We are one family [BEFEJEZETT]

19. fejezet

Jin

Már három hete vagyok itthon, de Namjoon még csak fel sem hívott... semmi életjelet nem ad magáról és ez kezd idegesíteni. Lehet, hogy összetörte magát? Vagy felgyújtotta a házat? Mi van, ha magát gyújtotta fel?! Idegesen kezdtem tárcsázni Taehyung számát, hisz ő mindent elmond nekem, akár jó, akár rossz...
- Halló? - hallottam meg V csipás hangját. Az órára pillantottam, reggel hét... basszus...
- Bocsi Tae, hogy felkeltettelek... - mondtam és reméltem, hogy nem haragszik meg.
- Hyung! - csilingelt a hangja. - Ébren voltam, nem keltettél fel. Mikor jössz haza?

- Még nem tudom... - motyogtam. - Minden rendben otthon?

- Persze, nemrég voltam vizsgálaton, a babával minden rendben. Kookie úgy vigyáz rám, mintha gyémántból lennék és próbál minden nap legalább hatféle gyümölcsöt megetetni velem, mert azt olvasta, hogy ez terhesség alatt jót tesz. ChimChim próbálja nem felgyújtani a konyhát és ehető kaját elénk rakni. Yoonseok között meg dúl a love. - magyarázta lelkesen és egy személyt kihagyott.

- Örülök, hogy jól vagytok... - mondtam mosolyogva. - Namjoon hogy van? Minden rendben vele? Nem törte magát vagy valami mást össze?

- Minden rendben vele, azon kívül, hogy egész nap csak ül az ajtót bámulva hátha hazajössz... - motyogta a végét Tae. Ennyire hiányzom neki? Hisz amikor ott voltam nem is nagyon foglalkozott velem... mondjuk ez egy régóta együtt lévő párnál normális, nem? Idegesen kezdtem el rázni a lábam és piszkáltam a nadrágom.
- Sokat marad ki mostanság? - kérdeztem remegő hangon.
- Egy tapodtat sem mozdul. - mondta Tae és hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog. - Csak rád vár... nem egyszer kellett hajnalban összekaparni az ajtó mellől, mert elaludt miközben várt téged. Szerintem ha tovább maradsz az az egészsége rovására fog menni.

- Még ma indulok... estefelé odaérek. - mondtam mosolyogva. Még beszélgettünk egy kicsit, majd bontottam a vonalat és egy gyors pakolás meg egy búcsúlevél hagyása után el is indultam haza. Sötét volt mire hazaértem és amikor beléptem az ajtón Namjoon felemelt és megpörgetett, miközben az arcomat puszilgatta.

- A húgommal beszéltem akkor este... sosem csalnálak meg, mert nagyon szeretlek és hülye voltam, hogy hazudtam neked és, hogy hanyagoltalak. - hadarta egy szuszra. - Ez többet nem fog előfordulni, mostantól minden percemet veled akarom eltölteni.