Egy Pakli"JOKER"

7.fejezet

Köszönöm azoknak akik várják és remélem, hogy tetszik majd.

Taeyong:
Én mint jó ember.
Vicces sose voltam jó ember, hiszen a család kicsi korom óta erre nevelt az ilyen helyzetekre az ilyen bizniszekre. Az első ember aki emberként bánt velem Jaehyun volt akkoriban olyan voltam amit nagyon szégyellek olyat tettem amit megbántam mégis aki kihúzott ebből az Jaehyun volt.

Amit tettem akkoriban azt hittem meghalok, hiszen az akit megöltem maga a koreai maffia vezér volt.
Nagyon féltem az nap este.

Ugyan úgy kezdődött mint mindig egy szimpla egyéjszakás szex lett volna, de ahogy belépett és engem nézett teljesen átjárta a testem a félelem.
Egyre közelebb és közelebb jött, de elő vet egy kis dobozt és leült az asztalhoz. Drogok voltak benne és nekem hozta őket.

-Régóta figyellek. - hangja a mai napig kísér engem. - Gyönyörű vagy és azt akarom, hogy az enyém légy. Ha nemet mondasz itt meg halsz ebben a szobában.

Féltem és rettegtem tőle, de mikor közelebb jött lelőttem azzal a pisztollyal amit védekezés kép tartottam. Az ágyon feküdt és fejéből folyt a vérre míg én félmeztelen a falnál ültem. "

Ekkor jelent meg és húzott ki a bajból eltüntetve a testét a pasinak. Azóta nem is találták meg a hullát és a maffia bandát át vette maga Jaehyun mert akit megöltem az ő apja volt.

Visszatérve ebbe a korba rájöttem, hogy Ő se jobb mint az apja talán rosszabb is.

-Ten, hogy érted, hogy csak úgy beült a kocsiba? - kérdeztem barátomat.
-Ahogy mondtam beszélt vele és beült a kocsiba. - válaszolta mire idegesen hátra tűrtem hajam. - De Lucas nem olyan srác aki csak úgy beül egy kocsiba.
-Akkor megfenyegette? - kérdeztem mire bólintott. - Hívtad?
-Nem veszi fel. - válaszolta nekem.

Kezem ökölbe szorította majd vettem fel öltönyöm és ültem vele együtt kocsiba és mentem a birtokra.

Könnyen feljutottunk egy-két embert kellett leütni.
Ahogy felértünk egy beszélgetés közepébe értünk utána minden goyrsan alakult és sebesült meg Lucas.
Hírtelen mozdult lábam és futottam el a sérült fiú mellett, de még ránéztem egyszer, ahogy Jaehyun közelébe értem épp ütni akartam, de elkapta kezem és az író asztalra döntötte testem.

-Taeyong. - szólított meg Ten, de rúgtam hasba az ellenfelem aki igy elengedett.
-Jól vagyok vid ki őt. - álltam fel két lábra.
-De... - kezdte mire idegesen felé néztem.
-MENJ! - kiabáltam, de egyből kaptam is egyet mert el bambultam és ezt ellenfelem ki is használta.

Hátra estem neki az asztalnak és fogtam meg államat, de egyből le is nyomot az asztalra Jaehyun. Arcát néztem, ahogy ő isnaz enyémet és jöttem rá, hogy régen mennyire félre ismertem őt. Rugdosni kezdtem, de őt nem találtam el egyszer se. Egy ideig igy rugdostam, de abba hagytam és csak feküdtem.

-Hová tűnt az ártatlan éned? - kérdezte a feletem álló.
-Már nincs itt. - fejeltem le szemét össze szorítva engedte el kezem és lépet hátrébb homlokát fogva.

Nyakkendőm szét húzva ingem felül szét gombolva ing ujjam feljebb tűrve mentem felé mire Ten lépet be véres inggel. Tudtam miért ilyen igy arrébb löktem Jaehyun-t majd rohantam le a lépcsőn.

"Csak ne legyen baja. - mondtam magamban, ahogy futottam le a lépcsőn. - Lucas bird ki kicsit. "

Nem is tudom miért aggódom egy ilyen kis szaros kölyökkel csak úgyérzem, hogy zavarna ha kimúlna.
Ten végig követett és ahogy leértem kicsaptam az ajtót és mentem az autóhoz. Lucas hátul feküdt és nyakára volt téve egy kis ruha szorításként amit ő tartott. Meglepődtem, hogy még fent van azt hittem, hogy kidől, de nem igy lett. Felém fordult és rám mosolygott ebben a pillanatban láttam őt először ragyogni mint valami angyalt, de megfogtam pólóját ki rántva őt a kocsiból mire Ten megfogta kezem, de ahogy ránéztem el is engedett.