Rosie | Draco Malfoy Fanfiction |

2.fejezet

Rose zavartan állt a Griffendél-ház hálótermének egy régi fa ajtaja előtt. Bizonytalanul bekopogott, de nem jött válasz. Nem szeretett volna csak úgy benyitni, mert félt, hogy valami olyasmit látna amit nem kellene, és ezzel még jobban cikissé tenné magát a társai előtt. Ökölbe szorította a kezét és  még egyszer,  most már erősen bekopogtatott. Ismét nem jött válasz. Fülét az ajtóhoz helyezte. Odabentről halk beszélgetés hallatszódott.

-Ez a lány nagyon érdekes. A Teszlek Süveg a Mardekárba akarta tenni... még sosem tiltakozott maga ellen a Süveg. Biztos, hogy ideküldték, kémkedni. Különös...

-Jajj Hermione! Ne legyél már ilyen! Hisz először Harry-t is a Mardekárba akarta rakni. Őt sem kémkedni küldték ide. És különben is, a lány annyira meg volt szeppenve, hogy azt sem tudta hol van. Nem kellene gyanúsítgatnunk.

-Ginny ebben az iskolában, ebben a helyzetben...most már bármi megtörténhet.

-De ő csak egy ártatlan új diáktársunk... te is mindent túlkombinálsz.- Rose tátott szájjal hallgatta, hogy mit beszélnek leendő szobatársai róla. "Még is miért és kinek kémkednék? Miért lenne bármi hátsó szándékom? Miért gondolják ezt rólam? Nem is ismernek..."-gondolta magában Rose. Eldöntötte, hogy ennek ellenére nem lesz goromba, őt nem erre tanították. Lassan lenyomta a kilincset és benyitott a szobába. A két lány abban a pillanatban elhallgatott, és Rosera szegezték a tekintetüket. Hermione az ágyán ülve lapozgatta az új tankönyveket. Ginnyi pedig a ruháit hajtogatta a szekrénybe.

-Kopogtam kétszer, de nem jött válasz.-nyögte ki először a három boszorkány közül Rose.

-Ne haragudj, elvoltunk foglalva. De mivel már ez a te szobád is, nyugodtan kopogás nélkül is bejöhetsz.-mondta kedvesen Ginny a szobaközepén ácsorgó újoncnak.-Ginny Weasly.-mutatkozott be.

-Rose Wilson.-nyújtotta a kezét Ginnynek. Hermione komótosan felállt az ágyról és Rose elé lépett.

-Hermione. Hermione Granger.-majd kezet rázott a két lány. Ez után már nem nagyon beszélgettek egymással.

Rose rendkívül rosszul aludt az  éjjel. Nyomasztotta az, hogy új helyen van, és nyomasztotta az is, hogy szobatársai nincsenek róla jó véleménnyel. Nem bíznak benne. Egész éjszaka csak össze vissza forgolódott. Hiányzott neki a régi iskolája. Mikor Rosera a hiány és a magány egy pici darabkája rátört, akkor akaratlanul is édesapja jutott mindig eszébe. És apja halálától pedig roppantul szomorú lett. Szívét elöntötte a bánat.

Reggel, mikorra már sikerült álomba bújnia, arra kelt, hogy Hermione és Ginny össze vissza futkároznak az apró szobába. Mint kiderült, azért mert mindhárman elaludtak és késésben vannak. Rose gyorsan kipattant az ágyból.  Magára vette új Griffendél címerrel ellátott talárját. Hosszú sötétbarna haján gyorsan átszaladt a fésűvel, majd magához vette bájitaltan könyveit és az egyik kettes méretű üstjét, és rohant a lakótársai után. A reggelit már természetesen lekésték.

-Én..én még sosem késtem el eddigi éveim során.-túrt idegesen a hajába Hermione.

-Óóó, ha tudnád én mennyiszer, meg sem tudom számolni egy kezemen.- válaszolta rá Ginny és apró mosoly jelent meg a vörös hajú lány arcán. Szórakoztatónak tartotta, hogy barátnője dühöng.

-Ez nem rám vall. Így már nem is lehetek iskolaelső.- Rose csak kapkodta a fejét az előtte rohanó két lány között. Szegény Rose, azt sem tudta merre van ebben az óriási kastélyban.

-Ne nyavalyogj már Hermione! Inkább siessetek!- azzal a Weasly lány hirtelen eltűnt az egyik mellékfolyosón. Rose beérte aggodalmaskodó társát, majd együtt rohantak tovább. A koromfekete szemű boszorkány ámulattal bámulta rohanás közben a kastély különböző részeit. A sok beszélő festmény, magas kőfalak, szobrok. Még egy kísérteten is keresztül szaladtak.  Hermione megragadta újdonsült ismerősének a kezét és berángatta a pinceterembe.

-Úristen.-lihegte.-El sem hiszem, hogy ideértünk Pinton előtt.-Rose nagyokat pislogott a mellette álló boszorkányra, és még ő is alig hitte el, hogy tényleg ideértek az óra kezdés előtt. Hermione behúzta az egyik padba az új Griffendélest.

-Ki...ki az a Piton?-kérdezte Rose a padtársától még mindig levegőért kapkodva, a sok futás miatt.

-Ő a leggonoszabb tan...-kezdett volna bele monológjába Hermione, de abban a pillanatban Piton professzor óriási lendülettel csapta ki a teremajtaját. Hirtelen mindenki elhallgatott.

-Hát ő az.-suttogta halkan Hermione. Rose már csupán a professzor megjelenésétől is megrémült, még bólogatni is alig mert.

Az óra javában zajlott. Mindenki csendben jegyzetelt. Rose észrevette, hogy az a fiú ül a másik padsorban, aki tegnap este bámulta őt. A lány különösnek találta a Mardekáros fiút. Észre sem vette, hogy Malfoyt nézni,mikor hirtelen megmozdult a szőke fej és hátra fordult. Malfoy  a tekintetét egyenesen a Roseba fúrta. Megvillantotta gonosz, féloldalas kis mosolyát, majd újra előre fordult. Rose meg rázta a fejét. Nem értette ezt az egészet. Lenézett a papírjára és rájött, hogy jól lemaradt. Az első nap, első óráján. Hermionehez fordult és halkan megkérdezte.

-Ki az a szőke fiú?-bökött tollával Malfoyra.

-Őt felejtsd el.-vágta rá egyszerűen Hermione.
-Ohh bocsánat. Én nem tudtam, hogy neked Ő...tetszik. Nyugodj meg meghagyom neked.Nem az esetem.- suttogta szórakozottan Rose.
-Jézus! Malfoy? Nekem? Tetszik? Ez, ez a világ legnevetségesebb dolga, amit hallottam.-válaszolt felháborodottan Hermione.
-Akkor? Miért felejtsem el? Ki Ő?
-Draco Malfoy...-