet akkor álmodtam mikor együtt aludtunk.-mosolygott huncutul majd a falnak lökött és megcsókol.