Hiába nézem a szürke eget,
Akkor sem mondhatok nemet.
Küzdöttem veled eleget
Engedj el végre engemet.
Hiába érzem a fényes reggelt
Nem látok senkit, aki megment.
Nincs többé hatalmam, az erőm elment,
De a vágy nap, mint nap felkelt.
Szivárvány színekben pompázó virágok...
Szebbnek látom, így a világot,
Hirtelen úgy érzem mindent imádok.
Talán majd egyszer ettől is megválok.
Kígyó mozgatja bennem az áramlatot
És azt kínálja, magadat átadhatod,
De többé őt sem várathatod
Legfeljebb magadat áltathatod.
Hiába nézem e szürke világot
Nem látom, csak azt aki hibázott.
Hiába látom e színes virágot
Már nem olyan pompázatos,
Mint amilyennek látszott.
Már nem találom itt a helyem.
Üresség belül, bármerre lesem.
Nem látok színt és nem találok vágyat.
A kígyó és a vér, mindkettő elbágyadt.
Hiába érzem, hogy a levegő hideg,
Akkor sem felelek igent.
Gyűjtöttünk emléket, vagy tizet,
De többé te akkor sem jöhetsz be ide.
Az ajtóm csukva áll előtted,
Nézz tovább egyedül felhőket.
Én játszom továbbra is a felnőttet,
Így veszett el a hatalom előled.
YOU ARE READING
A Lelkem tükre
PoetrySziasztok. Egy ideje gyűjtögetem, szaporítom a verseimet és most úgy döntöttem, hogy a legjobbakat közszemlére teszem. Hátha másoknak is megtetszik, megihlet, akármi. A lényeg, hogy ezek a verseim és remélem tetszik.
