Bucket List

Párizs

Chapter 1

Hallok valami hangot,lassan kezd helyre állni a kép így hallom amit a hangos bemondó mond: -Kérem.minden utast aki a párizsi végállomáson száll le az szedelőzködjön. 5 perc és megérkezünk,további szép napot kívánok! Észbe kapom gondolataim ha lehet ilyet tenni és rendbe teszem szét álló hajam és gyűrött ruhám kisimítom. Leellenőrzöm,hogy táskám be van-e húzva majd felállok helyemről és az ajtó felé veszem az irányt. Türelmetlenül várom, hogy a vonat végre megálljon és leszállhassak. Kíváncsi vagyok az itteni levegőre meg úgy mindenre. Mire észbe kapok egy idős hölgy szól nekem, hogy lelehetne szállni. Szó szerint kiugrok a vagonból és szembe találom magam a hatalmas tömeggel a kijáratot se látom. Gyorsan megfordultam hátha visszaszállhatok és inkább haza megyek, de már hültt helye se van a vonatnak. Bryony megtudod csinálni erős felnőtt nő vagy, gondolj Bostonra. Kifújom lassan a bent tartott levegőt és megfordulok szembe nézek a sok-sok emberrel akik elém tárulnak elkezdtem spurizni mikor megláttam az "exit"feliratot. Majdnem orra estem a nagy szaladásomba,kilöktem az üveg ajtót és beszippantottam Párizs illatát.
Mosoly kúszik bágyadt arcomra,mikor körbe pillantok. Turistákat és a vérbeli Franciákat kémlelem szememmel. Első cél találni egy motelt,amibe aludhatok így elindultam egy tetszőleges irányba. A távolban megpillantottam az Eiffel Torony tetejét, ezért lépteimet meggyorsítottam. Egyre több turistával nézek szembe,szuvenír boltok tömkelege és kávézók mellett haladok el a sétáló utcán. Épp egy tini csoportot pillantottam meg akik felhőtlenül nevettek és nem foglalkoztak a külvilággal,bárcsak én is nevethettem volna ilyen örömekkel telin ebben korban. Annyira figyeltem a gyermekeket,hogy észre se vettem,hogy valakibe belebotlottam. Elsőnek felső testét pillantottam ebből ítéltem meg,hogy igen magas úriemberrel van dolgom. Széles vállak, zakóján át látszik,hogy izmosabb a teste az átlagnál. Egyet hátrébb lépek és bele nézek a szemébe, gyönyörű zöld íriszei voltak még nem láttam ilyet életemben.

- Elnézést Uram, nem állt szándékomban magának menni.

-Az én hibám volt kisasszony, hagyj hívjam meg egy kávéra-tekint szemeivel az egyik kávézóra és közben biccent egyet a fejével. Nem akartam nemet mondani, arca tekintélyt parancsoló volt így bele mentem ez úgy is csak egy kávé nem? Egymás mellett haladva mentünk az általa választott presszó felé. Udvariasan kinyitotta az üveg ajtót, majd székem is kihúzta nem minden nap találkozik az ember ilyen illedelmes fiatalemberrel nem de? Kikértük kávénkat majd egy kis csevej be fogtunk ami azt takart,hogy ő kérdezett én válaszoltam. -Mi szél hozott egy ilyen fiatal hölgyet ide Párizs városába, tábor talán?-kérdi a kíváncsi szempár - A kaland vágy - nézem végig arcát amit egy kis borosta díszít, nem francia az biztos túl napbarnított. - Egyetemen lenne a helyed.- csóválja fejét mintha annyira bölcs lenne, barom. - Már elnézést, de nincs köze hozzá mit csinálok és miért. - kortyolok bele kávémba amit nem rég hoztak ki. - Elnézést. - iszik már ő is. - Ni csak tud nem kérdezni is,
maga nem francia igaz?- nézek a zöldségbe. - Milyen okos, Olaszországban nőttem fel 18 évig aztán Bostonba költöztünk mert ott vettek fel az egyetemre. Mikor meghallottam a Boston szót szívem heves kalapálások ba kezdett és érdekesnek találtam az idegent. -Hova jár? -Helyesbítek hova jártam,-mosolyodott el - A hotel menedzsment szakra.- Hány éves maga? - 25 kedvesem és ön? - Ilyet nem illik kérdezni egy hölgytől,de ha már
ilyen szépen néz akkor elmondom 18 vagyok. -Nem a kaland vágy vezetett-fejezte be kávéját..

--------------

UI.: Nem tudtam,hogy van olyan szak, h hotel menedzsment de rá kerestem és van olyan Bostonba micsoda siker :DD. Remélem tetszett, masfél hete kezdtem el és csak most végeztem elég gáz... (bocsi ha sok a hiba,próbálkozok.)