Tilosban (drarry)

1. Day: I hate you/Utállak

Nagy nehezen sikerült az első novellácska, és igen bénácska lett. Nem szoktam ilyet írni, de majd belejövök a kihívás végére. Szerintem általában valamilyen ship lesz benne, most pl drrary.
Jó olvasást !

Harry feldúltan ment végig a folyósón egy igen utálatos személyt keresve. Szerintem nem kell sokat gondolkodnunk, hogy rájöjjünk ki az, de azért elmondom: Draco Malfoy. A két fiú gyűlölte egymást; Draco mindig keresztebe tett Harrynek, de végül mindig ő járt pórul. Azonban most olyat csinált, amit igen nehéz megcáfolni a hamisságáról. Malfoy azt terjesztette el, hogy Harry, a kis kiválasztott és Ron, a Weasley patkány lefeküdtek. Pontosan így hallotta vissza néhány hollóhátastól és hugrabugrostól, a mardekárosokról nem is beszélve. Természetesen a griffendélesek ezt nem hitték el, de úgy látszik rajtuk kívül az összes diák szeret csámcsogni az ilyen idióta, alaptalan pletykákon. Tény és való, hogy Ron és Harry között szoros kapcsolat volt, de szigorúan csak baráti.

A szemüveges fiú úgy gondolta, igazán elég volt Draco kicsinyes "tréfáiból", ezért ha büntetést is kap érte, de megleckézteti őt. Nem igazán volt ötlete, hogy mit mondjon, vagy csináljon, ezért eldöntötte, hogy spontán cselekszik.

– Francba ! – irányt váltott, ugyanis sürgős dolga akadt.
Mikor benyitott a fiú mosdóba, nem számított arra, hogy ott lesz, akit eddig keresett. Draco – aki épp az egyik fülkéből lépett ki –, amint meglátta a fekete hajút, gúnyos mosolyra görbültek ajkai.
– Hello Potter, szép napunk van, nemde ? – mindjárt letörlöm azt a vigyort a képedről, gondolta Harry és előhúzta a pálcáját, a kisebb sokk után.
– Oh, csak nem párbajozni akarsz ? Rendben van, ha ragaszkodsz hozzá... – Harry azonban ahelyett, hogy kiszórt volna egy átkot, nekirohant Dracónak – még az a pálcáját vette elő –, és fellökte. A szőke hajú nagyon meglepődött ezen, egyáltalán nem számított erre, ezért nem is tudta blokkolni a támadást. A hátára esett – rá a koszos padlóra –, Harry a csípőjére ült, és azonnal bevitt neki egy ütést, egyenesen az arcába. A pálcáját már rég eldobta, Dracónak pedig kiesett a kezéből az esés miatt. Mind a ketten a fizikai erejükre számíthattak most, habár Harry előnyben volt. Egyelőre...
– Te rohadék ! – újabb ütés a fekete hajú részéről. – Most miattad mindenki azt hiszi, hogy meleg vagyok, és azt, hogy a legjobb barátommal csinálom !
Mikor Harry harmadszorra emelte ütésre a kezét, Draco hirtelen felült, és lefejelte a rajta ülőt, így az leesett róla. A szőke hajúnak vérzett az orra, és rendesen szédült az eddigi ütésektől, de most összeszedte az összes akaraterejét, hogy visszaadja Harrynek a "szívességet". Így most ő ült ellenfele csípőjére és húzott be neki egyet. Harry szemüvege valahol mellettük landolt, valószínűleg eltört, de minimum megrepedt.
– Gyűlöllek Potter ! Mindenki imád téged, csak mert ottvan az a sebhely a fejeden ! – Dracónak ismét lendült a keze, de Harry elhajolt és sikerült felülkerekednie.
– Nem tehetek arról, hogy híres vagyok ! Szerinted én örülök annak, hogy mindenki ismer !? – Harry Draco nyaka köré fonta ujjait és meg is szorította azt, a szőke pedig ugyanezt tette.
Farkasszemet néztek egymás torkát szorongatva.
– Utállak... – Draco lehunyta a szemét. Tanácstalan volt. Igazából azért mondogatta ezt, mert azt akarta, hogy így legyen. Egy bizonyos pontig igaz is volt, de a gyűlölet mellett volt valami más is. Egy megmagyarázhatatlan érzés, ami nyugtalanította. Remélte, hogy ez el fog múlni, hogy csak ideiglenesen érzi ezt.

A következő pillanatban kinyilt a mosdó ajtaja, és Neville lépett be rajta. Megiletődött, mikor realizálta, hogy Harry és Draco épp folytogatják egymást.

A két fiú büntetése az volt, hogy takarítsák ki az összes tantermet a hétvégén, varázslat segítsége nélkül. Mindketten unottan végezték a munkájukat; Harry az ablakot törölte, Draco söprögetett a bájitaltan teremben. Egy szót se szóltak, hisz úgy is csak egymásnak esnének, megint. Végül egyikük mégis megtörte a csendet.
– Bocs... – ez a halk bocsánatkérés Dracótól származott, amitől Harrynek tátva maradt a szája. Draco Malfoy, az arrogáns, beképzelt aranyvérű, az imént bocsánatot kért tőle ?
– Öhm.... – Harry nem tudta, hogy mit válaszoljon. Azt nem mondhatja, hogy semmi baj, mert az nem lenne igaz, ahogy azt sem, hogy nem haragszik.
– Megbocsátok...? – ez inkább hangzott kérdésnek, mint határozott válsznak, de szerintem ez teljesen érthető volt ebben a helyzetben. Nem mindennapi dolog, hogy Draco bocsántot kér a hülyeségei miatt.
– De ettől még mindig utállak. – a szőke gyűlölettel teli pillantásokkal illette Harryt, amit viszonzott is. Pár percig csak farkaszemet néztek, majd egyszerre kapták el a fejüket. Egyikük se ismerte volna el, de mindkettőjük belegondolt abba, hogy mi lenne, ha ellenségek helyett, barátok lennének...