Rosie | Draco Malfoy Fanfiction |

1.fejezet

-Anyu, muszáj ezt?-szegezte óriási barna szemeit Rose az édesanyjára. Eközben a teletömött bőröndjével bajlódott a Roxfort hatalmas lépcsőin. Igen, Rose lekéste a 9 és háromnegyedik vágányról induló vonatot, így kénytelen volt édesanyjával együtt órahosszakat utazni új iskolája felé.

-Muszáj.-jelentette ki Mary, Rose édesanyja, aki éppen most lépte át negyvenedik életévét. A fiatal boszorkány le sem tagadhatta volna az anyját. Hosszú, göndör már szinte feketehajáról az ember össze is tudtva volna őket téveszteni. Szemeik is ugyan azokat a az barna színeket öltötték fel. Rose szemében még is valami más bujkált, valami, amit soha senki sem tudott még megfejteni. Vagy ha esetleg tudták akkor sem merték elmondani. Mindig csak annyit válaszoltak, szeme olyan mint az éj. Sőt, az éj sötétjénél is valami rettentőbbet és sötétebbet láttak benne bujkálni.

-De senkit sem ismerek itt, haza szeretnék menni.-nézett könyörgően a lány. Eközben a már felcibált bőrönddel együtt megálltak egy hatalmas ajtó előtt. A Nagy Terem ajtaja volt az, odabent már javában zajlott az év megnyitó vacsora. Mary magafelé fordította elkeseredett lányát.

-Rose Faith Wilson! A Roxfort a legjobb varázslóképző iskola, és nálad ügyesebb kis boszorkánnyal még nem talalálkoztam. Tudom, hogy képes vagy megoldani mindent. Az iskola sok lehetőséget kínál, és tudom, hogy megfogod találni a helyed. Nagyon szeretlek és büszke vagyok rád!-bíztatta a lányát, bár kevés sikerrel. Rose száját egy nagy sóhaj hagyta el. Édesanyja karkjai közé zárta a lányát,majd kisimította az arcából az ott rakoncátlankodó tincset. Könnyes búcsút véve váltak elegymástól. Ezekután Rose bőröndjével együtt szinte besett a hatalmas ajtókon. Abban a pillanatban mindenki elcsendesedett és milliónyi kíváncsi szempár kapta tekintetét a szerencsétlen, kócos hajú lányra. Rose megköszörülte a torkát és füle mögé türte az egyik elszökni kívánó barna tincset. Lassú léptekkel indult el a hosszan elnyúló asztalok között az igazgató és a többi tanár felé. Hirtelen mindenki elfelejtkezett az evésről, és követték lépteit. Hosszú fekete talárja a földet súrolta, miközben maga után húzta csomagokkal teli táskáját. Rose rendkivül kellemetlenül érezte magát a sok meglepett és lenéző pillantástól.

-Rose Wilson!-szólította meg a hosszú ősz szakállú varázsló. Bizonyára ő Dumbledore...gondolta magában a lány.-Jöjjön csak bátra, megkaptuk édesanyja baglyát, miszerint lekéste a Roxfort-expresst.-Rose csak bólintott, és közben megállt az óriási, ételekkel teletömött tanári asztal előtt. Nagy csattanás jelezte, hogy bőröndje a hideg és kemény kő padlóra esett. Annyira csendben volt mindeni,hogy még másodpercekkel később is a  lehetett a visszhangját hallani.

-Tehát.-emelte fel a hangját az igazgató.-Bizonyára mindenki meglepődött a kishölgy érkezésén. Rose Wilson a Roxfort új tanulója. Az amerikai Ilvermorny iskolából érkezett hozzánk, hogy itt kezdhesse el negyedik iskolaévét. Üdvözöljétek, és mindenben segítsétek új társatokat, Rose-t!-az iskolai tanulói továbbra is csendben ültek a helyükön. Dumbledore szava szent volt számukra.

-Jöjjön Miss Wilson! Üljön ide.-McGalagony jelent meg kezében egy rongyos kalappal és egy aprócska székkel. Rose tudta, hogy befogják osztani egy iskolai házba, és még is úgy sétált oda a fa székhez,mintha éppen attól félne, hogy a fejét veszik. Lassan leült, a még neki is alacsonynak talált székre. Izgult. Az igazgató félhold alakú szemüvege mögül lélegzet vissza folytva várta, hogy mi lesz a lány sorsa. Ő tudott valamit Roseról, amit senki más nem. Még Rose, ő maga sem. A gyerekek is síri csendben vártak, hogy kinek a háza gazdagodhat egy újabb szeméjjel. McGalagony a lány fejére helyezte a Teszlek Süveget, ami hirtelen hanggal megszólalt. A tanulók közül mindenki összerezzent, pedig évről évre tapasztalják a Süveg hirtelenségét.

-Ááá Rose Wilson!-káltotta a Süveg. Rose nagy fekete szemei a Süveget nézték. Nem vágyott egyik házba se igazán. Megmondta neki az édesanyja, hogy bárhová kerül, Ő büszke lesz rá.

-Mardekááááá...vagy is...nem! Nem!-úgy tiltakozott maga ellen a Süveg, mintha egy halálos ítéletet szabna olyanra, aki nem tett semmit. Talán így volt? Az egész Nagy Terem meredten bámult.

-Griffeeeeeendééél!!-harsogta végszóként a Süveg.

McGalagony hirtelen lekapta Rose fejéről a Süveget és a legjobban ünneplő asztal felé mutatott, mi szerint az a Griffendél-ház, és üljön le. Rose a döbbenettől megszeppenve baktatott az ujjongó asztalnyi diákserege felé. A többi ház diákjai és a tanárok is tapsoltak. Rose helyet foglalt, miután mindenki kezet nyújtott neki. Értetlenül bámulta az előtte lévő ételekkel teli terítéket, de nem azt találta érdekesnek. Pár percig merengett magában, majd arra fogta a Teszlek Süveg döntését, hogy biztos történt már ilyen.  Hisz apja Mardekáros, anyja pedig Griffendéles volt. Biztosan nehéz döntés volt ez a Süveg számára. Felpillantott a tányérjából, a mellette ülő két fiú és előttük ülő két lány furcsán nézett a lányra. Ők kezet sem fogtak vele. Gyorsan el is kapta onnan a tekintetét, ami aztán találkozott Dumbledoreéval. Az igazgató bíztatóan bólintott a lánynak. Rose apró mosolyra húzta a száját,majd tovább nézelődött. Tekintete egyenesen a Mardekár ház asztalánál ülő szőke hajú fiúéba botlott, aki gonosz félmosolyt jelenített meg az arcán. A fiú már a beosztás óta Rose-t bámulta. Ő is észre vette azt amit Harry, Ron és Harmione. Azt, hogy valami nincs rendben a ezzel a lánnyal. Draco Malfoy furfangossága és bosszúvágya arra vágyakozott, hogy ő maga találja ki, hogy mit rejtegethet Rose. Csak arra tudott gondolni, hogy apja, Lucius milyen hálás lesz, amikor végre ő derít fényt egy sötét titokra, és nem Potter.