We are one family [BEFEJEZETT]

3. fejezet

Hoseok
Taehyung csak egy SMSt küldött, miszerint elment próbálni a szólószámát, és ha már behívta a BigHit akkor a diétás étrendjén is változtatni fognak. Kicsit örültem is és kicsit nem is ennek a hírnek, mivel az, hogy a diétáján változtatnak jót jelent, de az, hogy túlterheli magát az nem túl jó hír. Mosolyogva bújtam Yoongihoz, aki vacsi után, mint mindig kiterült az ágyon, mint egy lusta macska. Amint megérzete, hogy odabújtam magához húzott és a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Mi ez a nagy jó kedv? - kérdeztem, miközben a hajába túrtam.
- Hát... csak lenne egy-két javaslatom estére. - mosolygott rám kajánul.

Taehyung
Az orvos "Ez lehetetlen!" felkiáltás után kisietett az eredményeimmel már vagy fél órája és nem is tért azóta vissza. Bevallom, kezdek ideges lenni, hisz ki ne lenne az egy ilyen reakció után... legalább 2 órán keresztül vártam ott, már idegességemben remegtem.
- Kim úr! - lépett be mosolyogva az orvosom. - Kérem foglaljon helyet...
- Ha leülök elmondja mi a baj velem? - kérdeztem idegesen, mire az orvos csak bólintott.
- Tehát az eredmények azt mutatják, hogy ön terhes. - mondta lassan és tagoltan az orvosom. - Ne ijedjen meg kérem! Ez lehetséges néhány férfinál... ez természetes, ha olyan különleges a teste mint magának. Kérem fontolja meg, hogy még akarja-e tartani a gyermeket vagy nem.
- Rendben. - motyogtam, miközben a kezembe adta az eredményeket és magamra hagyott. Azt hittem, hogy halálos betegségem van vagy valami, erre terhes vagyok... és csak az az éjszaka jöhet szóba, amire nem is emlékszem. 20 perc ücsörgés után felálltam és remegő léptekkel indultam haza.

Jungkook
Lent voltunk, mivel már kezdett későre járni és V még sehol sem volt. Mikor pedig kinyílt az ajtó sápadtan lépett be rajta.
- Tae? - sietett hozzá rögtön Jin. - Mi a baj?
- Híztam... - motyogta V, majd teljesen megtörve felsietett az emeletre. Idegesen pillantottunk utána, én pedig felpattantam. Mikor a szobájához értem kopogás nélkül rontottam be és egy síró Taehyungot találtam ott.
- Hyung~~ - szóltam csilingelő hangon, hátha jobb kedve lesz. Nem reagált, így a karjára simítottam a kezem. Az érintésembe beleremegett... - Ne mondd, hogy azért sírsz, mert híztál.
- Bármit teszek majd, csak egyre kövérebb leszek... nem fognak szeretni akkor. - nyüszítette, miközben a karjaimba omlott.
- Hyung, nem lesz semmi baj. - mosolyogtam bíztatóan, miközben egyre jobban bömbölt a mellkasomon... fájt így látnom a mindig boldog Taet.