Rosie | Draco Malfoy Fanfiction |

4. fejezet

Rose

A csodálatos bájitaltan óra után kénytelen voltam egyedül boldogulni, hisz Hermione, az egyetlen ember, akit ismerek eltűnt, mint a kámfor. A rengeteg gyerek közt, akik özönlöttek ki a teremből szinte elvesztem. Nagy nehezen sikerült előszednem az órarendem. Gyógynövénytan. Ki nem állhatom. A legutálatosabb tantárgy a világon, és természetesen én vagyok benne a legbénább. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs merre találom a termet. Előkapartam a Roxfort térképét, amit Dumbledore-tól kaptam, hogy sikeresen eljussak a-ból b-be. A nagy tanulmányozás közepette a csordaként haladó diákok csoportosan löktek arrébb, aminek az lett az eredménye hogy a hónom alá csapott könyvek a földön terültek szét. A hülye térképet mérgemben összegyűrtem. Idegesen a hajamba túrtam és neki láttam a könyvek összeszedésének. Közben realiázáltam, hogy a gyógynövénytan órára nem fogok odaérni. A diákok mit sem törődve lökdöstek tovább, valaki pedig még a kezemre is rálépett. Áuuu. Azt hiszem több voltam, mint dühös. Legszívesebben ordítottam volna egy nagyot, miközben valami átkot szórok a összes idiótára, aki nem néz a lába elé. Szerencsére most is jött a megmentés, hogy nehogy valami hülyeséget csináljak.

-Jó reggelt kishölgy!-szólított meg valaki.

-Rosszul indult a nap?-szólt egy másik hang,ami ugyan úgy hangzott, mint az előző, mégis másként csengett. Felnéztem, és két egyforma magas és vörös hajú fiú állt felettem.

-Segíthetünk?-nyújtotta felém a kezét a egyik fiú.

-Mert ilyen szép lánynak, mi.-mutatott magukra a másik.-Bármikor a segítségére sietünk.

-Azt hiszem , hogy el kelne a segítség.-fogtam meg a fiú kezét, majd felhúzott a földről. Addig a másik felvette a könyveim, és szorgosan megvárta, míg leporolom a talárom. - A gyógynövénytan termet keresem, de azt hiszem mindegy, hisz úgy sem érek már oda.

-Valójában, ha nagyon sietsz, még odaérsz.

-És a két új idegenvezetőd pont arra tart.-kapkodtam a fejem a két fiú között. Lekövetethetlen ahogyan beszélnek, de tökéletesen kiegészítik egymást.

-Fred vagyok...

-Én pedig George...

-És mi vagyunk a Weasly ikrek.-fejezték be egyszerre a mondatot.

-Te pedig, Rose Wilson vagy.-kezdte Fred.

-Az Ilvermory-ból, a újdonsült kis Griffendéles, aki majdnem Mardekáros lett.-folytatta George.

-Szóval mindenki úgy ismer, hogy majdnem Mardekáros Griffendéles?-kérdeztem, mivel nem ők az elsők, akik megemlítik ezt nekem.

-Mondhatjuk úgy is. Tudod, eddig még csak egy embernél találgatózótt a Süveg. Az pedig Harry Potter volt.-próbáltam helyeselni, ebben az iskolában mindent túl komplikálnak.

-Őt pedig tudjuk, hogy kicsoda, és mit tett. A Süveg mégis csendben tétovázott. Nálad viszont ordítva tiltakozott a Mardekár ellen.

-Ezért ne vedd sértésnek, de mindenki csak óvakodva közelít hozzád, mert hát ugye Tudjukki is Mardekáros volt. -érdeklődve hallgattam az ikreket. Szóval engem már is kinéztek a suliban. Fantasztikus éveim lesznek. Csoda, hogy valaki szóba áll velem.

-Mi baj a Mardekárral? Mi ez a nagy ellenségeskedés a házak közt? Ahonnan jövök ez nem jelentett gondot. -Közben elindultunk a terem felé. Fred a balomon, George a jobbomon. George továbbra is a könyveimet cipelte. Hosszú lábaik miatt szinte futottam utánuk. Hihetetlen, hogy ma még csak futottam egyik terem felől a másikba.

-Tudod kicsi Rose, a Mardekár egy belsőkig romlott, gonosz ház. Csupa alattomos, kétszínű, bunkó tag jár oda, akik természetesen nagyra vannak magukkal az aranyvérű származásuk miatt.- alig, hogy szólni tudtam volna Fred és közém rontott valaki, közben óriásit lökve az említett fiún, aki szinte a falra kenődött.

-Fogd be a szád, mocskos Weasly!-a tejfölszőke haj csak úgy száguldott el mellettünk.

-A Mardekár élő példája, Draco Malfoy.-súgta oda nekem George. Én pedig lassan kezdtem érteni, hogy mivel is állok szemben.