Bucket List

"Meg kell fogadnod,,

Chapter 3

-Hol is kezdjem ezt az egészet?- tűnődök el. - Talán az elején.- fordul oldalára majd arcom kezdi fürkészni.-Akkor halálom napjáig se végeznénk.-nézek szemeibe-Pedig jó itt. - mosolyodik el -Ez igaz,szóval apám vezeti a legnagyobb céget egész Londonban. Hoteleket híresztel ez most jött be nála nem rég. Annyi pénzt el kér azért,h csak egy reklámba bemondjon egy nevet.-horkantam fel. -Őszinte legyek nem tudom mit csinál abban a cégben de azt tudom,hogy túl sok pénzt amitől megkergül mint az anyám. Régen nem voltak ilyenek nagymamám szerint,születésemkor történt, valami megbízás amit apám kapott. Már most undorodok,hogy róla beszélek inkább rá térek anyámra aki ügyvéd és azt akarta,hogy én is az legyek. Egész életemet ő irányította,de megszületett közbe az öcsém aki a megtestesült tökély. Tényleg jó ügyvéd lesz belőle remélem majd az életét is éli közbe.-gondolok szeplős kis arcára, sosem jöttem vele ki jól de attól nagyon szeretem őt.
-Tudom ki az apád, nincs az az ember aki nem ismerné.-hallottam egy kis gúnyt hangjába amit próbált eltitkolni. - Végre egy ember aki utálja és nem én vagyok az.-nevetek fel. Halványan elmosolyodik majd felpattan az ágyból. -Bryony itt és most meg kell fogadnod nekem,hogy Bostonban első adandó alkalmaddal ha teheted megkeresel. - néz mélyen a szemembe, ami parancsolóan tekint rám. -Persze,hogy felkereslek de most menjünk el sütizni. - ugrottam mellé. Utáltam mindig is a lifteket így Alex társult mellém a lépcsőn. Együtt hagytuk el hoteljét közösen kezdtünk el sétálni egy általa ismert cukrászda felé. Egész kellemes idő volt odakint, szerencsére csak egy kisebb szellő volt. Az út túloldalán volt a cukrászda sehol egy zebrát nem láttam majd hirtelen megfogta kezem és elkezdett át rohanni velem együtt az úttesten majdnem elcsapott minket egy jármű egy szép francia káromkodást hallhattunk az idős bácsitól. Kinyitotta előttem az ajtót, fejem felett a kis csengő megszólalt ami egy új vendég jöttét jelenti. Telis tele volt az összes pult minden nyalángsággal amit csak a szem kíván. Szemeimmel a macaronokat fürkésztem. - A hagyományos a legjobb, de szerintem próbáld ki az összeset hiszen egyszer élsz.-néz le rám zöld szemeivel. -Spórolnom kell-húztam el ajkaim. - Ki mondta neked, hogy te fizetsz Bry? -Máris becézel? - húzom fel szemöldököm - Mi én nem is becéz.. - esett le neki - Nem úgy gondoltam - Semmi baj, csak fura mert még senki sem becézett csak a mama. - mosolyogtam keservesen -Mert csak ő érdemelte meg,hogy becézzen. - majd húzta ki nekem a széket és elém rakta a süti halmokat. - 5 perced van megenni az összeset aztán felmegyünk az Eiffel-torony tetejére. Vág le egy kisebb darabot villájával  a sütijéből majd azt meg is eszi. Míg ő már megevett egy teljes torta szeletet én addig még csak a második macaronomnál tartottam.

Kis idő elteltével

Már megvettük a jegyeket, már csak sorban álltunk mikor hangos zajra leszek figyelmes ami Alex telefonja. - Anton nem akarod felvenni? Telefonját halászta ki zsebéből és szúrós pillantással díjazta megszólalásom. -Ne hívj így -dünnyögte orra alatt majd felvette telefonját. -Nekem jobban tetszik az Anton. Rám néz értetlen fejjel majd kapok tőle egy szerény mosolyt és olaszul kezd beszélni. Nem értettem egy kukkot se csak az arc mozdulataiból tudtam,hogy nem örül valaminek ami rá pár másodpercre meg is tudtam. - Mennem kell. -nézett szomorúan íriszeivel.   -Tudod,meg fogadtad! Örültem a találkozásnak Bryony Livingstone. - majd kezembe nyomta a jegyeket -Én is örültem Anton Alexander Rossi - mondtam már halkan a két utolsó szót mivel már el is indult meg se várva,hogy elköszönjek tőle.
Innentől egyedül kellett folytatnom az utam fel az Eiffel-toronyba. Váratlanul ért,hogy itt hagy pedig remek társaság volt, más mint a többi ember akit ismerek. Sajnos lift fóbiás létemre azzal kellett felmennem,hogy megtekinthessem a gyönyörű kilátást. Bekapcsoltam telefonom,hogy megörökíthessem majd jött egy üzenetem anyámtól. '' Menjél,menjél de vissza se gyere!" mily kedves lélekkel áldotta meg az univerzum őt. Pár barátom írt még,hogy hol vagyok,mi az,hogy elmentem. Ezt majd a motelbe megválaszolom. Csináltam pár képet,persze magamról is majd még csodáltam a látványt és elindultam motel felé..