Testvér viszály!

--- 7.rész ---

  - Akar téged – jelentettem ki a nyilvánvalót.
- Az, hogy élvezte a csókot, még nem jelent semmit.
- Velem nem élvezte. Ő kezdeményezett, és a végén semmi jele sem volt, hogy bármit is megmozgatott volna benne a csók. Viszont mikor te csókoltad, átölelt, hevesen viszonozta és élvezettel nyögött bele a szádba. Ha én nem lennék, már rég az ágyban lennétek. Beismerte, hogy élvezte. Nézd, Draco, tudom, hogy azt mondtam, lemondok róla, de képtelen vagyok.
- Hát, egy ilyen csók után én is. Merlinre, Lizy, sosem éreztem még így. Eddig próbáltam a bennem élő vámpírra fogni, és igyekeztem elhitetni magammal, hogy ez az egész nem több, mint testi vonzalom, de most már minden kétséget kizáróan biztos vagyok benne, hogy szerelmes vagyok belé.
- Én is. Mit csináljunk most?
- Hagyjuk, hogy ő válasszon. Te sem lennél boldog, ha csak azért venne el, mert úgy érzi, az a kötelessége. Hagyjuk, hogy megismerjen minket.
- Igazad van. Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
- Persze, hogy tudom. Én is szeretlek téged, Lizy. Nincs az a férfi, aki közénk állhatna. Ha téged választ, elfogadom a döntését.
- Ahogy én is elfogadom, ha téged választ.
- Akkor győzzön a jobb?

Az ágyamon feküdtem, lehunyt szemhéjam alatt újra és újra azt a csókot láttam, amit Harry Dracóval váltott. Sokkal érzelmesebb és szenvedélyesebb volt, mint velem. Úgy éreztem, hogy bár még el sem kezdődött igazából a háború, én máris vesztettem. Hogy lehetne esélyem Draco ellen?

Másnap reggel lassan sétáltam végig a folyosón, majd megálltam a szüleim szobája előtt. Hosszú tétovázás után végül bekopogtam.
- Elizabeth! – nyitott ajtót apám.
- Anya is itt van? Beszélni szeretnék veletek.
- Gyere be!

- Miről van szó? – kérdezte apám, amikor már mindketten szemben ültek velem.
- Harryről. Halasszuk el az eljegyzést.
- Miért, kicsim, talán nem kedveled őt? – kérdezte anyám meglepetten.
- Nem erről van szó. Nagyon is kedvelem őt, de tudjátok, hogy Draco is. Mindketten őt akarjuk. Megegyeztünk, hogy hagyjuk, hogy Harry válasszon, ehhez viszont időre van szükségünk.
- Megőrültetek? Komolyan képesek vagytok csatázni egy férfi miatt? És mi lesz akkor, ha Potter Dracót választja?

- Akkor elengedem őt. Értsetek meg, nem tudnék egy olyan férfival együtt élni, aki a bátyámat szereti.
- Szó sem lehet róla, hogy... – kezdte apám.
- Rendben van, drágám – vágott közbe anya.
Ezzel pedig el is volt rendezve a dolog. Már csak Harryvel kellene valahogy megbeszélni a dolgot. Valami azt súgta, sokkal nehezebb lesz. Jobb lesz, ha Dracóra hagyom.

***E.N.M./D.L.M.***

Azt hiszem, totálisan megőrültem. Hogy harcolhatok a húgom ellen egy pasi miatt? És miért pont Potter az? Merlinre, hisz mennyire utáltam őt évekig. Erre megjelenik férfiasan, szexisen, csillogó zöld szemekkel, úgy viselkedik, mintha semmi rossz nem történt volna közöttünk a Roxfortban, és úgy csókol, mint senki más. Soha nem bántam még ennyire, hogy elsőben nem fogadta el a barátságomat. Ki tudja, mi alakulhatott volna ki köztünk az évek alatt. Bár ez meg sem fordult akkoriban a fejemben.

Azt persze már a Pansyvel való kapcsolatom óta tudom, hogy a pasik jobban érdekelnek, de sosem gondoltam volna, hogy Potter is játszik a saját csapatában. A tegnap esti csók viszont nagyon is erre utalt.

Összeszedve a bátorságomat, elindultam a szobája felé. Tanultam a tegnapi napból, így nem nyitottam be, csak kopogtam. Mikor ajtót nyitott, elakadt a lélegzetem. Vagyis biztos elakadt volna, ha egy vámpír lélegezne. Merlinre, az az egyenruha! Láttam már Pottert kiöltözve, sőt, majdnem meztelenül is, de a parancsnoki ruhában dögösebb volt, mint valaha.

- Hű, jól nézel ki!
- Kösz. Ez az első napom. Muszáj bemennem, bár semmi kedvem hozzá.
- Beszélhetnénk?
- Miről?
- Lizyről, rólam, rólad?
- Most eléggé késésben vagyok, de ígérem, ha visszajöttem, beszélünk.

Az órák végtelen lassúsággal teltek. Vadásztam, aludtam, olvastam, de az idő nem akart múlni. Alig vártam, hogy Potter visszaérjen, és végre túllegyünk azon a beszélgetésen. A szüleink meglepően könnyen belementek a dologba, de kétlem, hogy Potterrel is ilyen egyszerű lenne. A fenébe is, vele soha semmi nem egyszerű!