Testvériség

Azok a bizonyos hajók (2/1)

                                    4.
Reggel olyan kócos a hajam, hogy öt fésű törik bele mire kifésülöm. Hajnali négy óra van és éppen a nyikorgós ajtót próbálom hangtalanul kinyitni. Hogy miért? Mert egy bizonyos valaki megkért, hogy menjek Davenportra isten tudja miért. Felmásztam egy közeli fára és kezdetét vette a két óra hosszás utam Connor tartózkodási helye felé. Azért mégis csak jobb így közlekedni mint lóval. Na meg a korán kelésnek is van jó oldala. Ilyenkor ébredezik minden. Olyan csend van, hogy még a saját lélegzetvételemet is hallom. Olyan jó hűvös a levegő talán meg egy kicsit hideg is. A tavaszi lágy szellő pedig elegánsan fújja a pofámba a hajamat. Miközben faágról faágra ugrándoztam mint valami hiperaktív mókus, volt időm megszemlélni néhány állatot is. Na meg a járőröző britteket is. Istenem ezek sosem fogynak el? Nincs az a hajó ami ennyi embert elbír. Apropó, a fatákolmányokról szót ejtve. Amikor Connor megtudta, hogy utálok rajtuk tartózkodni olyan kajánul vigyorgott, hogy esküszöm megfordult a fejemben, hogy megütöm. Remélem nem ezzel kapcsolatos lesz a mondandója. Mert ha igen kiverem a balhét az tuti.

- 2 óra elteltével folytatódik a történet ;) -

Végre megérkeztem. A lábaimnak mára már lőttek. A legnagyobb épületet említette, igaz? Ekkor megláttam egy férfit a ház lépcsőjén üldögélni. Az arcát nem láthattam mert kalap volt a fején és a földet nézte. Elég elegáns úriembernek tűnt gondoltam megkérdezem tőle nem ismer egy bizonyos Connor nevezetű embert. Tehát oda sétáltam hozzá. Minden jó modoromat elővéve megkérdeztem tőle.
- Uram! Bocsásson meg, de nem ismer véletlenül valakit akit Connornak hívnak és itt él?
- Dehogy is nem. Méghozzá közelről.
- Ó, az nagyszerű és megtudná mondani, hogy éppen most hol tartózkodik?
- Persze.- ekkor az illető felemelte a fejét.
-Connor?!?
-Ki más. Miért mit hittél?
- Mondjuk a hangod ismerős volt. De, most komolyan, maszkabálba készülsz vagy mi?
- Nem éppen. Gyere mert már várnak.- ekkor egy sejtelmes mosolyt villantott felém.
- Előre félek.
- Nincs mitől. Nem harapunk.
- Most már kezd idegesíteni ez a többesszám.- mondtam majd elindultam Connor nyomában. Direkt sűrű bokrosban vezetett, hogy az égvilágon semmit se lássak. Valami itt nincs rendben. Megannyi kérdés de nem teszem fel mert tudom, hogy úgysem kapok rá választ. Mire vége lett a bokrok és fák sűrűjének az első amit megláttam egy hatalmas hajó volt. Rosszat sejtek. Matrózok mászkáltak ide-oda. Hol fel a hajóra hol le a hajóról. Egy idősebb férfi sétált elénk, hogy üdvözöljön minket.
- Sissy, bemutatom Mr. Faulkert. (írói megjegyzés: javítsatok ki ha rosszul írtam)
- Üdvözletem. Az én nevem Sissy. Örülök, hogy megismerhetem.
- Részemről a szerencse kisasszony.- azzal kezet ráztunk. Majd Connorhoz fordult.
- Kapitány, a hajó és a legénység készen áll.- nem bírtam ki közbeszólás nélkül.
- Készen áll, mire?- gyorsan realizáltam a helyzetet. Futni akartam de Connor vissza tartott.
- Nincs az az isten, hogy én felmenjek arra a fatákolmányra!
- Sissy, ne csináld! Olyan vagy mint egy rossz kisgyerek. Na gyere szépen.
- Te most csak ugratsz!
- Ne félj már! Egyébként is én kormányzok majd.
- Az a másik ok amiért a szárazföldet választom! Még a végén zátonyra futunk.
- Ez gonosz volt.- mondta nevetve.
- Ha én gonosz vagyok akkor te magad vagy az ördög!- feleseltem.
Így történt az, hogy én most a nyílt tengeren ringatózom egy elsüllyedni látszó hajón, a korlátot markolászva. Helyesbítek. Kitépve.

Hello my little friends! Ezt a rész most ketté szedem mert... Miért is?
Na mindegy legyen jó napotok! 😆