We are one family [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Taehyung
Fájdalom hasított a fejembe, így azonnal kipattantak a szemeim. Egy hotelszobában voltam, az asztalon pénz volt és én meztelen voltam. Mikor az éjjeliszekrényre pillantottam megláttam egy pohár vizet, így gyorsan fel is hörpintettem azt. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd a fürdő felé sasszéztam és egy gyors zuhanyt vettem, majd felkaptam a ruháimat és Namjoont kezdtem hívni.
- Mondd! - hallottam meg csipás hangját.
- Egy szállodában vagyok... - motyogtam és vártam a leszidást.
- Tae az? - hallottam meg Jin aggódó hangját.
- Írd meg hogy melyikben és már megyünk is... - mormogta a leaderünk, miközben egy megnyugvó sóhajt hallatott. Kinyomtam a telefont és rápillantottam a szálloda köntösére, majd megírtam, hogy hol is vagyok. Kapucnimat a fejemre csaptam és miután összeszedelőcködtem lesiettem a recepcióhoz, ahol fizettem, majd ki a szálloda elé. Mindössze két percet kellett várnom és megérkezett a jól ismert kisbusz, amibe azonnal bepattantam. Jin szorosan ölelt magához amint meglátott.
- Úgy aggódtam. Egyszer csak eltűntél a közelünkből és nem voltál elérhető sem. Alig tudtam aludni! - hadarta, mire felnevettem, ami teljes mértékben megnyugtatta a szívét.
- Kivel voltál? - kérdezte Namjoon, mire csak a tarkómat kezdtem vakargatni.
- Nem emlékszem... - nyögtem ki. Erre Jin is elengedett és egy kicsit rémült volt az arca. - Biztos, hogy nem valami vadidegennel, aki beárulna, mert otthagyta nekem a szoba árának a felét és tudta, hogy szükségem lesz vízre amint felkelek.
Mikor hazaértünk átöltöztem valami kényelmesebbe és magamhoz ragadtam egy almát, majd már pattantam is be az autóba, ahol már a többiek mind engem vártak.
- Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte Kookie, miközben magához ölelt a nyakamnál fogva. A kezére szorítottam a mancsom, de meg sem kottyant neki, így idegesen kezdtem el csapkodni a karját. Nem szorított erősen magához, mégis gyengének éreztem magam. - Hyung? Hé, jól vagy? Eléggé lesápadtál...
- Tae? - pillantott hátra Hoseok ijedten és már csak azt vettem észre, hogy mindenki engem bámul.
- M-mi az? - nyögtem ki nagy nehezen.
- Jól vagy? - ismételte a kérdést a maknae.
- Remekül. - mondtam, miközben kinéztem az ablakon és az almámba haraptam. Hónapok óta gyengébbnek érzem magam és nem bírom úgy a tempót, mint a többiek. Szánalmasnak érzem magam, amiért nem megy néhány dolog és mostanság elég finnyás is vagyok. Kicsit lehunytam a szemeimet, mivel nem voltam kíváncsi arra, ahogy a többiek aggódó arccal vizslatnak. Arra eszméltem fel, hogy valaki simogatja az arcom, így lassan kinyitottam a szemeim és a kéz tulajdonosára pillantottam, aki Kookie volt. Egy szót sem szóltunk csak besiettünk az épületbe és azon belül a táncterembe. Hosszú volt a próba és nagyon fárasztó... folyt rólam a víz és alig kaptam levegőt. Próbáltam szabályozni a légzésem, de nem jutottam vele semmire. Lehunyt szemekkel lihegtem, miközben a hátam a tükörnek vetettem és lecsúsztam.

Jungkook
Taehyung nagyon érdekesen viselkedik már egy jó ideje. Egy darabig fel sem tűnt, hogy sokszor van rosszul... mindig Jiminnievel voltam elfoglalva, de már most nekem is szemet szúrt. Idegesen vizslattam, miközben a próba után lihegett és a többiek is ezt tették. Nem hagyott nyugodni az, hogy a mindig boldog és pörgős Taetae szinte kezd átalakulni Min Yoongivá. Felpattantam és odasiettem az én bajkeverőtársamhoz, de ő észre se vette.
- Hyung? - szólítottam meg, miközben a karjára simítottam, ami szinte lángolt. - Lázas vagy?
Nem válaszolt, csak lihegve döntötte a homlokát a mellkasomnak. Ideges voltam és nem bírtam megmozdulni... görcsösen markolta a pólómat és nem engedett el... olyan összetörtnek tűnt abban a pillanatban. Senki és semmi sem érdekelt akkor és ott... a legjobb barátomtól volt szó, így kezeim közé fogtam az arcát és lágyan cirógatni kezdtem azt, miközben a füle mellett mondogattam hogy vegye a levegőt.